Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Válogatás a 2012. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Vonyó Anita: A sport helye egy somogyi kistelepülés, Orci életében a 20. században
A SPORT HELYE EGY SOMOGYI KISTELEPÜLÉS, ORCI ÉLETÉBEN A 20. SZÁZADBAN VONYÓ ANITA Egy település, különösen egy olyan kistelepülés, mint Őrei történetének feltárása során a kutató általában kétféle hibát véthet: vagy csak az úgymond jelentősebb történelmi-társadalmi eseményekre koncentrál, vagy gyakorta „elveszik” az adatok tömkelegében. Általában az apróságok körébe szoktak tartozni a sporttal kapcsolatos információk abban az esetben, hacsak nem kötődnek valamilyen neves, eredményes sportolóhoz, vagy sporteseményhez. Egy községmonográfia azonban nem lehet teljes az ilyen adalékok nélkül, és az ott lakó emberek büszkék is rá, ha valamelyik ősük részt vett, eredményeket ért el a közösségformáló tevékenységek valamelyikében. Őrei Kaposvártól 8 kilométerre, északkeletre helyezkedik el. Lakossága 550 fő körül mozog. Ennek a már-már agglomerációs jellegű kistelepülésnek a 20. századi sportéletét kívánom felvázolni az elkövetkezőkben. Természetesen figyelembe kell venni és el kell fogadni azt a tényt is, hogy egy kistelepülés sporttörténetének-sportéletének feltárásakor a fogalmat széles körben kell értelmezni. Egy erőteljes agrártradíciókkal bíró falu életében a 20. század első harmadáig vajmi kevés hangsúlyt kapott a mindennapokban a sport, az egészséges életmódra törekvés, így ezekből az időszakokból sporttevékenységnek igazán csak a gyermekjátékokat minősíthetjük. Tudatos, szervezett társadalmi sportéletről nem beszélhetünk. A fentiekből ugyanis egyenesen levonható az a következtetés, miszerint hiányoztak a szükséges gazdasági, társadalmi feltételek. A sport fogalmát ki kell tehát bővítenünk a szabadidős tevékenységek körére is, hiszen hiba lenne a lazább keretek közt működő időtöltést nem sportnak minősíteni. Ha volt is egyéb, a lakók által rendszeresen vagy esetileg folytatott testedzés, arról személyes tapasztalataim szerint a korabeli források nem tudósítanak. Előadásomban a fentiek figyelembe vételével elsőként a napjainkban hivatalosan is sportágaknak számító tevékenységekről szólok, majd ezt követően az úgynevezett népi szabadidős elfoglaltságokat mutatom be néhány gondolat erejéig. A 20. század első harmadában - Magyarország számos más településéhez hasonlóan - Orciban is megkezdődött a civil élet szerveződése, elsősorban az egyesületeken keresztül. 1932-ben egy speciális sportág képviselői szerveződtek egyesületté az Őrei Polgári Lövész Egyesület keretein belül. Ha a sportegyesületek eredetét keressük, akkor a 16. századi magyarországi lövészegyletekig kell visszautaznunk az időben. Az első sportegyesületek még nem a szabadidő valamiféle egészségesebb eltöltésére jöttek létre, hanem inkább az eredményesebb fegyverforgatás, a harckészültségi szint emelése érdekében. A reformkorban azonban az élet minden területén jelentős változások indultak el, így megnőtt a testkultúra iránti érdeklődés is. A sportegyesületek kezdetben inkább az arisztokrácia körében terjedtek el, később azonban szélesebb társadalmi bázis igényelte a szabadidő eltöltésének ezen módját. Az első világháborút lezáró trianoni békekötés a vesztes Magyarország számára megtiltotta az általános hadkötelezettséget. A fiatalok testi nevelését, honvédelmi oktatását elsősorban a leventemozgalom kívánta megvalósítani. Az őrei ifjak először a szomszédos Taszárra jártak át az ottani foglalkozásokra. Később, az 1930-as években már a településen is működött önálló szervezet, melynek alapítási éve nem ismert. A leventeéletről visszaemlékezésében az Őrei Községi Tanács egykori titkára, Baracsi Lajos helytörténész így ír: „Mulasztás csak igazolt és engedélyezett esetben lehetett. Kötelező volt a vasárnapi istentiszteleten való részvétel. Ha valaki elmulasztotta a templomban való megjelenést, következő vasárnapra Kaposvárra, a Baross laktanyába kapott behívót. 1942-től én is a Baross laktanyában voltam katona, sajnálkozva láttam, mi történik a behívott leventékkel. 8-tól 10-ig szigorított csuklógyakorlat, 10 órakor sorakozó, majd a katonákkal együtt elvonultak a Hősök templomába, misére. Mise után bezárták őket a katonai fogdába, valamikor délután lettek kiengedve úgy, hogy az utolsó hazainduló vonatokat már ne érhessék el, így gyalog kellett 189
