Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében 1919-1945
be nem tartókat 1000 koronáig terjedhető' pénzbüntetéssel vagy 8 napig terjedhető elzárással büntethették.122 A városi, nem mezőgazdasági munkát végző fiatal nőcselédek jelentős részét a korabeli közvélekedés mindvégig az illegális kéjelgést „mellékesen” űzők közt tartotta számon. A nőcselédeket és gazdáikat igyekezett a rendőrség szigorú ellenőrzés alatt tartani. A cselédkönyv nélküli fiatal nők alkalmazását nagyon korlátozottan tudta csak a hatóság ellenőrizni. Cséry kaposvári rendőrtanácsos szerint, bár „a rendőrség a maga részéről eddig is a legszigorúbban megtette a kötelességét”, mégis újságcikken keresztül arra hívta fel a cselédtartó gazdák figyelmét, hogy ’’jöjjenek össze és együtt találjanak ki valamit’’,123 Nehéz megítélni mennyivel csökkentette egy olyan cselédlány elhelyezkedési esélyeit, mint a 19 éves Schuster Annáét, akit Wolff Ottomár nagyatádi selyemgyári igazgatótól utaltak be nemi betegség gyanújával a kaposvári közkórházba és ezeket a tényeket a megyei hivatalos lapban is közölték. Ugyanis körözését kellett elrendelni, mivel nem jelent meg a gyógykezelésen.124 Kaposvárott egyébként 1930-ban négy cselédszerző működött, mindegyikük meglehetősen szegényes körülmények között. A helyi rendőrség helyszíni ellenőrzés után felkérte a polgár- mestert, hogy a cselédszerzőktől vonja meg az ágy- illetve albérlőtartási engedélyt, mert azok „erkölcsi szempontból aggályosak”. Ezt a kettős tevékenységet egyébként az érvényben lévő foglalkozás közvetítésről szóló szabályrendelet 12. §-a is tiltotta.125 A titkos kéjelgés témája az újságolvasók érdeklődésére állandóan számot tarthatott, legalábbis erre enged következtetni az a riportszerű írás, ami egy éjszakai erkölcsrendészeti razziáról tudósította a „nagyérdeműt”. A helyszín egy „harmadrendű szálloda”, ahol a rendőrök a nyilvántartás megtekintése után a szobákat is átkutatták és a vendégeket igazoltatták. Illegális kéjelgésre utaló nyomokat nem találtak, de a cikkíró mégis rendkívül szemléletes képet igyekszik festeni az erkölcsi fertőről. „Mint nyitott könyvben úgy olvasok az éjszakai élet bűnös szennyében, otromba fertőjében. Titkok, szomorún elrejtettségek torzképe vigyorog felém. Rongyos emberek Sápadt halálarcok. Orgiázó mámoros tombolások. S aztán a szennyes mocsár virágai. A mesterségesen illatozók. Az árnyékos szemű, megtörve pajzánkodó pillangók. Mennyi, mennyi elveszett ember...” A „költői” képek után konkrétumokkal is szolgál a zsurnaliszta, de direkt prostitúcióról nem szól. „Éjjel 2 óra. A rendőrségen vagyunk. Viszik a fogdába az elcsípetteket. Jó csomó ember. Vannak vagy tizenhármán. Egy éjszakának eredményei. Egyetlen éjszaka letépettjei. Egyetlen élet soha meg nem menthető elkárhozottjai.”126 Még az 1920-as évek vége felé is a világháború és az utána következő zavaros időszak számlájára írták az erkölcsök meglazulását. Ez Kaposváron ebben az időszakban nagyon szembetűnően jelentkezett, legalábbis az egyik újságíró szerint. Az 1927-es év nyarán dörgedelmes filippikát olvashattak a várost elárasztó „a tisztesség és az erény útjáról letért, kifestett arcú, rúzsos ajkú nőkrőt’. Részben az hatott irritálóan, hogy fitogtatták jómódúkat, és nyilvános helyeken csábították a vendégeket. Amíg csak egy-kettő volt belőlük, még általában tolerálták, de újonnan szinte elárasztották a belvárost. A cikkíró szerint „a rendőrségen múlik, hogy a szégyentől megmeneküljön Kaposvár”. A megoldás pedig a ,gyanús nők” eltávolítása a városból. Mint a legtöbb publicisztika vagy hivatalos irat a prostitúciót igénybe vevőkkel nem foglalkozott.127 A munkahely nélküli városi cselédlány meghatározás a korszakban szinte szinonim volt a titkos kéjelgést űzőkével. A sajtó az újságolvasók, illetve a városvezetés elvárásainak akarva megfelelni, sokszor tudósított az ellenük foganatosított lépésekről. így volt ez 1927 nyarán is, amikor a helyi államrendőrség megkezdte Kaposvár „közerkölcsiségének megtisztítását". Mindez mindössze annyit jelentett a gyakorlatban, hogy négy állás nélküli kaposvári leányt 122 Vége a cselédromantikának. Új-Somogy, 1922. augusztus 20. 4. p. 123 Rendezni kell végre a cselédkérdést. Új-Somogy, 1923. február 22. 2. p. 124 1655/1924. kzg. szám. Somogy Vármegye Hivatalos Lapja, 1924. április 10. 155. p. 125 MNL SML V. 73. Kaposvár Rendezett Tanácsú Város polgármesterének iratai 4289/1930. sz. 126 Nagy István: Bűnkeresés az éjszakában. Új-Somogy, 1922. október 1. 2. p. 127 Mentse meg a rendőrség Kaposvárt a kétes exisztenciáju [sic!] nőktől. Új-Somogy, 1927. július 10. 2. p. 210
