Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
az annak helyet adó novelláskötetnek ezt követően kritikai visszhangja gyakorlatilag nem volt.4 Ha mindezek mellett figyelembe vesszük azt is, hogy az IGE pályázatának anyagi fedezetét részben Keszthely város biztosította, sőt a hivatalos díjátadásra gyakorlatilag a Balaton-parti város szervezésében és az ott mértékadónak számító társadalmi potentátok szerepeltetésével került sor, akkor egyértelmű, a Balatoni aranyhíd valós irodalmi értékelését tekintve ma is helytálló Laczkó András némi malíciával megfogalmazott ítélete, mely szerint Szőllősy műve semmiképpen sem értékelhető többnek, mint az adott kor általános igényének megfelelni kívánó novellának.5 Végső soron tehát egy olyan erősen konformista alkotásnak, mely mind stílusát, mind tartalmát - egy katonatiszt és a balatoni sellőlány szerelmének története - tekintve, maradandónak nem ítélhető. Az utókor szemében Szőllősy irodalmi tevékenységénél azonban sokkal fontosabb volt újságírói- lapszerkesztői működése és az ehhez kapcsolódó társadalmi szerepvállalása. Az MTI tudósítójaként és a Somogyi Újság szerkesztőjeként nem csak befolyással volt a helyi közéletre, de lényegében kapcsolatba is került a korszak minden jelentősnek mondható helyi politikusával, közéleti személyiségével, tisztviselőjével, vállalkozójával. A legpontosabban talán úgy határozhatjuk meg személyét, mint a „befolyásos szemlélőét”, aki bár közvetlenül nem vett részt az események alakításában, gondolatait, érveit módja volt ismertetni a korabeli közélet döntéshozóival. Politikai és politikai újságírói világképe leginkább újságcikkeiből, illetve a most közreadandó kéziratból rekonstruálható.6 Kétségtelen, hogy közéleti szerepvállalásának kezdete a kisgazda mozgalomhoz kötötte és érzékelhető, hogy ez az elkötelezettsége tulajdonképpen élete végéig fennmaradt. Ugyanakkor „zsigeri”, a most közreadott emlékirataiból is kitűnő, ellenszenve az úgynevezett „úri osztály” tagjaival szemben - sok más értelmiségi kortársához hasonlóan - fogékonnyá tették a szociálisan nagyon is elkötelezett magyar nemzeti radikalizmus iránt is. Szőllősy Ferenc politikai meggyőződését, irányvonalát talán az a vezércikk érzékelteti a legjobban, amit a Somogyi Újság felelős szerkesztői posztjának átvételekor, 1934. július 1-én jelentetett meg a lap hasábjain. Ebben a cikkben Szőllősy, összhangban a Gömbös-kormány politikai programjával, új összefogást sürgetett a nemzet újjáépítéséért.7 Az egykori kisgazda szimpatizáns újságíró éppen akkor került pozícióba a kormánytámogató újság élén, amikor Gömbös Gyula miniszterelnök - nem csekély mértékben a kisgazdákkal kötött titkos politikai megegyezésre támaszkodva - megkísérelte a fennálló politikai rendszert átalakítani. Szőllősynek az új politikai irányvonalhoz történő csatlakozására utal az a tény is, hogy nemsokára a Gömbös által életre hívott Nemzeti Munkaközpont egyik díszelnöke lett, egyéb - kevésbé ideologikus - egyesületi tisztségei mellett. (Somogy Futball Club főtitkára és a Kaposvári Sakk-kör háznagya stb.)8 Az egykori politikai korszakváltás összefüggése Szőllősy személyes politikai elkötelezettségével még nyilvánvalóbbá válik, ha összevetjük a már említett vezércikkben a sajtó szerepéről általa megfogalmazottakat azzal, amit a lap leváltott felelős szerkesztője, Puskás Jenő írt búcsúcikkében az újságíró feladatáról. Szőllősy Ferenc: „Hiszen olyan sorsdöntő időket élünk. Erezzük a történelem szelét [...] Látjuk vergődő világunkat [...] A vázoltak megvalósítása nem a mi feladatunk. De az újság mégiscsak nagyhatalom, hát sokat el tud érni. S ha a közönség érdekeit nézi, akkor sokat tud javítani. Es mi a saját körzetünkben a szebb, jobb, boldogabb és nemesebb életért küzdünk őszinte szándékkal és keresztényi becsülettel. S Puskás Jenő: „Három évtizedet meghaladó újságíró gyakorlattal a hátam mögött vállalkoztam arra, hogy Kaposvárra átplántálom azokat az elveket, amelyek a gyors, pontos és objektív hír- szolgálat terén az ország provinciális városaiban meggyökeresedtek. Ez a törekvésem két esztendei meddő kísérletezésem után hajótörést szenvedett. Aki nem csak zsellére egy újságcím alá zsugorított politikai irányzatnak, hanem életfogytiglan 4 Vö. Szőllősy Ferenc: A balatoni aranyhíd. Novellák. Kaposvár, 1934. Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társ. 5 Laczkó András: Irodalmi - művészeti jelenségek a két világháború között Somogybán. In. Fejezetek Somogy megye történetéből 1919. augusztus 1. - 1944. december 1. Szerk.: Suri Károly. [Kaposvár], é.n. MSZMP S. M. Bizottságának Oktatási Igazgatósága. 322-325. p. 6 A Szőllősy nézeteit is tükröző Délmagyarország, illetve Somogyi Újság fő politikai irányvonaláról lásd! Paál, 1997. 248- 257. p. 7 Szőllősy Ferenc: Segíteni akarunk! In. Somogyi Újság. 1934. júl. 1. 146. sz. 1. p. 8 Varga, 2004. 481. p. 80
