Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)

Gáspár Ferenc: A kaposvári közkórház történetének 1922-1930 közötti eseményei. (Egy döntési folyamat dokumentumai Kaposi Mór Oktató Kórház Bodosi Mihály Kórháztörténeti Gyűjteményében)

legtöbben nem tudnak időt és fáradságot szentelni az egészségügyi és közgazdasági szempontból oly nagyfontosságú kórházszervezési ügy tanulmányozásának. Egy kórház élére állítva aztán a gazdasági ügyeknek rájuk zúduló tömegét vagy elhárítják, vagy kénytelen-kelletlen megbirkóznak velük, s az évek során bizonyos tapasztalatokra tesznek szert, a melyek ha esetleg a vonatkozó irodalom tanulmányozásával is párosulnak, idővel kétségtelenül bizonyos szakismereteket eredményeznek [... ] Nagyobb intézeteknél a megfelelő munkamegosztás nem mellőzhető. Az orvosi és gazdasági igazgatás itt teljesen külön válik, s a kettő kapcsolata már nem egy személy, hanem az orvosi és gazdasági vezetőkből, valamint a fenntartó hatóság képviselőiből alakult gazdasági bizottság által létesül.Karg doktorral szemben a másik póluson a nagy tekintélyű győri kórházigazgató, Petz Aladár állt: „Csak az ügy kárára szolgáló czéltalan és széles súrlódási felület támadna abból, ha az orvos-igazgató mellé coordinált hatáskörrel felruházott kórházi gazdasági igazgatók creáltatnának. Fokozódnék e súrlódási felület kiterjedése kivált akkor, ha e gazdasági igazgatói positio orvosi ügyekben laikus egyénnel, tehát jogásszal, mérnökkel vagy közgazdával töltetnék be. En a dr. Karg által használt hasonlat helyett, a mellj szerint a kórházak lényegileg egészséget termelő üzemek, egy másik hasonlattal szeretnék élni. En inkább úgy tekintem a kórházakat, mint a gyógyítás templomait, s ebből természetszerűleg folyik az a következtetésem, hogy e templomoknak csak egy főpapja lehet, s ez az orvosigazgató,”34 35

Az egyedülálló, ezért napjait „életvitel-szerűen” kórházában töltő Szigethy is ezt a nézetet vallotta: ténylegesen főpapnak érezhette magát. Apja harminc éven át tartó igazgatását követően ekkor már ő is 29. éve ült az igazgatói és sebész főorvosi székben, amennyi idő elegendő volt ahhoz, hogy a szülészet (és a gazdasági igazgatás) önállósulását mintegy tudat alatt a reá hagyott örökség csonkulásaként élje meg. Mindent igyekezett saját kezében tartani, ugyanúgy, ahogy nagy elődjétől látta. Nem érzékelte, hogy az új idők új vezetési stílust követelnek.

A kaposvári közkórházban csak évekkel Szigethy halálát követően, Böszörményi-Nagy Géza igazgatásának idején történtek meg a kórházirányítás „racionalizását” kezdeményező lépések. Ezzel együtt azt is el kell ismernünk, hogy a költségnövekedéssel járó struktúraváltás sürgetése a fenntartó megyének sem állt érdekében.36

Szigethy nem számíthatott arra, hogy a vármegye az egyszerű leválasztás és önállósítás helyett egy járhatatlannak tűnő utat fog választani, és a Rusa-Tankovich által meggyőzött alispán egy harminctagú vármegyei küldöttség élén - az időközben hivatalba lépett új vármegyei tiszti főorvos, Ittzés Zsigmond szakmai támogatásával -, építészeti tervekkel, részletes költségvetési számításokkal felszerelkezve Vass József miniszter jóváhagyását kéri, aid akezdjék csak el, Magyarországon kórház, templom és kocsma építése még nem maradt félbe” kijelentéssel bocsátja útjukra őket.

Ittzés Zsigmond a következőket írta: ,A kaposvári v. m. közkórház bővítésének terveit - a rendelkezésemre álló rövid idő miatt - nagyjából áttanulmányozva, azokat kivitelre minden tekintetben alkalmasaknak s ez által a megye közönségének igényeit a legtöbb kérdésben évtizedekre biztosítottaknak látom.

I. A szemészeti osztály a tervek szerint a mostani lehetetlen helyzetből egy teljesen modem külön épületbe kerül, a melyben jobb módú és nagyobb igényű betegeknek is alkalmuk lesz a külön szobák felállításával szembajukat Kaposváron gyógyíthatni.

II. Helyesnek és célirányosnak tartom, hogy a T.B.C.-pavilion inásodik emeletet kap, mert így helyet találhatnak azok a gyógykezelésre szomlt tüdőbetegek, nyílt tbc.-sek is, a kik eddig helyhiány miatt kénytelenek voltak budapesti és más, vidéki kórházakba, szanatóriumokba magukat felvétetni, vagy otthonukban maradva a családot, a környezetet fertőző bajukkal állandóan veszélyeztetni.

III. Égető szükség volna a szülészeti- és nőgyógyászati pavilion egyidejű megépítésére is, mert mai elhelyezése nem felel meg a modem követelményeknek, de meg nem is méltó az ország egyik legnagyobb és leggazdagabb vármegyéjéhez! Felépítése a többi új épületekkel egyidejűleg volna

34 A kórházi gazdálkodás racionalizálása. írta: dr. Karg Norbert, a m. ldr Erzsébet tudományegyetem gazdasági hivatalának igazgatója. In. Népegészségügy. 1928/14. 1786., 1789. p.

35 A kórházi gazdálkodás racionalizálásának kérdéséhez. II. rész. írta: Petz Aladár kórházigazgató-főorvos, Győr. In. Népegészségügy. 1929/14. 795. p.

36 Böszörményi-Nagy Géza (1938-1948 között kórházigazgató): Ésszerűsítési törekvések a kórházak ügy- és üzemvezetésében. In. Magyar Kórház. IX. évf. 8. sz.

73