Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Válogatás a 2012. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Vonyó Anita: A sport helye egy somogyi kistelepülés, Orci életében a 20. században
hazarnenniük.” A szervezetből kikerülő férfiak hasonló arculattal bíró egyesületekben képezhették tovább magukat. A lövészegyesület megalakulására 1932. október 30-án került sor, és azt a belügyminiszter 1933. június 21-én hagyta jóvá. Az alakuló ülésen 43-an vettek részt, akik megválasztották a társaság első vezetőségét is. Az alapszabály tanúsága szerint az egyesület legfontosabb célja a céllövő sport iránti érdeklődés felkeltése és annak gyakorlása volt. Hangsúlyt helyeztek a tagok vallásos és hazafias érzésének erősítésére, erkölcsi felfogásának nemesítésére, jellemének megszilárdítására, a lövész bajtársi szellem kifejlesztésére, a tagok közti kölcsönös támogatás megerősítésére, általános ismereteik bővítésére és a többi sportág űzésére. Az egyesület céljainak elérésére lőteret rendeztek be, ahol lőgyakorlatokat, versenyeket szerveztek. Az egyesületi élet előmozdítására, a tagok együttérzésének és összetartozásának ápolására könyvtárral, folyóiratokkal felszerelt lövészotthont hoztak létre. Az alapszabály kimondta, hogy az egyesület működéséből minden politikai jellegű mozgalmat ki kellett zárni, és mint ilyet, magát semmiféle politikai irányban nem érvényesíthette. Alapító tag lehetett minden olyan magyar állampolgár vagy jogi személy, aki az egyesület pénztárába legalább 50 pengőt befizetett, és akit a választmány felvett. Rendes tag lehetett minden feddhetetlen életű magyar állampolgár, aki kötelezte magát arra, hogy az egyesületet évente legalább 6 pengővel támogatja. A tagokat két tag ajánlatára a választmány vehette fel, de annak megtagadását indokolniuk nem kellett. Ha valaki a honvédség vagy a rendészeti szervek kötelékébe tartozott, akkor tárgyalás nélkül, soron ldvül felvették, és őket kizárni sem lehetett az egyesület tagjainak sorából. A források arról sajnálatosan nem tudósítanak, hogy az őrei lövészegylet működése az alapszabályban foglaltaknak mennyiben felelt meg, az abban megjelölt célokat sikerült-e részben vagy egészben megvalósítani, vagyis divatos szóval éve: életképes volt-e vagy sem? Más sportágak szervezett űzéséről a levéltári források már kissé szűkösebben állnak rendelkezésünkre. Egy helybeli amatőr helytörténet-kutató gyűjtései, személyes beszélgetések és a tanácsi jegyzőkönyvek nyomán lehet körvonalakban felvázolni a település sporttörténetét, természetesen a teljesség igénye nélkül. Baracsi Lajos helytörténész gyűjtéséből valók a következő gondolatok: „Hivatalosan sportkör nem alakult, de a labdát a falubeliek mindig is rúgták, amíg a levegő megállt benne. A labdarúgó- pálya a piarista gazdaság tulajdonát képező marhalegelőn volt a világháborút megelőző időkben. Itt leszúrtak négy botot, ezzel megvolt a szükséges két kapu. A partdobást, a sarokrúgást a képzeletbeli vonalak mellől végezték, és ebből vita sohasem alakult ki. A vasárnap délutáni mérkőzéseken a két csapat összeállítása a rögtönzötten kiválasztott kapitányok válogatása alapján történt. Elválaszthatatlan védő párost alkotott Sebők István és Léber Gyula. Ahol ők védtek, nem lehetett átvinni, de még átrúgni sem a labdát. Egyszer került sor Őrei és Taszár között barátságos mérkőzésre. A pálya az Orci-patakkal párhuzamosan került kialakításra. A partvonalat a gazdasági szeszpincékből kapott hígított mésztejjel jelölték ki. Ez a mérkőzés valamikor 1932-1934 körül lehetett. Az 1936 körüli időkben az új kocsmáros fia, Horváth Gyula igyekezett futballcsapatot összeállítani. Az rúghatott bele a labdába, aki a labdavásárláshoz 50fillérrel hozzájárult, ami akkoriban egy kaszás félnapi napszámának felelt meg. A sportolásra alkalmas korú fiatalok közül a világháború kitörése után sokan kapták meg behívójukat, így a futballélet intenzitása alább hagyott. A háború befejezése után megszervezték a „Munkára-harcra kész” mozgalmat, és szinte kötelező volt a településeknek valamilyen sportágban részt venni a megyei küzdelmekben. A helyi fiatalok körében a KISZ toborozta a leendő sportembereket. Megvolt a sportorvosi igazolása, sportköri tagsága szinte minden őrei fiatalnak. Ekkoriban még minden játékos a saját ruhájában lépett a pályára, egyenruhájuk nem volt. A tanácselnök ekkor szárnyai alá vette a csapatot. Rábeszélte annak tagjait, hogy az állami tulajdonban lévő földeket szántsák be, és az ezért kapott munkabérből mezt és teljes felszerelést vehettek maguknak. A pálya az 1950-es évektől az Okörkapunak nevezett terület volt. A csapat tagjai az akkori magtárban tudtak átöltözni frissen beszerzett mezükbe. Ott voltam (Baracsi Lajos!). A vadonatúj felszerelésben érkező őrei csapat mellett a nagyberkiek ázott verébnek tűntek csupán! Az 1950-es években a taszári reptér kötelékén belül, egy rádiós alakulat az őrei erdő mellett került elhelyezésre. A katonákat az őrei fiatalok nagyon hamar befogadták, és volt olyan mérkőzés, 190
