Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Gőzsy Zoltán: Mezővárosi közigazgatás és igazságszolgáltatás a 18. századi Somogy megyében Szigetvár példáján
költségekbe. Az ügy végül elrendeződött, amiben szerepe volt annak is, hogy a férj nem akart példát statuálni, mindent elkövetett a csendes rendezés érdekében, és mint befolyásos kézműves, ezt el is érte.142 Büntették a babonaságot is. 1795-ben Pap János azzal vádolta meg Karádi Márton feleségét, hogy ellopta a párnáit. Abból következtette ki az elkövető személyét, hogy azt Berta György felesége kártyán kivetette. A vádak nem igazolódtak be, a jóslásba bocsátkozó asszonyt hat korbácsütésre ítélték.143 Igen súlyosan büntették azokat, akik nem tartották tiszteletben a vasárnapokat, és ünnepnapon munkát végeztek. Előfordult, hogy szerbeket szankcionáltak emiatt, de leginkább a katolikusokat büntettek.144 Rácok számára például egy már kiszabott, enyhébb büntetés után, elrettentésként komoly tételeket helyeztek kilátásba 1750-ben. Ha az ünnepnapon dolgoztak volna, büntetésként 50 pálca (férfi) vagy 50 bikacsök (nő) büntetést szenvedtek volna el, továbbá 12 font viaszgyertyát kellett volna beadniuk a templomnak.145 Az 1770-es évek végétől, illetve II. József uralkodását követően csökkentek az ezzel kapcsolatos büntetések. A század elején az igazságszolgáltatási ítéletekkel, közigazgatási határozatokkal nem elégedett feleknek joguk volt a provizorátushoz fellebbezni, ahonnan a pécsi prefektúrához fordulhattak.146 1739-től Czindery Ignác Ferenc adminisztrátor által, míg a 18. század közepétől a földesúr által vezetett úriszékhez lehetett fellebbezni. Miután birtokos kezébe került Szigetvár, a város tanácsa megtarthatta bizonyos ügyekben az ítélkezési jogát, a komolyabb peres ügyeket azonban már első fokon is a földbirtokos által vezetett úriszék tárgyalta. Előfordult olyan eset 1785-ben, hogy a magisztrátus nem tudott dönteni, ezért felkérték Festetics Lajost, hogy adjon tanácsot, ő azonban kizárólag apellationalisjudex-ként (fellebbezési bíró) nyilvánult meg.147 Festetics Lajos rendelkezett pallosjoggal ('jus gladii), melyet a család böhönyei birtokán tartott úriszékein gyakorolt.148 Gyakran kerültek a birtokos elé - másodfokon - erkölcsi vétségek (káromkodás, sértés), határviták, szomszédok közötti egyenetlenségek (.jszomszédságtalanság”), de ide került mindazon konfliktus, amit a falu bírója vagy magisztrátusa nem tudott mindkét fél megelégedésére lezárni. Jó példa erre Rákóczi Simon és Lengyel István ügye, akik nem tudtak megegyezni egymással szomszédos szántóföldjeik határaiban. Rákóczi először a bírót hivatta, aki a „Város mérő lánczával” („melyet a föld méretésének alkalmatosságával a Vármegyétől vettünk”) kimérte a területet, Lengyel azonban ennek az eredményét nem fogadta el, kihívták a tiszttartót, aki tanúk jelenlétében megjelent a helyszínen, de Lengyel már előre közölte, hogy nem fogadja el az eredményt, még akkor sem, ha mérnököt hivatnak. Az ügy két okból került az úriszék elé, egyrészt a határvita miatt, másrészt Lengyel „istentelen” káromkodása miatt („hogy az ifjabbak több efféle gonoszságokat ne tanulhassanak, és más jobb erkölcsű emberek is az eőszomszédságában békességben maradhassanak”).149 Összegzés Szigetvár esetében egy összességében megfelelő módon funkcionáló közigazgatási modellt láthattunk, amelyben a magisztrátus igyekezett ellenőrizni és korlátok között tartani a város működését. A közigazgatás keretei egyfajta belső kompromisszumot tükröznek számunkra, a város polgárságát 142 SML V. 78. Szigetvár város iratai 1765-1799. 143 SML V. 78. Prothocollum 1795-1797. 4. p. 144 SML V. 78. Prothocollum 1737-1752. 202., 204., 205. p. A vasárnap megülése elvárás volt minden településen. Az ez ellen vétőket, mint a nyilvánvaló nyugalom megrontóit, megbüntették. 145 SML V. 78. Prothocollum 1737-1752. 202. p. 146 Németh Béla: Szigetvár története. Pécs, 1903. 336. p. 147 BMMI Sz. 58. 151. 1. 770. 148 ,JSlotum est Comitatui, notum ipsis quoque Oppidi Szigethi Incolis, Dominum Terrestrem Privilegio Juris Gladii usu roborato gaudere [...] Judex Magistratusque [...] cum praejudicio Juris Gladii Dominalis semet immitteret.” BMMI Sz. 58.151.1.979. Ennek ellenére a vármegye nem tartotta nyilván a Festetics család toponári vagy szigetvári pallosjogát, csupán a böhönyeit. Az általunk ismert böhönyei pallosjogú bíráskodás cím alatt szereplő iratokban azonban nem szerepeltek sem szigetvári, sem toponári ügyek. SML IV. 10. r. Somogy Vármegye Törvényszékének (Sedria) iratai, 1488-1848 (1855)] Pallosjog alapján folytatott perek - Festetics Antal (Causa jus gladii Antonü Festetics), 1807-1809. 149 SML V. 78. Instantiae ad Sedem Dominalem, 1792. 39
