Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)

Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)

mivel minél nagyobb egy újság publicitása, annál nagyobb a dirigensi szerepe, hát támogatást kérünk, hogy segíthessünk mindannyiónkon s újból elérhessük azt az időt, amikor cikkünket úgy fejezhetjük be, mint ahogy a cikkek ezelőtt harminc éve véget értek: »a Kárpátoktól az Adriáig boldog a magyar! «”9

eljegyzett önkéntese a megválasztotta sajtónak, az legyen elkészülve arra is, hogy nehéz harcot kell vívnia a sokfelé ágazó érdekekkel. Ebben a harcban sokszor kapitulálunk. Egy ilyen csatának elesettje, a katolikus életszemléletnek mindhalálig alázatos szolgája búcsúzik most a Somogyi Újság olvasóközönségétől. ”10

Az 1939-ig fokozatosan, majd 1940-től egyre gyorsabban radikalizálódó országos és helyi politikát a Somogyi Újság éppúgy viszatükrözte, mint korabeli laptársa, az Új-Somogy. Ha azonban összevetjük a két újság irányvonalát, akkor az is nyilvánvaló, hogy míg a Szó'llősy szerkesztette Somogyi Újság hűen követe a megszabott politikai irányvonalat és jobboldali radikalizmusa a mindenkori kormány- program irányához igazodott, addig laptársa, az Uj-Somogy gyakorta „elébe ment” az eseményeknek.

Szőlló'sy 1944-47 között névlegesen a budapesti Alkotás Kiadó Vállalat igazgatója volt. 1945- ben a második világháború alatti lapszerkesztői tevékenysége miatt a Kaposvári Népbíróság börtönbüntetésre ítélte. Érdekes adalék, hogy az ítéletet Szőllősy ellen távollétében hozták meg, mivel - az egykori vizsgálati iratok tanúsága szerint - „szökésben” volt. Valójában azonban 1945- 1946-ban sem az Alkotás Kiadó Vállalat igazgatói tisztét nem látta el, sem „szökésben” nem volt. E helyett az Andrássy út 60-ban a politikai rendőrség foglya volt, a családi emlékezet szerint eleinte azért, mert - a részleges névazonosság miatt - összetéveszteték Szöllősi Jenő,11 az egykori nyilas tárcanélküli miniszterrel.12

Szőllősy Ferenc nyugdíjazása után Balatonszemesen lett könyvelő, itt is halt meg 1977. augusztus 29-én.

ö o o o

Szőllősy az alábbiakban közlésre kerülő visszaemlékezését nem valamiféle memoárnak szánta. Sokkal inkább anekdotafüzért kívánt közreadni, mellyel a személyes emlékeinek átadásán túl arra is törekedett, hogy szórakoztassa leendő olvasóit. Úgy vélem nem tévedünk nagyot, ha sorait olvasva az jut az eszünkbe, hogy talán a - Szőllősy idejében (is) igen népszerű, Grúber János által írt Morzsák a 40 éves asztalról mintájára írta meg visszaemlékezéseit.13

Úgy vélem, hogy a most közlésre kerülő kéziratot semmi esetre sem tekinthetjük tudományos munkának, ahogyan az emlékirat irodalomba is csak nehezen lenne „beleeröltethető”. Épp ezért a leghelyesebb, ha a ,JKyájas Olvasó” mint szórakoztató történeteket olvassa az egykori lapszerkesztő nemegyszer túlságosan színesre sikerült emlékeit.

Mindazonáltal Szőllősy leírásai az egykori kaposvári és somogyi élet szereplőiről - bár, miként ő maga is elismeri, igen szubjektívak - talán olyasmit is elárulhatnak, amiről a hivatalos iratok hallgatnak. így például Barcsay Ákos fősipán és Stephaich Pál alispán nem túl szívélyes viszonya még akkor is fontos adalék, ha tudjuk: a szerző kimondottan rosszindulattal viseltetett az egykori alispán iránt. Kaposvári György esetében épp ellenkezőleg: kicsit rózsaszínre festi az általa oly nagyon kedvelt politikus alakját, nemegyszer olyan döntéseket is tulajdonítva „hősének”, melyeket nem az hozott, nem is hozhatott meg.

Szőllősy anaekdotáiból azonban kirajzolódik egy olyan kép a két világháború közötti helyi - elsősorban kaposvári - társadalomról, amiről ma már keveset tudunk. Megtudhatjuk, hogy a sok orvos, ügyvéd stb. közül kik számítottak a korban a leginkább elismertebbeknek. Kiderül, hogy a megye-város viszony nem volt felhőtlen, a két közigazgatási egység vezetői nem szívesen működtek

9 Szőllősy Ferenc: Segíteni akarunk! In. Somogyi Újság. 1934. júl. 1. 146. sz. 1. p.

10 Búcsúszó. In. Somogyi Újság. 1934. júl. 1. 146. sz. 2. p.

11 Szöllősi Jenő (1893-1946) az 1930-as években részt vett szűkebb lakóhelye (Makó és térsége) helyi politikai életében, majd 1939-ben független jelöltként parlamenti képviselő lett. 1941-től az országgyűlés Nyilaskeresztes frakciójának vezetője, 1944. október 16. után tárcanélküli miniszterként Szálasi Ferenc miniszterelnök helyettese volt. A Népbíróságok Országos Tanácsa 1946-ban halálra ítélte.

12 Az 1944-1948 közötti évekre vonatkozó információkat Szőllősy Ferenc testvére, Szőllősy Sándor 1997-ben ismertette Paál Lászlóval. Vö. Paál, 1997. 266. 63. lábjegyzet!

13 Vö. Grúber János: Morzsák a 40 éves asztalról. Kaposvár, 1913.

81