Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Gáspár Ferenc: A kaposvári közkórház történetének 1922-1930 közötti eseményei. (Egy döntési folyamat dokumentumai Kaposi Mór Oktató Kórház Bodosi Mihály Kórháztörténeti Gyűjteményében)
vármegije méltó büszkeségét képező tüdővészes és sebészi pavillonok közelségében meg nem tűrhető. A kórháznak teljesen uj mosó és főzőkonyhára lenne szüksége. Hogy a kórház átalakítása esetleg pár év múltán megvalósítható legyen, az előmunkálati lépéseket már most kellene megtenni, s mivel a kaposvári kórház oly nagy egészségügyi tényezővé fejlődött, amelynek tovább fejlesztése a vármegyének is elsőrangú érdeke, amely a közérdeklődést és a most megváltozott vagyoni viszonyok mellett különösen megnyilvánulható magán segítséget is évek során át teljes mértékben kiérdemelte - felhívom az Alispán Urat, hogy a közkórház fejlődését betetőző s alkalmas időben kivitelre kerülhető részletes terv másolatot dolgoztasson ki és azt ide terjessze fel. Budapest, 1921. évi július hó 3.-án. A minister helyett: (olvashatatlan) államtitkár" A hátlapon kézírással: „Kaposvári közkórház igazgatóságával tudomás, miheztartás és megfelelő intézkedés, nemkülönben a kaposvári m. kir. államépitészeti hivatallal az utolsó bekezdésben foglaltakra nézve teendő javaslat végett küldöm (olvashatatlan aláírás).”20 Ezek ismeretében nyernek valós jelentó'séget a Szigethy kórházigazgatói működésének jubileumára megjelentetett Évkönyv 1900-1925 közötti időszakra vonatkozó, Csurgó Jenő által megfogalmazott sorai: „Kétségbe kellene esni a kórház 25 éves történetének olvasásakor, ha nem bíznánk egy jobb jövőben, mikor a közegészségügy nem csak vállveregető elismerésben részesül.”21 1926 elején Tallián Andor alispán a szülészeti pavilonra vonatkozóan az Államépitészeti Hivataltól előzetes költségszámítást kért, majd február 1-jén ismét az évnegyedes közgyűlés elé vitte a közkórház ügyét. Ekkor - első ízben - szemléletváltozás jelei mutatkoztak: az elzárkózást felváltotta a megvalósíthatóság pénzügyi terheinek mérlegelése, és további bizottsági vizsgálatokat rendeltek el.22 Rusa gyorsítani akarta a folyamatokat, ezért azonnal fellebbezett, és kérte annak a belügyminiszterhez történő továbbítását, amivel a kérdéskört kiemelte a vármegye kereteiből. Ahhoz, hogy a fellebbezésében megjelenő szemléletváltás és hangsúlyeltolódás jelentőségét felismerjük, tágabb összefüggések felvillantása is szükséges. Scholz Kornél államtitkár Magyarország egészségügyének mai állásáról és az egészségügyi igazgatás legközelebbi teendőiről című programadó írásában olvashatjuk: , A főbb klinikai szahnák szempontjából vidéki kórházaink nagy részében bizonyos aránytalanságot észlelhetünk a sebészet javára és a többi szakmák kárára. Kórházainknak az utóbbi évtizedekben bekövetkezett hatalmas fellendülését a sebészet indította meg. Abból a kórházból lett valami, a melyikbe annak idején jó sebész került. Legtöbb helyen a sebészfőorvos egyúttal a kórház igazgatója is. Természetes, hogy ezek a jeles sebészeink egyúttal saját osztályukat igyekeztek kifejleszteni, felszerelni, kellő számú férőhellyel ellátni. Specialista szülésznőorvos vezető állásban mindössze 10 kórházban van alkalmazva, a többiben a szülészeti ágyak más betegosztálynak, többnyire sebészinek appendixei, s a szülészorvosi teendőket rendszerint a kórházak valamelyik ehhez értő orvosa látja el, [...] [ezért] rendes betegosztállyá kell fejleszteni a kórházak szülőszobáit. Minden kórházbővítési terv esetében és új kórházak létesítésénél megfogjuk kívánni ennek kielégítését”, mert egyre sürgetőbb szakmai elvárás „a kórházi beteganyagnak kórforma szerinti éles differenciálása megfelelő szakorvos vezetése alatt álló betegosztályokon. ”23 Megállapításai mintha csak a kaposvári közkórház példája alapján fogalmazódtak volna meg. Amidőn már köztudottak voltak ezek az elvárások, különösen indokolatlannak és a jövőre nézve tarthatatlannak tűnik a kórházigazgató ellenállása a szülészet önállósulása ügyében, amely hibás helyzetértékelésére utalhat. Különösen szembetűnő ez annak a ténynek ismeretében, hogy dr. Grósz Emil már 1917 októberében, a Budapesten megtartott Népegészségügyi Nagygyűlésen megállapította: ,A kórházak nagyarányú bővítésével kapcsolatban a kórházi beteganyagnak kórforma szerinti éles differentiálása megfelelő szakorvosok vezetése alatt álló betegosztályokon, röntgennel 20 A Kórház Elmebetegosztályának megvizsgálására kiküldött népjóléti és munkaügyi minisztériumi vizsgálat. BMKGy 17 572/1921. 31. d. 21 Somogy Vármegye Kaposvári Közkórházának évkönyve. 1926. 31. p. 22 Nádasdi kir. műszaki tanácsos válasza: „Alispán úr! A szóban forgó 60 ágyas kórházi pavilion hozzávetőleges építési költsége központi gőzfűtés, vízvezeték és villamos világítás berendezéssel, belső felszerelés nélkül 2 milliárd és hétszáz millió koronára rúgna.” 926 1/15. BMKGy 36 120/925. 31. d. 23 Népegészségügy. 1927/1. 55. 66
