Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében 1919-1945
letartóztatott a rendó'rség és közülük hármat azonnal el is ítélt dr. Zsiray József rendőri büntetőbíró. Egyiküket 30, másik kettőt 10-10 napi elzárásra ítélte közveszélyes munkakerülésért. A negyedik elítéléséről nincs adat. „A rendőrség hosszú, lelkiismeretes munkája sikerrel is járt” és a közvélemény is megnyugodhat, mert „feltűnő elegancia, költekező életmód s egyes férfiakkal való szoros, de gyanús barátság jellemezte ezeket a nőket. Minden szemérem nélkül élték a maguk jellegzetes életét, gondolva azt, hogy kaposvári illetőségük révén üzelmeiket itt büntetlenül űzhetik olyképen, hogy befolyásos urakkal való összeköttetéseik folytán úgysem történik semmi bajuk. így fokozatosan a fertőnek abba a mélységébe süllyedtek és másokat is odarántottak, ahonnan már csak nagy ritkán, vagy soha sincs visszatérés...” A rendőrség fellépését az váltotta ki, hogy „szoborszerűre kifestett arcú nők, idősebbek, fiatalabbak tűntek fel, sőt szaporodtak el az utóbbi időben Kaposváron. (Lapunk már előbb is kifakadt ennek az állapotnak tarthatatlansága ellen.]' Tehát titkos kéjelgésról nincs szó, csak annak gyanújáról és a „városkép” megtisztításáról! ,A város polgársága körében nagy megnyugvást keltett a rendőrség drákói szigora, amellyel eljárt ezek ellen a közveszélyes nők ellen.”128 A fentebb már idézett, a kaposvári cselédek mozgását korlátozni igyekvő 1920-as évekbeli intézkedések valószínűleg nem sok eredménnyel jártak, ugyanis 1930-ban az új rendőrkapitány ismét ilyen jellegű rendelkezéseket hozott. Indoklásul felhozta, hogy az éjszakai razziákon „a cselédek munkaadójuk tudta és jóváhagyása nélkül a városban csavarognak és nem csekély számban erkölcstelen életmódot folytatnak”. Egyébként a cseléd munkaadója engedélye nélküli kimaradását az 1876: XIII. törvénycikk 42. §-a is tiltotta. A városban dívó erkölcstelen viselkedés megszüntetését hivatali kötelességének tekintette az új rendőri vezető. Figyelemre méltó, hogy nem elrendelte, hanem felkérte a cselédtartó gazdákat cselédeik kimaradásának korlátozására. Ha pedig elengedik, akkor írásbeli engedélyt adjanak nekik, mert különben a csavargó cselédekkel szemben az 1876: XIII. törvénycikk. 108. §-ának szigorával lép fel a helyi rendőrkapitányság.129 A rendőrség kaposvári egységei rendszeresen razziáztak a város frekventáltabb közterületein. Egy 1931. októberi „erkölcsrazzián” a „korzótöltelékek” közül 9 leányt, akik nem tudták magukat kellőképpen igazolni, bevittek a kapitányságra. Közülük a hatósági orvos nyolcat a kórház urológiai osztályára utalt, azaz nemi betegnek bizonyult.130 Néhány hónappal az eset után a kaposvári korzóról szóló leírás jelent meg az Új-Somogy hasábjain. A cikk szerzőnője érzékletes képet fest a megyeszékhely délutáni-esti sétájára is szolgáló közterületeiről, de titkos prostitúcióra utalás sem történik.131 Ennek számos oka lehet. 1. Nincs ilyen jelentség. 2. Ebben a téli időszakban nem jellemző az utcai kuncsaftszerzés. 3. A cikkíró figyelmen kívül hagyta a jelenséget. A megyeszékhelyen működő rendó'rség az itt bejelentett lakhellyel nem rendelkező, potenciálisan vagy ténylegesen prostitúciót folytató nőcselédek ellen előszeretettel alkalmazta a kitoloncolás intézményét. így járt Brüll Ilona is, akit 1932 augusztusában csavargáson kapták.132 133 Mivel ennek is újsághír értéke volt, ezért feltételezhető, hogy a rendőrség kérésére közöltek ilyen egészen banális tényeket, talán a többi érdekelt elrettentése céljából. A kaposvári éjszakai életet is figyelemmel kísérő egyik újságot író említésre méltónak tartotta, hogy egy „odaliszk”, aki egy ideig egy jól szituált gazdag gavallér oldalán mutatkozott, visszakerült a korábbi működési területére az „éjszaka füstös, borgőzös levegőjébe”.133 Az írás a téma szempontjából több vonatkozásban érdekes. Egyrészt a félig vagy egészen kitartott nők közismertek lehettek még egy Kaposvár méretű település esetében is. Másrészt ez a ki- tartottság nem vont maga után rendőrségi, hatósági fellépést. Harmadrészt az eset jó példa a prostitúció minőségileg eltérő formái közötti átjárhatóságra. 128 A kaposvári államrendőrség megkezdte Kaposvár közerkölcsiségének megtisztítását. Új-Somogy, 1927. augusztus 14.5. p. 129 Kimaradási engedéllyel látandók el a kaposvári cselédek. Uj-Somogy, 1930. március 29. 1. p. 130 Erkölcsrazzia. Új-Somogy, 1931. október 11. 6. p. 131 Balla Ilona: Pillanatfelvétel a kaposvári korzóról. Új-Somogy, 1932. január 17. 6-7. p. 132 Kitoloncoltak egy cselédlányt Kaposvárról. Új-Somogy, 1932. augusztus 26. 3. p. 133 Az éjszakai élet szenzációja... Új-Somogy, 1933. október 15. 7. p. 211
