Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Csóti Csaba: „Hadjárat a kaposvári mozik ellen” – anno 1912
küldetésnek” az eredetileg ismeretterjesztő műveket bemutató, ekkorra viszont a legnépszerűbb és legpopulárisabb „Uránia” például egyre ritkábban tett eleget. E helyett inkább olyan filmeket tűztek műsorra, mint a színezett, a hastáncot fő attrakcióként reklámozó „dán világsikert”, az „Indus vér”-1, a ,Milliomos leány!!" című „társadalmi drámát”, vagy éppen az akkoriban egyik legnevesebb cég, a francia Pathé által gyártott detektívtörténetet, a „Nick Winter és a pénzhamisítók”-at.30 Az „Apolló” ekkoriban még valóban vetített felvételeket aloe aratásról, siketnémák jelbeszédéről, a jövő útját azonban mégis az „Uránia” jelölte ki. Ezt mutatja az is, hogy bár 1912-ben Kaposváron az „Uránia” mutatta be a magyar filmtörténetben méltán mérföldkőnek tekintett ,A Tánc”-ot, ez évi legnagyobb sikere azonban e mozinak nem ez volt, hanem a .ÍZigomár II. élet-halálküzdelme Nick Carterrel” című film, melyet fél oldalas újság hirdetésben ajánlotta a nagyközönség figyelmébe, majd heteken át telt ház előtt játszott.31 Vagyis a „Somogyvármegye” állításaival szemben a mozi valóban egyre inkább a színházi karzat közönségének igényeit elégítette ki. Ennyiben a moziknak a színházlátogatásra vonatkozó negatív hatása kétségtelen. Arról sem szabad azonban megfeledkezni, hogy a korabeli színházi repertoár, mivel a „truppok" is a karzatból éltek, sem volt színvonalasabb, mint a mozik kalandos történetei. Az is tény azonban, hogy ekkoriban Budapesten már sorra számolták fel a színházakban az állóhelyeket, alakították át a repertoárt a kényesebb közönségigénynek megfelelően. A mozi pedig egyre inkább valódi népszórakoztatássá vált. Azt pedig, hogy a kaposvári mozik elleni hadjárat elsősorban a helyi színház deficitjének „igazolását” kívánta volna szolgálni, mi sem bizonyítja jobban, hogy miután 1913. január 18-án a belügyminiszter újabb határozata ismét az alispáni döntést ítélte jogszerűnek, a városi hatóságok immár nem kerestek újabb jogorvoslatot, pedig a színház látogatottsága továbbra is mélyponton volt.32 Az egykori építkezési botrány hullámai eddigre már elültek, a városi döntéshozók pedig, hogy-hogy nem, hirtelen kevésbé érdeklődtek a mozik nyitva tartása iránt. Sőt, az Országos Színészegyesület elnökének 1914. évi moziellenes beadványát már meglehetős érdektelenség kísérte a kaposvári városházán, bár a mozitulajdonosok néhány napig ismét a támadások kereszttüzébe kerültek.33 A miniszternek a mozik számára kedvező 1913. január 18-i döntésének indítékai nem ismertek. Talán csak arról volt szó, hogy belátták, az 1901-es „kilobbizott” és főként nacionalista ideológiával indokolt, a szabad vállalkozást bizony erősen korlátozó rendelet nem vonatkoztatható a mozgószínházakra. Ha így történt, akkor az jelentős előrelépés volt a mozik felnőtté válásában, hiszen jogszabály egészen 1918-ig nem rendezte a mozik helyzetét. Az azonban bizonyos, hogy a kaposvári mozik szabad játszási jogát engedélyező belügyminiszteri döntés precedens értékűvé vált, hiszen 1913. december 23-án Hunyad vármegye alispánja is somogyi kollégájától kért másolatot az év elején született miniszteri állásfoglalásról. Ez is azt jelzi, hogy a pontos jogi szabályozás hiánya sokfelé megnehezítette a mozitulajdonosok életét. A kaposvári mozisok mindennapjait azonban a fentiekben ismertetetthez hasonló jogi hercehurcák többé nem keserítették meg. A színház fennmaradt, a mozi pedig elfogadottá vált - Kaposváron is. 30 Hírek az Uránia-színházból = Svm. 1912. márc. 10. 8. p. 31 Svm. 1912. márc. 28. 5. p. 32 SML alispáni iratok, 6227/1918. 33 Somogyi mozik, 230-235. p. 124
