Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Gőzsy Zoltán: Mezővárosi közigazgatás és igazságszolgáltatás a 18. századi Somogy megyében Szigetvár példáján
goskodott, a magisztrátust ostobának, tudatlannak nevezte, majd Gregorics Antal házához ment, és az esküdtet „gyilkos szándékbul” megtámadta. Miután a strázsák elfogták és elvitték, az utcán a magisztrátust és az egész várost szidta.130 Az országos és regionális tendenciáknak megfelelően a férfiak bot-, illetve pálcabüntetésben részesültek, a nőket, fiatalokat korbáccsal (Carabaatschstreichen) fenyítették, és igen gyakran bika- csőkkel.131 A megveretés a város főterén, a piacon történt.132 Ha az elöljárókat megsértették, különböző mértékű büntetést szabtak ki, attól függően, nyilvános volt-e a sértés, megbánta-e az elkövető a tettét, először vagy sokadszor fordult-e elő. A büntetés lehetett botütés (12 és 35 között), elzárás (12 órás és 3 napos között), illetve pénzbüntetés (3 forint), továbbá - általában nyilvánosan, a vásártéren (publice inforo) - meg kellett követni a sértettet.133 Abban az esetben, ha nemes ember sértette meg a város elöljáróit, a magisztrátus a vármegyéhez fordult, és azt kérte, hogy figyelmeztessék az elkövetőt. Dömötör László például 1752-ben sértegette a tisztviselőket, a „kösséghet bujtogatja”, emiatt a megyéhez küldött panaszt a város.134 Az erkölcsi vétségek ellen hangsúlyosan fellépett a magisztrátus. Általában érzékenyen reagáltak arra, ha valamely szigetvári polgár más településen vitt véghez büntetendő cselekményt, és így a „Város gyalázattyára és szégyenére” cselekedett.135 Azokat, akik nyilvánosan káromoltak, másokat megsértettek, egyrészt pénzbüntetésre ítélték, másrészt (főleg, ha az köztéren, sokak előtt történt) nyilvános megkövetésre, bocsánatkérésre kötelezték. A templom előtti botrányos viselkedések esetén „halmazati” büntetésként változó mennyiségű gyertyát kellett a plébános számára adni.136 A század vége felé egyre inkább a turbóid kápolna volt e büntetés „célintézménye”.137 Érzékenyen reagált a magisztrátus arra is, amikor 1744-ben két fiatalról kiderült, hogy rendszeresen loptak a templomból. A vasárnapi mise alatt mindkettejüknek egy táblával a nyakukban kellett állniuk, szüleiknek pedig meg kellett fizetniük az okozott kárt.138 A század vége felé már differenciálták a különböző felekezetűek erkölcsi vétségeit, illetve azok büntetését. Az országos valláspolitikai elvekkel párhuzamosan változott a katolikus egyház privilegizált helyzete a büntetések tekintetében. A szerb Paulovics István felesége 1796 májusában „országos kurvának” nevezte Sásdi Márton feleségét. Mivel ezt bizonyítani nem tudta, 4 forint büntetését az ortodox templom számára kellett megfizetnie.139 A paráznaságot is szigorúan büntették. E bűnbe esett nőszemélyt a közösség kivetette magából (hasonló eljárást tapasztalunk majd a szigetvári zsidóság esetében is). 1749-ben Muráczy nevű szigetvári lakos felesége a kanizsai kapunál őrt álló katonákkal került intim viszonyba, emiatt a magisztrátus először megverettette, majd ezt követően kiközösítette („ki késértessék") őt a városból.140 Hasonló büntetést kapott ebben az évben Rab Marinka is.141 A házasságtörés megítélésében már nem voltak ennyire következetesek. Érdekes helyzetet teremtett Paiszler Péter esete, aki mesterséget tanult Spolarics Györgynél. Ezalatt Spolarics felesége elcsábította őt. Mikor kapcsolatuk kitudódott, Paiszlert megverték az utcán, anyjának 10 forintot kellett fizetnie a borbélynak a kezelésért. Paiszlemé felszólította Spolarics feleségét, hogy mint vétkes csábító, fizesse meg a kárt, de az csak különböző matériákban (vászon, ruha) szándékozott őt kárpótolni. Közben Spolarics is megtudta „feleségének inasával való elkövetett fajtalankodását”, illetve az anya igényeit, és azt ígérte, beszáll a felmerült 130 SML V. 78. Prothocollum 1737-1752. 204. p. 131 Vö. Hajdú Lajos: Bűntett és büntetés Magyarországon a XVIII. század utolsó harmadában. Bp., 1985.147-149. p.; Stjepan Srsan: Zapisnik opcine Osijek. Prothocollum des Stadt-Raths zu Esseg 1786.-1794. Grada za Provijest Osijeka i Hrvatske. [Knjiga] 9. Eszék, 1996. 202. p.; SML V. 78. Prothocollum 1737-1752.181., 185. p. 132 SML V. 78. Prothocollum 1737-1752. 181. p. 133 Ilyen jellegű ügyekre példa: Uo. 143., 181. p. 134 Uo. 207. p. 135 SML V. 78. Prothocollum, 1754. 136 Vö. Vipocs Mátyás feleségének esete. SML V. 78. Prothocollum, 1754. 137 SML V. 78. Prothocollum, 1795-1797. több helyen. 138 SML V. 78. Prothocollum 1737-1752. 134. p. 139 SML V. 78. Prothocollum 1795-1797. 55. p. 140 SML V. 78. Prothocollum 1737-1752.174. p. 141 Uo. 183. p. 38
