Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Válogatás a 2009. évi Somogyi Levéltári Nap előadásaiból - Goran Crnković: Fiumei szállodák a vasútépítés kezdetétől az I. világháborúig (fordította: Dolinar Erzsébet-Mária)
déget helyezhettek el. Gyakran cserélődtek tulajdonosai, akik részben fiumeiek, részben magyarok voltak. A hallgatóságot bizonyára érdekli, hogy 1903-ban Kertész Ármin, később pedig Budai Károly volt a szálloda tulajdonosa. Egy időben ezt a szállót „Budai szálló”-ként is emlegették. Érdekesen szép leírást közöl „Schauen und Schaffen” című könyvében Max Maria von Weber - a híres zeneszerző Karl Weber fia - erről a szállodáról. A Dante tér északi oldalán, az Európa szállóval szemközt épült Bakarcic János tervei alapján a „Lloyd” szálló, amelyet 1873-ban adták át. Kilenc évvel később Julije Stanisavljevic tervei alapján átépítették a földszint kávéházi részlegét, neoreneszánsz stílusban kiszélesítették a bejáratot. A szállodát az a Bakarcic család birtokolta, amelyek kezdetben mint marhakereskedők, később hajótulajdonosokként tettek szert vagyonukra. A nyolcvanas években a legforgalmasabb utcák egyikén, a Kossuth Ferenc utcában találhatjuk a „Kvamer” (Hotel Quaemero) szállót. Az épület ma már nem áll. Helytörténeti szempontjából fontos, hogy itt működött Fiume első mozija. Levéltári dokumentumok nem maradtak fenn a filmvetítésről, csak az akkori magyar nyelvű helyi hetilapban olvashatunk erről az eseményről. Ebben az újságban értesítik az olvasókat arról, hogy a „Kvamer" szállóban mutatja be egy Milánóból érkezett társaság Edison találmányát, a mozgó képet. Ilyen szerepet betöltötték a szállodák addig, míg nem épült fel külön mozihelyiség a városban. A 19. század nyolcvanas éveiben sok régi szállodát átépítettek, kibővítettek, hogy több vendéget tudjanak elhelyezni. Ez történt 1881-ben a ,JÚla citta di Milano” szállóval is. Ekkor hozzáépítettek két emeletet, de végleges képét csak 1909-ben kapta meg, mikor az ismert fiumei építész Carlo Conighi tervei alapján teljesen átépítették. Ez a fiumeik által ismert épület „Zsidóház” néven, szállodaként működött az I. világháború végéig. Sajnos nagyon sok kisebb szálloda dokumentációja hiányzik, levéltári iratok sincsenek, egyedül az akkori napilapok hírei tettek említést róluk, vagy egy-egy várostérkép őrizte meg létezésüket. Ezek a kisebb szállodák a város központjában, az Óvárosban működtek. Érdemes megemlíteni nevüket: „Adria”, „Álla marina mercantile”, „Álla citta di Fiume”, „San Vito”, „Albego alia stella d oro”, „Nazionale”, „Albergo popolare” és mások. Ezeknek a szállodáknak különböző befogadóképessége volt, s a széles néptömeg számára készültek. A 19. század kilencvenes éveiben közkedvelt volt a „Deák” szálló. Rögtön tisztázni kell, hogy a szálloda nem a tulajdonos nevét jelzi. Deák Ferenc magyar politikus érdemeit elismerték a fiumeiek, a város sokat köszönhetett neki, mivel sokat tett a település gazdasági életének fellendüléséért. Ezekért az érdemekért a hálás fiumeiek Deák halála után utcát (1876), majd szállodát neveztek el. A „Deák” szállodát először első tulajdonosáról „Bukounig"-nak nevezték. Híres volt konyhájáról, az ismert, mediterrán ételekről. Az épület gyakran cserélt gazdát, többször átépítették, bővítették. 1891-ben jelentősen, két emelettel nőtt a szálloda, s ekkor kapta egyébként nevét a magyar politikusról. Tulajdonosai Ermina Blazic és Lengyel Anna volt. 1908-ban újra felújítják, tovább bővítik, s 160 vendég fogadására teszik alkalmassá. Elektromos világítást vezetnek be, átalakítják két éttermét, kiszélesítik teraszát, rendbe teszik az épület körüli parkot. Az étterem ételkülönlegességei a magyar konyha egyes fogásai. A szálloda éttermével együtt a két világháború között is működött „Excelsior” néven. A Récsina folyó városára, Fiúméra, nevével nyomta rá pecsétjét a „Hungária” szálló is. A szerény kétemeletes épület a „Deák” szálló közelében volt. 1895-ben Emilio Ambrosini tervei alapján átépítik, három emelettel magasították, ennek ellenére mégis a város kisebb szállodái közé sorolták. A 20. század első évtizedében tovább erősödött az idegenforgalom Fiumében és a környék fürdőhelyein. Az épületek kiszélesítésével és újak építésével a szállodák befogadóképessége állandóan növekszik. A szállodaépítésre nagy hatással volt Emilio Ambrosini építész, aki 1885-től az I. világháború kezdetéig működött a városban. Az ő tervrajzai alapján készült a „Royal” szálló is. 1906-ban a sétálóutcában, a Korzón két régi épület átépítésével született meg ez a 25 méter magas, szecesz- sziós stílusú szálloda. Még ma is elegáns épülete kiválik a környező házak sűrűjéből. Ä tulajdonos F. Rauschel, szövetkereskedő, a földszintet bérbe adta, az első emeleten üzletet nyitott „Papetti” néven. Ezt az üzletet modernizálta úgy, hogy egy budapesti céggel F. Werheim Comp.-pal liftet építtetett, s ezzel az épületet Fiume legrégibb áruházává alakítja. Éz a része még ma is így működik, ám a szálló szobáiban a Tengermelléki-hegyvidéki megye hivatala kapott helyet. 282
