Somogy megye múltjából 2011 - Levéltári Évkönyv 41. (Kaposvár, 2011)
Végh Ferenc: Küzdelem a Somogy megye feletti uralomért Bolondvár és Lak várainak visszafoglalása a törököktől 1599-ben. Adalékok a tizenöt éves háború dunántúli hadműveleteihez
birtokait sem kímélte, ami alighanem válaszcsapásra sarkallta az ambiciózus nagyurat.44 A négy évvel késó'bb, ugyancsak a tatárdúlásra válaszul indult támadással párhuzamba állítható körülmények is ezt valószínűsítik. A hadászatilag kevés sikert hozó 1599. esztendő végén, az októberben elszenvedett tatár pusztítás megtorlására indított hadművelet terve láthatólag ezúttal is a döntéshozók országos és - rendszerint rejtve maradó - személyes érdekeinek összefonódásából született. Pethő Kristóf hadművelet-tervezete tehát inkább csak kanalizálta a vezértrió törekvéseit, azzal, hogy a támadásnak irányt és célt adott. Az 1599. őszi hadjárat eseménytörténete nagyobb hézagok nélkül összeállítható a viszonylagos bőséggel rendelkezésre álló, ám meglehetősen szűkszavú narratív forrásokból. A vállalkozásra Ibrahim nagyvezír hadainak távozását követően, november második felében került sor. Ez egyben azt is jelentette, hogy a támadóknak legfeljebb helyi erőkkel kellett majd összemérni erejüket, ami szinte borítékolta a hadművelet sikerét, ugyanakkor hosszabb és jelentősebb várostromokkal nem számolhattak. Az Adolf von Schwarzenberg győri végvidéki és Nádasdy Ferenc dunántúli kerületi főkapitány vezette hadban - Istvánffy némileg talányos megfogalmazása ellenére - szinte bizonyosan nem volt jelen a hadművelet megtervezésében szerepet vállaló Pálffy Miklós, jelenleg nem tudjuk távolmaradása okát (talán bécsi vagy pozsonyi tárgyalásai hátráltatták), mint ahogy nem áll rendelkezésre adat a felvonult haderő nagyságáról és összetételéről sem. A kései időpontból adódó, várható ellátási nehézségek és a remélhető csekély ellenállás egyaránt egy kisebb, legfeljebb néhány ezerfős haderőt valószínűsít. Ezt támaszthatja alá, hogy a támadók mindössze kilenc löveggel rendelkeztek, azokat (vagy azok nagy részét) is Kanizsáról hoztak magukkal.45 A hadban bizonyosan jelen volt Nádasdy néhány százfős dunántúli kerületi főkapitányi kontingense és magánkatonasága. Pethő Kristóf részvétele a keszthelyi helyőrség harcbavetését is valószínűsíti, de bizonyára a végvidék többi helyőrsége is képviseltette magát valamilyen mértékben a vállalkozásban. Az Adolf von Schwarzenberg vezérlete alatt a hódoltságba nyugati irányból behatoló hadsereg előbb Lak, majd Bolondvár alá vonult, melyet - Istvánffy Miklós szerint - őrsége még a támadók megérkezése előtt üresen hagyott.46 Hieronymus Ortelius (1543-1614) krónikája ellenben arról számol be, hogy Lakot védői szabad elvonulás fejében adták fel, ám ezzel a lehetőséggel csak a török végváriak és hozzátartozóik élhettek. A rácokat és martalócokat ugyanis kíméletlenül kardélre hányták az ostromlók.4’ Bolondvárat rohammal vette be a keresztény had, lemészárolva (a nyilván túlzó kortársi beszámoló szerint) nyolcszáz személyt, akiknek többsége bizonyára a katonák hozzátartozója lehetett.48 A két kortárs tudósítása közti ellentmondás jelenleg csak részben oldható fel. Ortelius beszámolójának hitelességét — részletgazdagságán túlmenően - közvetve bár, de egyéb korabeli híradások is alátámasztják, valószínűsítve, hogy a két krónikaszerző közül ő volt a jobban értesült.49 A német szerző szavahihetősége mellett szólhat az is, hogy munkája kevesebb, mint három esztendővel az elbeszélt események után jelent meg, míg Istvánffy csak 1605-ben, mai mércével mérve is hosszú élete alkonyán ragadott tollat.50 Ortelius és Istvánffy is beszámol arról, hogy a támadás hírére a koppányi szandzsák névadó várát is felgyújtották és sorsára hagyták Lak és Bolondvár elvesztésén megrettent védői. Előbbi szerző emellett Karád, utóbbi Ozora és Dombó kiürítéséről is megemlékezik.51 A Tolna megyei várak feladását hihetővé teszi, hogy egy évvel korábban - Győr visszavétele után - hasonlóan jártak el a Balatontól északra fekvő oszmán várak helyőrségei is Schwarzenberg közeledtének hírére.52 Adolf Schwarzenberg Udvari Haditanácshoz írt, csak kivonatoltan fennmaradt jelentésében Lak és 44 Istvánffy, 2009. 331-332. p. 45 Benda, 1983. 668. p.; Ortelius, 1602.178. p. 46 Istvánffy, 2009. 334. p. 47 Ortelius, 1602. 178. p. 48 Uo. 49 Hatvani, 1859. 139., 143. p. 50 Nagy Gábor: „Tu patriae, illa tute vivet in htetoriis" Előkészület egy új Isthvánffi Miklós életrajzhoz. Sz., 2008/5. 1243- 1248. p. 51 Dombó bevételének ténye szerepel egy latin nyelvű diáriumban is. Szerélni, 1890.375. p.; Önálló forrásként való felhasználását azonban korlátozza, hogy újabban Istvánffy Miklós szerzőségének lehetősége is felmerült. Nagy, 2008. 1245-1246. p. 52 Pálffy, 1999. 222. p. 12
