Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)

Récsei Balázs: A kéjelgésügy és szabályozása Somogy vármegyében 1919-1945

területén a kéjnőtelepeken, a magán- és nyilvános találkahelyeken a rendeletben meghatározott vizsgálatok díja szobánként havi hat pengő lett. Ez az összeg az államkincstárt illette, míg a vizsgálattal megbízott hatósági orvosnak (1936: IX. te. 1. §) négy pengő járt. Az államot illető összeget előre, legkésőbb az adott hónap 5. napjáig volt kötelező befizetni. A rendőrség működése területén kívül eső helyeken lévő legális kéjnőtelepek, magán és nyilvános találkahelyek vizsgálatáért járó és a vizsgálatot teljesítő orvost megillető díjak mértékét, az illetékes törvényhatóságnak kellett szabályrendeletben megállapítania. A 3. §. (1) szigorítása arra enged következtetni, hogy az engedélyesek a vizsgálati díjakat számos alkalommal nem fizették be, mivel az új jogszabályi rész ilyen esetben kategorikusan leszögezi: „az engedélyt vissza kell vonni”. A kéjnőktől a helyiségek vizsgálatáért díjat nem lehetett szedni, de még attól sem követelhető szobavizsgálati díj, aki telepen kívüli lakásán vendégek fogadására engedélyt kapott. A rendelet 1939. március 1-jén lépett hatályba.67 Az alispáni iratokból és a kaposvári helyi sajtóból nem kerültek elő dokumentumok a rendelet végrehajtásával kapcsolatban.

Engedély nélküli találkahely tartása miatt 1927 őszén 10 napi elzárásra és 40 pengő pénzbüntetésre ítélt a kaposvári rendőrbíró egy Gilice-dűlőbeli asszonyt. Vörös Ferencné csak az ítélet súlyossága miatt fellebbezett a kerületi főkapitánysághoz.68 Ennek eredménye egyelőre nem ismeretes.

Elvi határozatot adott ki a belügyminiszter 1929 márciusában egy titkos kéjelgésre helyet adó személy kihágási ügyében. A nem engedélyezett prostitúciós helyek fenntartója ellen a belügyminiszteri rendelet 56. §-a alapján, amennyiben rendes keresetforrással nem rendelkeztek, úgy az 1913: XXI. te. alapján is eljárást kellett folytatni.69

Egy közterületen botrányos részegségen kapott kéjnő elítélése kapcsán megállapította a belügyminiszter, hogy ez az 1879: XL. törvénycikk 84. §-ában kihágásként szerepel. Bár a prostitúció szabályozásáról szóló 160.100/1926. B. M. sz. rendelet 27. §-a tartalmazza, hogy „tilos a kéjnőnek leittasodni” és az 1879: XL. te. 81. §-a szerint a kéjnőket, a reájuk vonatkozó hatósági szabályok megszegéséért egy hónapig terjedhető elzárással lehet büntetni, de e törvényszakasz alapján ezúttal büntetést kiszabni nem lehet, mert itt nem a kéjnőkre vonatkozó speciális szabályokat, hanem a mindenkire vonatkozókat kell figyelembe venni.,gazért, hogy valaki kéjnő, az általános érvényű jogszabály alkalmazásától eltekinteni nem lehet." Tehát a határozat először is emberként, másodsorban kéjnőként határozta meg az elkövetőt. Egyébként 20 pengőre büntették a nőt, ami behajthatatlanság esetén 3 napi elzárást vont maga után.70

A Kaposvár kivételével egész Somogy megyében működő csendőrségnek 1932. évi, sajtóban közzétett kivonatos statisztikája szerint 5927 bűntett és vétség ügyében nyomoztak, 5868 esetben eredményesen, 69-ben még folyt az adatgyűjtés. Prostitúcióval kapcsolatos adatokat nem közöltek, de külön említették az 50 szemérem elleni bűntettet.71 A tiltott prostitúció egyébként kihágásnak minősült.

Az 1934 márciusában életbe lépett megyei közrendészeti szabályrendeletben közvetlenül prostitúcióval foglalkozó szakaszok nincsenek. Az 1. §-ban tilalmazzák a megbotránkoztató magatartást, de ez egy általános megfogalmazás. Arra utaló dokumentumok egyelőre nem kerültek elő, hogy ezt a titkos kéjelgéssel összefüggésben alkalmazták volna. A 4. paragrafusban a házak kapuinak éjszakai zárva tartási időtartamait írják elő. Kivételként, eltérő időtartammal nem említik a találkahelyeket, amelyek nyitva tartási ideje a kávéházakéhoz igazodott.72

67 117.800/1938. B. M. sz. rendelet. A kéjnőtelepek, magán- és nyilvános találkahelyek vizsgálati díjának újabb megállapítása. Belügyi Közlöny, 1939. február 19. 223. p.

68 Titkos találkahely fenntartása miatt elítéltek egy kaposvári asszonyt. Uj-Somogy, 1927. október 14. 3. p.

69 A keresetszerű titkos kéjelgésre alkalom- és helyadás a 160.100/1926. B. M. sz. rendelet 56. §-ába ütköző és az 59. §. 2. bekezdése alapján büntetendő kihágás. Belügyi Közlöny, 1929. március 31. 270-271. p.

70 A kéjnő az által, hogy nyilvános helyen részeg állapotban jelent meg, nem a 160.100/1926. B. M. sz. körrendelet 27. §-ába, hanem az 1879: XL. te. 84. §-ába ütköző kihágást követi el. Belügyi Közlöny, 1929. február 10. 175-176. p.

71 Somogy megye csendőrségének múlt évi érdekes statisztikája. Uj-Somogy, 1933. március 4. 1. p.

72 MNL SML IV. 425. Somogy vármegye községi szabályrendeleteinek levéltári gyűjteménye. Vármegyei szabályrendeletek. Közrendészeti szabályrendelet 1934. március 4.

199