Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Válogatás a 2012. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Márfi Attila: Pécs és Baranya sportegyletei a dualizmus időszakában
A város terei a hivatalos vagy félhivatalos érintkezéseknek is színterei voltak, s nem beszélhetünk a tettyei, vagy balokányi parkban átélhető szórakozási és pihenési lehetőségekről. Valójában a társadalmi érintkezések helyszínei voltak ezek, a jobbára a belvárosban kialakított terek. Mint a már említett Széchenyi tér, a tőszomszédságában fekvő Kis tér, a mai Jókai tér, a Majláth tér, amely a Búza tér mellett a város piactere is volt. Bizonyos szempontból átminősülnek a piac- és vásárterek látnivalói is. A cirkuszok megmaradnak, de egyre kevesebb a századfordulótól a mutatványos, bábjáték és panoráma-produkció. Helyüket 1905-től az ekkor megjelenő új látványosság, technikai csoda, a kinematográf,50 51 a mozi veszi át. Amely aztán pár év múlva bevonul — az országos trendet követve - a kávéházakba, szórakozóhelyekre, vendéglőkbe, majd önálló épületei épülnek még 1914 előtt is. Hatalmas tömegeket vonz a moziláz, új szórakozási és együttléti forma az ekkortól népszerűvé váló sporttal együtt. Végül meg kell említeni a korabeli polgárság egyik igen kedvelt időtöltését a korzózást, azaz a város idilli és kényelmes kikapcsolódást ígérő terén a meghitt sétákat és baráti találkozásokat. Városunkban ez a sajátságos társasági forma elsősorban a mai Sétatéren, a millennium időszakára átadott KIOSZK31 közelében zajlott. Az első világháború előtt Az 1900-as évek elején a már említett sportegyleteken kívül több kísérletezést is átélhettek a sport- kedvelők, főként az ún. munkás sportkörök létszámát gyarapítva.52 Ezek az 1910-es évekre datálható próbálkozások; a Pécs-vidéki Bányászifjúság Testedző Köre, a Pécsi Vas- és Fémmunkások, a Pécsi Munkás Testedzők, a Pécsi Ifjak, a Pécsi Pincérek, a Budai Külvárosi Sportkedvelők, a Pécsi Bőrgyári Alkalmazottak és a Pécsi Törekvés Munkás Testedző sportkörei igen rövid életűnek bizonyultak.53 Az 1911-ben életre keltett Pécsi Sport Club viszont néhány viszontagságos év után a két világháború közti korszak vezető pécsi egyesületének bizonyult. Az eddig ismert és gyakorolt sportágak mellett a labdarúgást és teniszezést is népszerűsítették. A szerb megszállás alatt a Pécsi Munkás Sport Club (PMSC) nevet vették fel, s annak megszűnte után ismét eredeti elnevezéssel öregbítették a pécsi sportot 1945-ig.54 Az első világháború alatt a pécsi és a megyei sportegyletek zöme megszűnt, csupán a Mecsek Egyesület és a PÁC tenisz szakosztálya vegetált ebben az időszakban, a Városi Sportcsarnokba pedig katonákat szállásoltak el. A boldog békeidőszak sportegyesületeinek zöme már nem tudott feltámadni a két világháború közti korszakban, megváltoztak a sportolás keretei és társadalmi megítélése is.55 A város dualistakori sportélete bár gyorsan fejlődésnek indult, számos szakosztályt felölelve, mégis egyértelmű, hogy zömük magán, vagy szélesebb körű társadalmi összefogásnak köszönhette működését. Az adott időszakban ez a támogató bázis állt elsősorban a pécsi sportesemények mögött. Ez az az időszak, amikor a sportéletet még számos amatőr vonás jellemezte, sajátságosán összefonódva a kikapcsolódás és szórakozás, és a társasági élet olyan formáival, amit a professzionálissá váló sportmozgalom már nélkülözött a későbbi korszakokban. 50 Filmfelvevő, filmvetítőgép, a korszakban az első mozikat hívták így. Számos idegen nyelvben innen ered a mozi, kinő megjelölése. 51 Perzsa eredetű szó, a küsk szóból átalakulva, eredetileg kerti pavilont, kerti házat jelentett, de értették az elárusító bódékra is. Ebben a szövegkörnyezetben kör alakú, nyitott, oszlopos szabadtéri építmény zenekarok számára. 52 Lásd! a 10. jegyzet. 146. p. 53 Bödő László: Jelentős versenyeredmények az 1911/14-es években. In Baranya megye testnevelés és sporttörténete. Szerk. Szita László. Pécs, 1987. 150. 153. 156. p. 54 Lásd! 10. jegyzet 146. p. 55 Márfi Attila: Baranya megye egyesületeinek vizsgálata (1915-1950). In Baranyai Helytörténetírás 1987/1988. Szerk. Szita László. Pécs, 1988. 251-253. p. 188
