Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
együtt egymással, annak ellenére sem, hogy a Horthy-korszak „kvázi egypártrendszerként” működő hatalmi struktúrájában politikai nézetkülönbség nem volt, nem is lehetett Kaposvár város és Somogy vármegye vezetői között. Megtudhatjuk, hogy Kaposvári György hivatalbalépése után tudatosan cserélték le a korábbi városházi hivatali garnitúrát, ahogyan arra is találunk utalást, hogy az 1930-as években hogyan áramlottak be a „homo novusok” a vármegyei közigazgatásba. Mindemellett pedig olvashatunk a korabeli elit „bohémságairól”: Bálványossyról, a nagyevő főszolgabíróról, a - Szőllősy által elítélt - „urizáló” alispánról, a dél-dunántúli mezőgazdasági elit balatonfüredi szőlő- és borkóstolgatásáról, minek eredményeként a borászati kiállítás tárlói kiürültek stb. Egyszóval érezhetővé, megtapasztalhatóvá válnak ezekben a sorokban az egykori közéleti szereplők mindennapjai. A szöveggondozás során szöveghű átírásra törekedtünk, az értelemzavaró elütéseket, szerkezeteket javítottuk. Nem korrigáltuk ugyanakkor a szerző itt-ott magyartalan nyelvi szerkezetű, de maradéktalanul értelmezhető mondatait. (Valamint érintetlenül hagytuk Kaposvári György Szőllősy által következetesen „y”-al írt családnevét is.) Szöveget a lehetőségekhez képest minimális lábjegyzettel láttuk el. Mindenesetre a lábjegyzetekben az olvasó megtalálja azokat a helytörténeti szakmunkákat, melyek segítségével árnyaltabban értékelheti a szerző anekdotátit. Szőllősy Ferenc eredeti jegyzeteit - a kéziratban követett gyakorlathoz alkalmazkodva - °-al jelöltük, míg a szöveggondozói jegyzeteket numerikus lábjegyzetekben helyeztük el. A szöveg átírása kapcsán egyetlen esetben éreztük úgy, hogy Szőllősy - Id emlékezete „frissítéséhez” érzékelhetően használt korabeli címtárakat, helyi „kisokosokat” is - a nevek és adatok felsorolásakor „túlzásba esett”: A mi Ids városunk című fejezetben. Hosszas töprengés után úgy döntöttünk, hogy bár e fejezet új információtartalma csekély, a nevek felsorolása pedig nehezíti az olvasást, a szövegcsonkítás nem lehet megoldás egy visszatekintés kiadása esetében sem.
