Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)

Kiss Norbert Péter: A magyar államrendőrség megszervezése Somogy vármegyében 1945-1946-ban

Az 1946. októberi összevonások224 után öt településen maradt rendó'rbiztosság.

Fsz.

Rendó'ró'rs neve

Hozzá tartozó települések

Létszám

(109

1.

Tabi Rendó'ró'rs

Bábonymegyer, Nágocs, Bálványos

24

2.

Ságvári Rendó'ró'rs

Adánd, Nagyberény, Balatonkiliti, Balatonújhely

15

3.

Balatonszárszói Rendó'ró'rs

Kőröshegy, Balatonendréd, Balatonzamárdi

13

4.

Karádi Rendó'ró'rs

Nagycsepely, Kötcse

9

5.

Szabadhídvégi Rendó'ró'rs

7

Összesen:

68

1946 novemberében a Balatonföldvári Nemzeti Bizottság panaszt tett, hogy „ott a közbiztonsági állapotok igen rosszak”.224 225 A vármegye felügyeleti körzeti szemlélője ezért utasíttatta a Tabi járás kapitánya által a Balatonszárszói Rendőrbiztosságot, hogy a „fenti területet gyakran portyázza és a közbiztonsági viszonyokat a »megelőzés« eszközeivel javítsa. ”226 A járási kapitány külön felhívta az említett őrs vezetőjének figyelmét „a Balaton menti községekben engedély, illetve bejelentés nélkül letelepedők szigorú ellenőrzésére.”227

A fentebbi adatokat összesítve látható, hogy az 1945 nyarán-őszén megszervezett 117 Somogy vármegyei rendőrbiztosság működésének folyamatossága nem mindig volt biztosított. Az adatok alapján többször került sor rendőrbiztosságok megszüntetésére, összevonására, újjáalakítására 1945 ősze és 1946 tavasza között, de 1946 márciusában mind a 117 szerv ismét működött.228 Az 1946-os, vélhetően pénzügyi és személyi megfontolásokból végrehajtott átszervezések után azonban jelentősen megcsappant a számuk, 1946 októberében a megyében a Kaposvár városi rendőrség mellett már csak 45 rendőrőrs működött összesen 608 főnyi őrszemélyzettel.229 A rendőrségi apparátus létszámában is — a rendelkezésre álló adatok alapján - jelentős csökkenés történt 1946 őszére, ahogy ezt a Nagyatádi Járási Kapitányság esetében láttuk. A rendőrök sok esetben nehéz körülmények között, sokszor a munka ellátásához nélkülözhetetlen eszközök, fegyverek, felszerelések hiányában látták el feladatukat; fizetésük, ellátásuk sem volt megfelelő, súlyos megélhetési gondokkal küzdöttek. Ezek alapján nem csodálkozhatunk azon, hogy többen, akár tömegesen is otthagyták a rendőri hivatást, lemondtak állásukról, akár olyan módon is, hogy ennek érdekében szolgálati szabálytalanságokat követtek el — ahogy erről egy belügyminiszteri rendelet alapján készült vármegyei rendőrkapitánysági parancs is tanúskodik.230 Az említett iratban olvashatjuk, hogy „az őrszemélyzetet megfelelő oktatással és neveléssel kell meggyőzni arról, hogy a foglalkozása nem elsősorban kenyérkereset, hanem hivatás, mely az állam és a társadalom zökkenésmentes élete biztosításának magasrendű feladatából áll. E feladat mellé járul még a demokrácia vívmányainak biztosítása is. A rendőri szolgálat tehát fennkölt hivatás. A hivatás pedig csak áldozatvállalással tölthető be. Aki pedig a rendőri hivatást vállalta, annak áldozatot is kell vállalnia, s a mai élet minden becsületes magyar embert egyaránt sújtó viszontagságait kemény férfiassággal elszenvednie”.231 A megélhetési gondok mellett több irat számol be olyan esetekről, amikor az eljáró rendőrközeg a lakosság ellenérzésével találkozott, több kihágási irat tárgya „a rendőrség lebecsmérlése”. Ittas falusiak reakciósnak nevezték a rendőröket, kihágáson

224 MNL SML Barcsi JK iratai. 1084/1946. köz. sz.

225 MNL SML Tabi JK iratai. 2614/1946. köz. sz.

226 Uo.

227 Uo.

228 MNL SML Marcali JK iratai. 547/1946. köz. sz.

229 MNL SML Nagyatádi JK iratai. 161/1946. ein. sz., valamint Barcsi JK iratai. 1084/1946. köz. sz.

230 MNL SML Ltóti JK iratai. 751/1946. köz. sz.

231 Uo.

291