Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Válogatás a 2009. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Goran Crnković: Fiumei szállodák a vasútépítés kezdetétől az I. világháborúig (fordította: Dolinar Erzsébet-Mária)
FIUMEI SZÁLLODÁK A VASÚTÉPÍTÉS KEZDETÉTŐL AZ I. VILÁGHÁBORÚIG GORAN CRNKOVIC A történetírók többsége, akik az idegenforgalmat gazdasági ágként vizsgálják, a turizmus megjelenésének kezdetét a 19. század közepére teszik, arra az időre, mikor az utazás nem csak közkedveltté, hanem tömegessé is vált. W. Freyer német iró feltételezése szerint a korszerű turizmus, az idegen- forgalom fejlődése nagymértékben függ a közlekedési eszközök fokozatos fejlettségétől. Freyernek ez a határozott állítása kétségtelenül nem csak Fiumére illik, hanem az egész Adriára s a tengerparti idegenforgalomra. E vidék gazdasági fejlődését segítette elő, s új tőkebefektetésre adott alkalmat az a kétirányú vasútvonal - egyik Récs irányába Szentpéteren és Ljubljanán keresztül, a másik Bu- dapest irányába Károlyvároson és Zágrábon keresztül - , melynek építését 1873-ban fejezték be. Megjegyezendő, hogy 1883-ban - magyar tőke befektetésével - Fiúméban alapították Európa egyik legnagyobb kőolaj-finomítóját, s a Danubius hajógyárat - az Osztrák-Magyar Monarchia legmodernebb hajógyárát -, valamint a monarchia egyetlen torpedógyárát, s a papírgyárat, a dohánygyárat és még sorolhatnám a városban létezett üzemek sorát. A város ugrásszerű fejlődését segítette elő a vasút kiépítése, s ez egyúttal magával hozta az áruforgalom s a kikötő forgalmának óriási emelkedését. Fiume kikötőjének forgalma az I. világháború kezdetéig megtízszereződött, így elérte Trieszt forgalmát, annak a kikötőnek a forgalmát, amelyet évszázadok óta a Habsburg Birodalom favorizált. Az idegenforgalom fejlődésének egyik feltétele volt, többszörösére növelve az utasforgalmat, a vasútvonal szétágazása, amellyel megvalósult az összeköttetés a Monarchia különböző részeivel. A közép-európai városlakók felkapott utazási célja a gyógyüdülések és a tengeri utak voltak. Nem csoda, ha különböző vasúti társaságok, többek között az Abbáziái Déli Vasúti Társaság, anyagi segítséget nyújtottak a gyógyüdülők és más idegenforgalmi helyek felvirágoztatása, fürdők parkjainak, sétányainak stb. rendbetétele érdekében. A vasúti utasforgalmon kívül nagyjelentőségű még a fiumei hajóforgalom fejlődése, a hajójáratok számának emelkedése. A 19. század ötvenes éveiben (1857) a hajójáratokat még a triesztiek (Osztrák Lloyd) szervezték. Tíz évvel később azonban ugyanezeket a járatokat már a fiumei Adria és a Magyar-Horvát Tengerhajózási Társaság indította. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy Fiume váljon nem csak Kelet-Adria, hanem az idegenforgalom központjává is. 1871-ben az Osztrák Belügyminisztérium utasítása kötelezővé tette az üdülő- és gyógyhelyeket látogatók létszámának pontos feljegyzését. Sajnos, Fiumében - ami pedig 1868-tól közvetlenül a Szent Korona országainak egyik tagja volt - nem találunk semmiféle statisztikai adatot a vendégekről, az itt-töltött éjszakák számáról, a látogatók nemzetiségéről. Ezért Fiúméban csak a szállodák számának növekedése, befogadóképességük emelkedése mutatja az idegenforgalom fellendülését. Előadásom is ezt az óriási fejlődést érzékelteti a korabeli fiumei szállodák bemutatásával. Azt még meg kell említenem, hogy Fiume a vasút építése előtt is mozgalmas, élénk ipar- és kikötőváros volt, néhány szállodával, valamint több kifőzdével. Az 1850-ben kiadott ismert Pirsiev várostérképén már három szállodát láthatunk. Ezek közül a legismertebb és legnagyobb a tengerparton található „Magyar király” elnevezésű nagyon egyszerű, szerény szálloda volt. A hetvenes évek leghatalmasabb szállodája a Gorup József - 19. századi helyi gazdag polgára - által építtetett „Európa” szálló volt. Gorup gazdagságát a fakereskedésnek köszönheti, s Fiúméban számos épület, többek közül az „Európa” szálló építtetője is volt. A szálloda építését 1874-ben fejezték be. A tengerparton álló legnagyobb szállót a trieszti Giuseppe Bruni építész tervezte. O tervezte, ismert építészként Olaszország egyik legnagyobb terét, a trieszti Piazza dell Unitá-t is. Gorup Bruni alkalmazásával kiváló építészt kapott, aki a monumentális palota a szálloda tervezésével, építésével olyan velencei neoklasszikus stílusú épülettömböt alkotott, amely szépen beilleszkedik környezetébe, a fiumei utcaképbe. A vasútállomás közelében épült „Hotel de la Ville” volt, s ugyancsak e kornak, a fiumei városi fejlődésnek a jelképe. Az épületben, amely már régóta megszűnt szállodaként működni, kétszáz ven281
