Somogy megye múltjából 2013 - Levéltári Évkönyv 42. (Kaposvár, 2013)
Domokosné Szalai Zsuzsanna: Dokumentumok gróf pribéri és vuchini Jankovich László negyedszázados főispáni és félszázados közszolgálati tevékenységének megünnepléséről (Forrásközlés)
Nekem jutott az a kitűntető feladat, hogy ezen alkalommal méltóságodnak a megyei közönség elismerését és hálaérzetét tolmácsoljam! Ezen ünnepélyes órában felmerül lelki szemeink előtt hosszú lánczolata az éveknek, melyeket méltóságod bölcs kormányzata alatt átéltünk. De egyszersmind emlékezetünk elé tárul következménydús sora az eseményeknek, melyek a legutóbbi félszázadot hazánk történelme legnevezetesebb korszakává tették. Eszünkbe jut, hogy méltóságod születése, az 1816. év még a nemzeti tespedés korszakába, azon korba esik, a mikor a régi Magyarország és a nyugoti népek közélete közt tátongott örvény a századokig tartott tetszhalált jelezte. Emlékezetünkbe jön, hogy midőn méltóságod tanulmányait a pesti egyetemnél 1835-ben bevégezvén, 19 éves korában Somssich Pongrácz kir. személynök mellé táblai jegyzővé feleskedtetett, s azon évi október 20-án Sáros megye tiszteletbeli aljegyzőjévé kineveztetvén, egyúttal az eperjesi kerületi táblánál egy évig gyakomokoskodott; s midőn méltóságod ezután a Gömör megyei tisztújításkor felmerült kicsapongások tárgyában kir. [ályi] biztosként kiküldött Szerencsy István mellett több hónapig működött, s ezt követőleg 1837-ben a m.[agyar] kir.[ályi] udvari cancelláriához, az akkori collegiális rendszer legmagasb fórumához fogalmazó gyakornokká kineveztetett és ott két évig dolgozott: ekkor a nemzeti ébredés hajnala már derengett, az újkori reform eszmék mindinkább terjedtek, Széchényi István gróf befolyása növekedett, s a haladás igényei úgy az országos, valamint a megyei gyűlésekben mind hangosabban nyilvánultak. Képzeletünk előtt áll a nevezetes 39-ki országgyűlés, melynek követévé Verőcze megye karai és rendei által méltóságod alig 22 éves korában lelkesedéssel megválasztatott, és melyben mint a legifjabb követek egyike (csupán Mailáth György volt fiatalabb) nemcsak mindvégig részt vett, hanem annak III. tczikkében - a mikor Slavonia még ide tartozott — országos megbízatást is nyert, minek folytán a dunántúli kerületet 1811-ben beutazta. Ezen országgyűlés - melyen már mindenki elismerte Deák Ferencz vezérszerepét, melynek legfontosabb részét a szólásszabadsági sérelem és a politikai perek képezték, melyen már világos volt, hogy a kormány engedni kénytelen a korszellem követelményeinek, s melynek vitái oly keserűekké lettek, hogy a pártszakadás a magán körökbe is átment és a követek a régi hagyományokkal ellentétben külön kezdtek válni - méltóságod további életére döntő befolyású volt azáltal is, hogy Széchényi István gróf és Deák Ferencz kegyes pártolásukba vették a még igen fiatal kezdőt. Ekkor történt az is, hogy Deák Ferencz nevenapján méltóságod a nagy pártvezérnek örök hűséget fogadott és lelkes tanítványává szegődött, mely fogadás azután köztevékenysége hosszú fonalán mint vezérelv vonul végig s magasztos kifejezést nyer a nagy halott ravatalánál, midőn arra Somogy megye koszorúját megtört szívvel leteszi. Megemlékezünk arról, hogy méltóságod hazafias, buzgó tevékenysége, melylyel Verőcze megye közügyeiben részt vett, nevezetesen 1842-től fogva hat évig mint annak közbecsülésben és szeretetben állott első alispánja és 1848-ban mint István főherczeg nádor által kinevezett főispánja működött, a legnehezebb megpróbáltatások idejébe, azon időbe esett, a mikor a bécsi reakció a magyar újjáébredést a fényes ígéretekkel feluszított szláv és oláh fajokkal akarván elfojtani, míg üldözőbe vette a nemzeti irányt Pesten, addig pártolta az egy szomszéd nagyhatalom által is szított délszláv-illyr mozgalmat, mely Zágrábban, mint a háttérben már látott délszláv birodalom fővárosában, rajongásra talált és melyhez nemzeti nyelvük kiképzésének ürügye alatt csatlakoztak mindazok, kik a magyar törvényes kapocs meglazításából vagy épen fölbomlásából előnyt avagy hasznot vártak. Áinde méltóságod törhetetlen hű maradt az anyahazához, a törvényekhez és az alkotmányhoz, s készebb volt fiatalságához képest nagyjövőt ígérő fényes pályáját odahagyni, sőt életét is koczkára tenni, mint sem azok ellen harczolni. Lelkűnkben látjuk a hazafias örömtől ragyogó arczokat, melyek tanúi voltak azon örökké emlékezetes nagy napnak, midőn méltóságod 1860-ban, kezében a törvényesség zászlójával és szívében egy jobb jövő iránti erős hittel, a várva várt kedvező politikai fordulat békés közeledésének hírnöke gyanánt e palotában megjelenve, mint legméltóbb utóda a Héderváry, Drugeth és Báthoryaknak, a Zrínyi, Eszterházy és Széchényi grófoknak s egyéb nagynevű elődöknek, kik e megye kormányán hírt, dicsőséget és hervadhatatlan babérokat szereztek, - a sokáig üresen 108
