Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Végh Ferenc: Küzdelem a Somogy megye feletti uralomért Bolondvár és Lak várainak visszafoglalása a törököktől 1599-ben. Adalékok a tizenöt éves háború dunántúli hadműveleteihez
a Budáról Kanizsára vezető út tekintélyes szakaszát, ami nagyban megnehezíthette a még oszmán kézen lévő végvárak ellátását. Kaposvár ostroma azonban sejtetni engedi, hogy a hadművelet tulajdonképpeni célja túlmutatott Bolondvár és Lak bevételén, ami nyilvánvalóvá válik, ha áttekintjük a korábbi évek dunántúli hadműveleteit. Nádasdy Ferenc elődje, Zrínyi György dunántúli kerületi főkapitány (1594-1598) 1595. évi támadásának eredményeként ugyanis keresztény kézre került a Dráva-parti Babócsa, amelyet védői harc nélkül adtak fel, akárcsak Szentmártont, illetve a drávai flottillát befogadó Barcs palánkját.38 Szőcsény, Segesd, Csurgó és Berzenee várait már előző évben felgyújtották és sorsára hagyták megrettent török védőik. Jóllehet a szigetvári szandzsák kiürített várai közül csak Babócsára került keresztény katonaság, amely előretolt ékként nemcsak Somogy, hanem Szlavónia birtoklása szempontjából is kulcsfontossággal bírt.39 Az oszmán várrendszer szétzilálódása mintegy kínálta egy nyugati irányból kibontakozó dél-dunántúli hadművelet lehetőségét. Kaposvár bevételével ugyanis csak Szigetvár maradt volna oszmán kézen, ami lényegében Somogy megye felszabadulását jelenthette volna az oszmán uralom alól. Az 1599. évi hadjárat célkitűzései közül így alighanem éppen a legfontosabbat nem sikerült megvalósítani, de a mérleg összességében így is pozitív volt. A hadműveleti terv komoly helyismeretről árulkodik, ami megerősíteni látszik Istvánffy azon értesülését, hogy a keszthelyi kapitány, Pethő Kristóf kezdeményező szerepet játszott a hadművelet megindulásában. Negyedszázados keszthelyi kapitánysága alatt felhalmozott tapasztalat birtokában vezértársai közül ő ismerte legjobban a térség erőviszonyait. A visszavett Bolondvár kapitányi posztjára szóló felkérése is amellett szól, hogy a somogyi végházak visszafoglalásának a gondolata először benne fogalmazódott meg, Nádasdy csak felkarolta és nyomatékosította a keszthelyi kapitány tervét. Pethő azonban birtokosi minőségében is szorgalmazhatta a támadást. A somogyi török végházak helyőrsége sajkákon végrehajtott támadásai ugyanis a keszthelyi végvár tartományát is sújtották, amelynek legnagyobb részbirtokosa éppen Pethő volt.40 1589 júniusában például 300 török lepte meg Keszthely városát, ahonnan kilenc pápai kereskedőt is magukkal hurcoltak a támadók, a tehetetlen kapitány szeme láttára.41 Pethő azonban nemcsak a vízen, hanem télen a Balaton jegén át érkező támadások megszűnését is remélhette a kibontakozó támadástól. Három évvel korábban éppen Bolondvár és Koppány török őrsége hajtott el Keszthelyről marhákat és vitte magával a vermekben tárolt gabonát.42 Bolondvár (és a szomszédos Lak) török helyőrségeinek kiiktatása tehát mind katonai, mind birtokosi minőségében Pethő elemi érdeke volt. Nádasdy Ferenc támogató fellépése mögött sem nehéz felfedezni a birtokos magánérdekeit. A nádori i ugyanis szentgyörgyvári uradalma révén Somogy megye egyik legnagyobb birtokosa volt mintegy harminc település, illetve puszta uraként.43 A Balatontól délre fekvő térség felszabadulásának lehetőségét magában hordozó koncepció nyilvánvalóan számíthatott a főúr támogatására, akinek politikai-katonai súlya nélkül Pethő elképzelése aligha juthatott volna el a megvalósításig. Nádasdynak azonban egyéb, mondhatni személyes oka is volt pártfogolni a keszthelyi kapitány tervét, és alighanem ez utóbbi lehetett a nyomosabb. Az októberi török-tatár portya ugyanis a főúr Nyitra megyei 38 Budor Jánosnak, a Dráva-menti harcok egyik résztvevőjének életútja kapcsán tekintette át a térség hadi eseményeit Pálffy Géza: Egy szlavóniai köznemes famíliái két ország szolgálatában: a budróci Budor család a XV-XVIII. században. H. K., 115. (2002). 951-953. p.; A korábbi irodalomból lásd még! Vándor László: Kanizsa története a honfoglalástól a város török alóli felszabadulásáig. In. Nagykanizsa. Városi monográfia. I. Nagykanizsa, 1994.325-330. p.; Kerecsényi Edit: A Kanizsa környéki végházak helyzete a vár 1594-96 közötti protokollumai tükrében. In. Zalai Múzeum 4. Szerk. Vándor László. Zalaegerszeg, 2002. 29-34. p. 39 Uo. 40 Végli, 2007. 57. p. 41 Hadtörténelmi Levéltár, Törökkori Iratok Gyűjteménye. 1589/27. 42 ÖStA, Haus-, Hof- und Staatsarchiv. Turcica, Karton 81. Konv. 1. fol 239., 241. 43 1677-ben a Nádasdy III. Ferenctől hűtlenség címén időközben elkobzott, majd Széchényi György kalocsai érsek Lőrinc nevű testvérének adományozott uradalom településeinek listájára Haász. Gabriella: Szentgyörgyvár története 1676-1849. In. Szentgyörgyvár története. Szerk. Müller Róbert. Zalaegerszeg, 2002. 49. p. 1627-ben Nádasdy Pál neve alatt írták ösz- sze Szentgyörgyvár portális adót fizető somogyi tartozékait. A portajegyzéket közreadta Dominkovits Péter: Az 1635. évi „nagybajomi” urbárium. In. Somogy megye múltjából. 38. Szerk.: Bősze Sándor. Kaposvár, 2007. 49-52. p.; A témához lásd még! Szatlóczld Gábor: Szentgyörgyvár a török időkben. In. Szentgyörgyvár története. Szerk. Müller Róbert. Zalaegerszeg, 2002. 33-48. p. 11
