Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Nübl János: Somogyi honatyák szereplése a Képviselőházban az első világháború alatt. I. rész
a községi hadi segély bizottságok rendszerét „Somogy vármegyében jóformán már életbeléptették.” A Ház többsége e tények ellenére, elvetette Szabó István javaslatát.24 A Gazdapárt elnöke a november 30-i ülésen még két alkalommal kért szót. Az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézet évi állami segélyének ötszörösére való emeléséről szóló törvényjavaslat beterjesztését, a legszigorúbb takarékosságot követelő időszakban elhibázottnak tartotta,25 ellenben üdvözölte a nagyobb keresetek után ideiglenesen és részlegesen kivetett jövedelemadó bevezetését, amelynek bevételét a kormány a hadsegélyezés céljaira kívánta fordítani.26 A december 9-én újra elnapolt, rövid időtartamú ülésezés hozadékaként, törvény született a kivételes hatalom kiterjesztéséről (1914. évi L. te.27), valamint a hadsegélyezés rendszerének a kor körülményeihez való igazításáról is (1914. évi XLV. te.). Közben a hadszíntereken nem lankadt a küzdelem. 1914 decemberének közepén az osztrák-magyar haderő második szerbiai offenzívája is kudarcba fulladt. Január végén a Monarchia hadereje Galíciában, a Kárpátok hegyei közül kitörve kísérelte meg a november 2. óta körbezárt przemysli erődrendszer felmentését. A felmentő kísérletek azonban eredménytelennek bizonyultak, s március 22-én Przemysl vára megadta magát. Az erőd megszerzése után az orosz haderő ellentámadást indított: az Északkelet-Magyarországra betört orosz csapatokat az osztrák-magyar haderő nagy véráldozatok árán, az ún. „húsvéti csata” során (1915. április 2-13.) szorította ki az ország területéről. Az oroszok azonban továbbra is a Monarchia területén álltak, megszállva tartották Kelet-Galíciát és Bukovinát, s egyre nyilvánvalóbbá vált Olaszországnak az antant oldalán való közelgő hadba lépése is. Ebben a nehéz hadászati-politikai helyzetben (1915. április 19-én) a királyi szózat újra egybehívta a Képviselőházat. Az ismét benépesülő ülésterembe lassan-lassan kezdett visszatérni „a háború előtti jól megszokott légkör”. Az ellenzéki honatyák szembesítették a kormányt a háborús hátország egyre súlyosbodó terheivel, valamint a hadvezetőség kudarcaival, igazságtalan eljárásaival, (vélt) magyar- ellenességével. A Függetlenségi Párt az országban érzékelhető hangulatváltozásra hivatkozva, újra nyíltan hangoztatta nemzeti programját: az ország gazdasági önállóságának megvalósítását és önálló magyar haderő felállítását követelték a háború után.28 1915. április 26-án, a népfelkelésre kötelezettek körébe újabb korosztályokat bevonó törvényjavaslat tárgyalása során, két somogyi képviselő is figyelmet érdemlő felszólalással jelentkezett. Zboray Miklós például bevallotta, hogy a múlt év nyarán nem fogadta örömujjongással a háború kitörésének hírét, de most természetesen minden tőle telhetőt elkövet a győzelem előmozdítása érdekében. A Monarchia diadala, nézete szerint, a magyarság erején múlik, de ezt az erőt, s végeredményben a nemzetet, külső és belső tényezők gyengítik. A Marcali választókerület képviselőjének véleménye szerint, a háborús viszonyok között, a birodalom két felének teljes paritását elutasító bécsi álláspont kívülről, a nemzetiségeknek „a háború hevében" adott kedvezmények29 30 és a katonai szolgálat alól kibújót találók nagy száma, belülről sorvasztja a nemzetet.80 A néppárti honatya szónoklata után Szabó István kért szót. A kisgazda politikus szintén visz- szatekintett a háborús válság időszakára, s beismerte, júliusban a gazdapárt tényleges véleményét - vagyis, hogy „Szerbiáért egyetlen magyar katona csontját” sem szabad feláldozni - elhallgatta. Múltidézéséhez azonban azonnal hozzáfűzte, a háború kilencedik hónapjában már nem szabad 24 Uo. 222 - 228. p. 25 Uo. 232. p. 26 Uo. 249. p. 27 A jogszabály bevezette az internálás intézményét, paragrafusai értelmében - a kormány rendeletére - a közigazgatási hatóságok maximálhatták a közszükségleti cikkek árát, rekvirálást (közszükségleti cikkek vonatkozásában, a tulajdonos beleegyezése nélküli, szabott áron történő hatósági igénybevételt) rendelhettek el, s a munkaképes lakosságot közérdekű munkára kötelezhették. 28 Gálántai 2001. 165. p. 29 A nemzetiségekre tett megjegyzés minden bizonnyal a kormány által 1914 őszén, Románia semlegesítése érdekében, a magyarországi románoknak kilátásba helyezett anyanyelv-használatbeli és politikai képviseleti engedményekre utalt. Galántai, 2001. 143- 147. p. 30 KN. XXVI. kötet. 301 - 303. p. 58
