Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Nübl János: Somogyi katonák a "Nagy Háború" első hónapjaiban
SOMOGYI KATONÁK A „NAGY HÁBORÚ” ELSŐ HÓNAPJAIBAN NÜBLJÁNOS Az osztrák-magyar Monarchia trónörököse, Ferenc Ferdinánd és felesége ellen 1914. június 28-án végrehajtott szarajevói merénylet következményeként, hosszas diplomáciai előkészítést követően, Wladimir Giesl báró, a Monarchia belgrádi követe 1914. július 23-án délután 6 órakor átadta a szerb kormánynak Ausztria-Magyarország francia nyelven szövegezett jegyzékét. Egy szuverén állam számára elfogadhatatlan követeléseket tartalmazó jegyzékre természetesen a belgrádi kormány nem adhatott „kielégítő” választ, így a Monarchia július 25-én késő délután megszakította diplomáciai viszonyát Szerbiával. (A jegyzékre adott „nem kielégítő” szerb válasz nem vonta maga után a hadiállapot beálltát a két állam között.) Ferenc József 1914. július 25-én 21 óra 23 perckor elrendelte az osztrák-magyar haderő részleges mozgósítását, vagyis a fegyveres erők 2/5 részének béke hadrendből hadi hadrendbe történő átállítását Szerbia és Montenegró ellen. Július 26-án — vasárnap - reggel a kaposvári hirdetőoszlopokon megjelentek a részleges mozgósítást propagáló, a lakosság számára utasításokat tartalmazó plakátok. A királyi parancs lényegében két pontból állt: a részleges mozgósításban érintett hadtestekhez tartozó tartalékosoknak és a kiképzett póttartalékosoknak 48 órán belül be kell vonulniuk alakulatuk állomáshelyére, illetve a lóavatásokon1 katonai felhasználásra alkalmasnak ítélt lovakat haladéktalanul be kellett szállítani a mozgósított sorozó alakulatokhoz.2 Ezen a ponton röviden ki kell térnünk az osztrák—magyar haderő felépítésére, a hadkiegészítés területi beosztására és a hadkötelezettség alapvető elveire. Hadászati szempontból Ausztria-Magyarország védereje két haderőnemből állt: a szárazföldi haderőből és a haditengerészetből (Kriegsmarine). A hadiflottánál a véderő töredéke szolgált, legénységét a Monarchia adriai partvidékén felállított 3 katonai kiegészítő kerületből (Trieszt, Sebenico, Fiume) vonultatták be. A magyar (és somogyi) szempontból igazán fontos szárazföldi haderő az államszerkezet különlegessége okán, bevethetőség és kiképzettség tekintetében három vonalra tagolódott. Az első vonalat a Monarchia egész területéről kiegészített, német vezényleti nyelvű, a szárazföldi haderő több mint háromnegyed részét adó közös hadsereg (Heer) alkotta. A gyalogsági, lovassági, tüzérségi és különféle műszaki alakulatokból álló közös hadsereg kiállítása és kiegészítése céljából a dualista állam területe 16 katonai területre, ezen belül 109 — a közigazgatási területi beosztást követő — katonai kiegészítő kerületre volt felosztva. Ausztriában 58, Magyarországon 41, Horvátországban 6, Bosznia-Hercegovinában 4 kiegészítő kerület sorozott. A második vonalat a magyar korona országaiból3 kiegészített, magyar és horvát vezényleti nyelvű M. Kir. Honvédség, illetve az osztrák tartományokból kiegészített, német vezényleti nyelvű K. K. Landwehr képezte. A gyalogsági, lovassági és tüzérségi alakulatokból álló hon1 Az osztrák-magyar katonai hatóságok Ausztria-Magyarország lóállományát ún. „lóavatásokon” vagy „lósorozásokon” katonai felhasználhatóság szempontjából osztályozták. A szolgálatra alkalmasnak ítélt lovakat — tartási helyükhöz földrajzilag igazodva - katonai alakulatokhoz beosztva tartották nyilván. A lovak 5-15 éves koruk között voltak „hadkötelesek”. Az osztrák-magyar haderő' lóállományának 10%-át minden esztendőben lecserélte, s minden ősszel fiatal lovakat vásárolt. Mivel az állatok egy részére béke idején nem volt szükség, a katonai hatóságok a „felesleges” lovakat bértartásra vállalkozó magánszemélyeknél helyezték el. Ezek a lovak 5 év tartás után díjtalanul a civil gazda tulajdonába kerültek, de hadgyakorlatok, katonai szemlék idején a bértartók/tulajdonosok az állatokat kötelesek voltak a katonaság rendelkezésére bocsátani. Háború esetén a lovakat hivatalos vételár fejében „sorozta be” a hadsereg. Szijj Jolán (főszerk.): Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. Bp., 2000. PETIT REAL Könyvkiadó (a továbbiak: Lexikon), 430. p. 2 A mozgósított Kaposvár. Somogyi Hírlap, 1914. július 28. 2. p. 3 A magyar korona országai: Magyarország és Horvát-Szlavónország. 99
