Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR SZŐLLŐSY FERENC (BEVEZETŐT ÉS JEGYZETEK ÍRTA, A SZÖVEGGONDOZÁST VÉGEZTE: CSÓTI CSABA A KÉZIRATOT ÁTÍRTA: DOMOKOSNÉ SZALAI ZSUZSANNA) Bevezetés Az alábbiakban közlésre kerülő kézirat szerzője Szőllősy Ferenc, a két világháború közötti korszak ismert somogyi közéleti személyisége, újságíró, lapszerkesztő, író. Szőllősy 1897. szeptember 2-án született a Somogy megyei Várdán. Felsőkereskedelmi iskolát végzett Kaposváron, majd - testvére visszaemlékezése szerint - édesapja Budapestre vitte és ott a főgimnáziumi érettségit is megszerezte.1 Egyetemi tanulmányait a budapesti bölcsészkaron és a közgazdaságtudományi egyetemen folytatta, majd az első világháború kitörésekor bevonult. A háború után újságíróként dolgozott Budapesten. 1919-ben plebejus szellemű lapokba írt, a kisgazda mozgalom hivatalos és félhivatalos lapjainak dolgozott. (Magyar Lobogó, Kisgazda) Később írásai jelentek meg Budapesti Újságban és a Magyarországban is. 1920-ban Kaposvárra költözött, 1921- 1924 között a Délmagyarország című, szigetvári kiadású kisgazda lap szerkesztője volt dr. Neubauer Ferenc főszerkesztő mellett.2 1925-től a kaposvári kiadású Sport Újság főszerkesztői tisztét is betöltötte. 1929-1944-ig a Somogyi Újságot, Somogy megye és Kaposvár kormánytámogató „keresztény politikai napilapját” szerkesztette, majd 1936-tól működését teljes jogkörrel irányította is. 1926-1944 között az MTI kaposvári kirendeltségének vezetője volt, ebbéli minőségében országos szinten Somogy megye hivatalos tudósítójának számított, nagyban hozzájárult a megyéről, Kaposvár városról, illetve egyes korabeli helyi közéleti személyiségekről az országos sajtóban megjelenő kép alakításához. A somogy megyei és kaposvári irodalmi élethez mérten jelentős mennyiségűnek tekinthető irodalmi jellegű írása jelent meg az 1920-1930-as években. 1922-ben, az általa szerkesztett Délmagyarország kiadóhivatalát is jelentő Délmagyarország Nyomda- és Lapkiadó Rt.-nél jelentette meg Koronás koldusok című romanticizáló-szentimentális regényét.3 írt verseket és rövid egyfelvo- násos színműveket, bohózatokat; ezek sikere és ismertsége szerénynek minősíthető. Irodalmi működésének társadalmi elismertségét tekintve legkiemelkedőbb teljesítménye az írók Gazdasági Egyesülete (IGE) 1932-es novellapályázatán első díjat nyert Balatoni aranyhíd című műve jelentette. Az IGE rendezvénye olyan - akkoriban fiatal - írók-költők számára is vonzó volt és megjelenési lehetőséget biztosított, mint József Attila, Berda József és Fodor József. Mindezek ismeretében is helytálló azonban Laczkó András megállapítása, aki Szőllősy stílusát „kissé avíttnak” nevezi, s a Balatoni aranyhídról szólva a romantikus stílus nehezítő kellékeiről beszél. Összességében Szőllősy - a pályadíj elnyerése ellenére - nem volt jó író, de még középszerűnek is csak egyes írásai tekinthetők. A díjnyertes mű kiadására is csak a pályázati bírálat után két évvel került sor, mégpedig annak a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaságnak a kiadásában, aminek Szőllősy - lapszerkesztői és MTI irodavezetői pozícióinál fogva - egyik illusztris tagja volt. Az „ünnepelt” novellának, illetve 1 Szőllősy életrajzi adataihoz az alábbi, egyes pontokon egymásnak ellentmondó kiadványokból tájékozódtunk: Puskás Béla: Temetők üzenete. Kaposvár, 2001. A szerző magánkiad. Varga Éva: írástudók Somogybán a két világháború között III. In. Somogy megyei múzeumok közleményei XVI. Szerk. Király István Szabolcs. Kaposvár, 2004. SMMI. (a továbbiakban: Varga, 2004.) 481. p. 2 A Délmagyarország 1924. június 22-én jelent meg utoljára, ekkor egyesült a Magyar Falu című újsággal, pontosabban - elsősorban anyagi nehézségek miatt - beolvadt abba. Vö. Paál László: Somogy megye sajtója 1919-1944 (Harmadik közlemény. In. Somogy megye múltjából. 28. Szerk. Szili Ferenc. Kaposvár, 1997. SML. 247. p. (továbbiakban: Paál, 1997.), illetve: A „Délmagyarország” és a „Magyar Falu” olvasóihoz! In. Délmagyarország 1924. jún. 22. 141. (853.) sz. 4. p. 3 Vö. Szőllősy Ferenc: Koronás koldusok. Kaposvár, 1922. Délmagyarország Nyomda- és Lapkiadó RT. 79
