Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Nübl János: Somogyi katonák a "Nagy Háború" első hónapjaiban
védség katonai közigazgatási tekintetében 6 katonai területre, ezen belül 47 — a közigazgatási területi beosztást követő — honvéd kiegészítő' kerületre tagolódott. 41 kerület Magyarország, 6 kerület Horvátország területén helyezkedett el. A harmadik vonalat a háború esetén életre hívott, a magyar korona országaiból kiegészített, gyalogsági és lovassági alakulatokból álló magyar és horvát vezényleti nyelvű a M. Kir. Népfelkelés, illetve az osztrák tartományokból kiegészített, német vezényleti nyelvű K. K. Landsturm jelentette. Feladatuk a közös hadsereg, a honvédség, illetve a Landwehr támogatása volt.4 A Monarchia férfi népességét 1868-tól általános hadkötelezettség terhelte. A törvényhozó szervek 1912-ben a birodalom mindkét felében új véderó'törvényeket fogadtak el.5 Védköteles volt minden 19-42 éves férfi, akiket azonban csak 21 éves korukban soroztak. (Egyébként, egészségügyi alkalmasság esetén minden 17. életévét betöltött fiatalember, mint „önkéntes” beléphetett a Monarchia véderejébe.) Az alkalmasnak ítélteket nyomban be is vonultatták. Akik hivatásuk, vagy családfenntartó szerepük miatt nem teljesítettek tényleges katonai szolgálatot, 34. életévükig „póttartalékosnak” minó'sültek. 1912-től az újoncokat sorshúzással 13 fős csoportokra osztották, amelyekből 3 fő (,,a 4., a 8. és a 13. személy”) a honvédséghez, illetve a Landwehrhez, 10 fő a közös hadsereghez került. (Ezért is volt a honvédség és dualista ellenpárja a Landwehr, a Monarchia második katonai vonala.) 1912-től a gyalogsági alakulatoknál 2, a lovasságnál és tüzérségnél 3, a haditengerészetnél 4 év volt a tényleges szolgálat ideje. A szolgálat letöltése után a katona 10, 9, illetve 8 esztendőre tartalékállományba kerül (tartalékos szolgálat). A 34. életévüket elért obsitosok (és póttartalékosok) a közös hadsereg, a honvédség, illetve a Landwehr kötelékéből átkerültek a népfelkelés, illetve a Landsturm szervezetébe, a haderő harmadik vonalába. A népfelkelőket életkoruk szerint osztályokba, katonai kiképzettség tekintetében pedig alosztályokba sorolták. A 38 év alattiak az első, a 38 év felettiek a második osztályba, a katonai kiképzésben részesülteket az „A”, a katonai kiképzésben nem részesültek pedig a „B” alosztályba soroltattak. A tartalékosok és a póttartalékosok mellett a fiatalabb korosztályokba tartozó és kiképzett népfelkelők pótolták a közös hadsereg, a honvédség és a Landsturm veszteségeit. A másodosztályú népfelkelők katonai munkásszázadokba osztva, hadászati érdekű munkálatokat (erődítést, útépítést) végeztek. A középiskolát végzettek kérvényezhették, hogy tényleges katonai szolgálatukat az egyéves önkéntesi rendszer keretében teljesíthessék. Az egyéves önkénteseket számos kedvezmény illette meg: szabad kimenővel rendelkeztek, kimenő ruházatként tiszti mintájú egyenruhát hordhattak, szolgálaton kívül megjelenhettek tiszti társaságban, s „alantas munkára” még büntetésként sem voltak kötelezhetők. Az egyéves önkéntesek újonckiképzésük után azonnal altisztekké léptek elő, s az arra érdemesek katonai tanfolyamokra kerülve, bekerültek a tartalékos tisztképzés rendszerébe. Az osztrák-magyar (szárazföldi) haderő 16 hadtestből állt, amelyeket a mozgósításkor 6 hadseregbe szerveztek. A hadtest hadosztályokból, a hadosztály dandárokból, a dandár pedig ezredekból állt. Általánosságban elmondható, hogy 1-1 dandárban 2-3 ezred tömörült, 2 dandárból állt 1 hadosztály, egy hadtestet pedig 3-4 gyaloghadosztály, 1-2 lovashadosztály, 1 tüzérdandár és 2-3 műszaki csapattest alkotott. Az osztrák-magyar Monarchia hadszervezetének alap csapatteste az ezred volt. A gyalogsági ezredek általában 3-4 zászlóaljból, illetve 12-16 századból6 álltak, optimális hadilétszámuk 4500 fő volt. A lovassági ezredek 2 osztályból,7 illetve 6 századból álltak, optimális hadilétszámuk 1200 fő volt.8 A tüzérségi és utász ezredek felépítése teljesen eltért a fenti két fegyvernem ezredéinek szerkezetétől, tagolódásuk csapattestenként is eltérő volt. Az ezred parancsnoka az ezredes (esetleg alezredes) volt, akinek munkáját törzs (Stab) segítette. Az ezredeket arab hadrendi számmal jelölték. Frontra történő kivonulásuk után, az ezred ke4 Lexikon 524. p. 5 Magyarországon: 1912. évi XXX. törvénycikk a véderőről. 6 Az ezred egymásra épülő egységekből állt: ezred — zászlóalj - század — szakasz - raj. 7 A lovassági ezredek esetében a zászlóalj helyett az osztály elnevezést alkalmazták. 8 A gyalogezredek békelétszáma általában 2000 fő, a lovassági ezredek békelétszáma nagyjából 600 fő volt. 100
