Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Nagy-Tóth Mária: „Én szegény nyomorult Mocsolági István Kapos várban sötét tömlöcben hevert, nagy nyomorúságot szenvedő…" Adalékok a koraújkori rabtartás történetéhez
1. Függelék Mocsolági vagy Mocsoládi István levelei Batthyány I. Ádámhoz 1. Kaposvár, 1648.február 13. Címzés: Az tekintetes és n[agy]ságos Gróf Batthyány Adómnak ő njagyjságának, Dunán innét való Magyarországnak főgenerálisának, nekem k[e]g[ye]lmes Uramnak adassák. Levél: Az Úr I[ste]n Sz[ent]: Fiáért, az Úr Jézus Krisz[tu]sért minden lelki és testi javaival áldja és látogassa és tegye hosszú és szerencsés életül n[agy]ságodat, mind az n[agy]ságod kedves magzatival és hozzátartozókkal egyetemben. Nem tudom n[agy]ságos k[e]g[ye]lmes Uram, nem tudom Pethő László Uram, mitől indíttatott egyébtől érve, hogy n[agy]ságodnak azt írja, hogy n[agy]ságod ne [...] mellettem, mert polgárra leszek, hanem hogy eg)' álltok levelet hoztak neki, melyben azt írjak, hogy én polgárrá akarok lenni, de n[agy]ságodat kérem, annak az Pethő László uram levelének semmi hitelt ne adjon, mert még szándékomban is soha nem volt, hogy én polgárrá legyek, hanem csak ez vagyon az dologban, hogy az mely rabot Karádi Szádikot n[agy]ságod énnekem adott volt, hogy engemet kiváltson, azt Keszthelyre kihozván alá küldöttük Kapósba, mit végezett az törököktől, ő tudja. Azonban az bátyja, Ismaim Kihája, írt Pethő uramnak ily cigány levelet hogy az ő öccséért Mocsolágit ki nem adják, mert polgárrá akar lenni Szőlőslakon; hanem sarcoltassa meg ez ő öccsét és valami nemű lovat és fegyvert kíván öccsének sarcában, neki megadja. Pethő László inkább örülvén az lónak, hogv sem az én szabadulásomnak, az vasat lábamról levette és annak az töröknek lábára verette, hogy neki megsarcoljon52. Engemet 6 hétig az várból ki nem bocsátott, hogy njagyjságodhoz fölmenjek, írtam levelet is, hogy fölküldjem n[agy]ságodhoz, azt is elszaggatta, engemet fogságban tartván, úgy írta n[agy]ságod[na]k alattomban azt az álnok levelet, hogy polgárrá akarok lenni. De látja az Úr I[ste]n hogy soha szándékomban sem volt, sőt szívembe sem ötlött, hogy polgárrá legyek, de Pethő László csak álnokul írta azt n[agy]ságodnak az levelet, melyen emlékezek az én polgárrá létemről, inkább örülvén az lónak bog)7 sem az én szabadulásomnak mert ha Pethő Lászlónak Karódról azt az levelet nem írták volna, Pethő László engemet szintén olyan könnyen megszabadíthatott volna, mint az szájában való falatot hogy szájába teszi. N[agy]ságod ezért Pethő László uram szavának semmiben ne higgyen, hanem az Istenért az n[agy]ságod jó szerencséért és kedves magzatiért kérem, könyörüljön n[agy]ságod uram rajtam, keressen módot njagyjságod szabadulásomban, mert Pethő László örülvén az lónak és az én nyomorúságomnak, engemet nyomorúságra [bekül-?]dőt. Mivel njagyjságod uram Ijstejn után senkinek reménykedni, és Ijstejn után és njagyjságod kívül senkiben bízni nem tudok, kérem azért n[agy]Ságodat könyörüljön njagyjságod rajtam, mert az mily sarcot mit kérnek, njagy] Ságodnál vagyon az is, ha njagyjságod rajtam nem könyörül, engemet annál inkább sanyargatnak, mert tudják, hogy njagyjságod szolgája vagyok, könnyen szabadulásom nem lészen, ha njagyjságod rajtam nem könyörül. Amennyiben pedig Pethő László azt írja, hogy sarcomat eltagadtam, ez is nem igaz, mert tudja Palotai uram és Unti János uram, hogy az én sarcom négyszázötven forint, kétszáz puska, egy vég zöld posztó, ezeket el nem tagadtam, hanem azután az törökök álnokságból azután veték, hogy egy vég csimazin, de úgy vagyon csimazint nem ígértem, hanem, hanem az mint maguk kértek egy vég zöld posztót ezt ígértem is. Ebben sarcolván meg s ezt el nem tagadtam. Kit tud Palotai és Unti János uram, de hogy Pethő uram azt írta njagy]Ságodnak, hogy sarcomat eltagadtam, nem igaz, mert látja Ijstejn hogy senki előtt el nem tagadom. Az Ijstenjért azért kérem njagyjságodat, senkinek szavának szabadulásom ellenzésében ne tudjon; hanem keressen módot szabadulásomban, kit ha élek erőm szerint megszabadulván, igyekezem megszolgálni, imádságomban pedig az Ijste] 52 I la valaki a rab lábáról levágta a bilincset, ez azt jelentette, hogy az illető rab nem akar a kötelezettségének megfelelni. Ezért mind a két fél: török és magyar - a vas levágását fenyegetésnek szokta használni. Takáts, 1915. 215. p. 23
