Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Kiss Norbert Péter: Irodalmi emlékek a Somogy Megyei Levéltárban
A szöveg, mely szintén a Domanek Alajos után maradt iratok között található, Komjáthy Béla Szeged veszedelme című szatirikus művének töredéke, mely az 1879-es nagy szegedi árvíz által okozott károk és pusztítás helyrehozatala érdekében felállított biztosi tanács tagjairól nyújt parodisztikus, ironikus képet. Komjáthy maga is az említett bizottság tagja volt, műve közel 200 strófából áll. A szöveg nem jelent meg nyomtatásban, a baráti kör számára készült, csak kőnyomatban terjedt. A magyar országgyűlés az 1879. évi XX. törvénycikkben intézkedett a Szegedre kiküldendő királyi biztos kinevezéséről és hatásköréről. Ferenc József gróf Tisza Lajost nevezte ki királyi biztossá. Tisza, a volt közmunka- és közlekedésügyi miniszter személye eleinte nem örvendett nagy népszerűségnek, többen támadták őt. Ezen támadások egyik oka az volt, hogy a királyi biztos Tisza Kálmán miniszter- elnök öccse volt. A családi kapcsolat azonban pozitívum is volt: a kormány tagjai tartottak tőle testvére miatt, így nem szóltak bele a dolgába. „Hatalma a lakosságtól is függetlenné tette, s mivel nem volt szegedi születésű, az egyenlőséget is könnyebben biztosítani tudta a segélyezésben és a kisajátításoknál. A szegediek előtt az sem volt rossz ajánlólevél, hogy nem volt arisztokrata származású.”91 Tisza Lajos tevékenységét végül is siker koronázta, megfelelt az elvárásoknak, s munkássága folytán Szegedet újra felépítették. Mikszáth Kálmán, aki a Szegedi Napló újságírója volt akkortájt, a lap 1879. október 18-i számában így fogalmazott: „A legelső impresszió az volt, hogy vagy Tisza Lajos fog érdemtelennek bizonyulni e magas bizalmi állásra, vagy Szeged városa lesz érdemtelen Tiszára, mert Tisza Lajosnak kétszer köny- nyebb volt nagy hibákat elkövetni mint másnak, azért, mert a Kálmán testvére, s kétszer nehezebb volt Szeged elismerését kivívni mint másnak, azért, mert a Kálmán testvére. [...] Tisza Lajost nemfogadtuk melegen. Mintha valami démonok ingerelték volna a közvéleményt, az mérges kezdett lenni rá. Aggodalmak keltek, panaszok támadtak. Miért? Honnan? Senki sem tudta, s mégis mindenki érezte. [... ] Én voltam az első, aki a közvélemény benyomásainak hangot adtam akkor, aki rámutattam a hibákra, melyek a rekonstrukció sikerét veszélyeztetik, s ugyanakkor megtagadtam Tiszában a tehetséget a nagy föladat megoldásához. S éppen ezért nekem vált kötelességemmé elsősorban leemelni e férfiú előtt a kalapot, aki minket nagyon megcáfolt. [... ] Tisza Lajos szegedi működése megérdemli azt, hogy az első elismerő szó az ellenzéké legyen. S én nem késem ezt a szót kimondani. ”92 A királyi biztos a műszaki osztályvezetőjévé Lechner Lajos pesti mérnököt nevezte ki. Munkájukat 12 tagú biztosi tanács segítette, melynek „a kormány által kinevezett tagjai: jankovich Miklós, Horváth Gyula, Vég h Aurél, Szemző Gyula kormánypárti, Bakai/ Nándor és Komjáthy Béla ellenzéki képviselők, Dobó Miklós kanonok, Rónay Béla földbirtokos, Tallián Béla főszolgabíró, Szeged város képviselői a tanácsban: Pálfy Ferenc polgármester, dr. Rosenberg Izsó és Szluha Ágoston törvényhatósági bizottsági tagok.”93 A tanács 1883. június 30-ig állt fenn, időközben személyi változások történtek benne, működése utolsó időszakában már csak hárman alkották. Tisza Lajost szakmailag a minisztériumokból kiküldött hivatali személyzet is segítette. Ok Stesser József, Kállay Albert, Bulyovszky Aladár, Kende Pál (Belügyminisztérium), Laczkovics József, Kövesdy Béla (Pénzügyminisztérium), Kelemen Mór (Igazságügyi Minisztérium), Lechner Lajos és Porzsolt Gyula (Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium) voltak. Őket „a szegedi közvélemény kedvezőbben fogadta, mint a királyi biztosság képviselőit, mert úgy tartotta, hogy ezek nem a királyi biztos intézkedéseinek helyeslésére, hanem az újjáépítés tevékeny megszervezésére és elvégzésére jöttek. ”94 91 Gaál Endre [szerk]: Szeged története. 3/1. kötet (1849-1919). Szeged Megyei Jógii Város önkormányzata - Somogyi-könyvtár, Szeged, 1991. 1&3. p. 92 Mikszáth Kálmán: Tisza Lajos. Szegedi Napló. 1879. október 18. http://webcache.googleusercontent.com/ search ?q=cache:uqrGN3VWOAQJ: mek. niif.hu/00900/00900/html/22.htm+%22Tisza+Lajos+szegedi+m%C5% B1 k%C3 %B6d%C3%A9se+meg%C3%A9rdemli+azt%22&cd=l&hl=hu&ct=clnk&gl=hu (2012. január 4.) 93 Szeged története. 3/1. kötet. 163. p. 94 Uo. 164. p. 27
