Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Gőzsy Zoltán: Mezővárosi közigazgatás és igazságszolgáltatás a 18. századi Somogy megyében Szigetvár példáján
tárgyalásakor ugyanis előfordult, hogy igen nagy számban jelentek meg a tanácsülésen polgárok. Az alsó szinten négy helyiség volt, de ezeket már az 1730-as években műhellyé alakítottak, és bérbe adtak. Ez biztos és fontos bevétele volt a városnak.18 Már az 1740-es években megkülönböztették a belső és a külső város közösségét (communitas), akik együttesen képviselték a város egészét.19 A város érvrendszerében folyamatosan hangsúlyos szerepet kapott a communitas fogalma, ezzel is igyekeztek azt a látszatot fenntartani, hogy a magisztrátus, illetve az egyéb városi fórumok a közösség egészét képviselték. Az üléseken részt vett a jegyző (Notarius, Stadtschreiber) és a pénztárnok (Camerarius, Stadt- camerarius) is.20 A század második felétől a pénztárnok elnevezés megszűnt, és adószedőként (Perceptor) említették. Voltak olyan ülések, melyre meghívást kaptak a város befolyásosabb polgárai,21 intenzívebb jelenlétük leginkább a kamarai igazgatás idején, az 1730-1740-es években vált jellemzővé. A század utolsó negyedében a külső tanács vette át ezeket a feladatokat. A tanácsülésen minden tagnak volt indítványozási joga, igaz, ezzel csak akkor élhetett, ha azt előzetesen bejelentette, és a bíró beleegyezett. Az üléseken a szavazás életkor szerint történt, a bíró a szavazattöbbség alapján hirdette ki a határozatot, amit felvettek a jegyzőkönyvbe. A város magisztrátusa részvételével tartott gyűléseken tekintették át a települést érintő - elsősorban gazdasági és igazságszolgáltatási - ügyeket.22 Többek között peres ügyekkel, az adók megállapításával, adósságok behajtásának megállapításával, örökséggel kapcsolatos problémákkal foglalkoztak. A panaszok elsősorban verekedések, lopások, tartozások miatt érkeztek.23 A leggyakrabban a lakosok adósságai szolgáltattak elintézendő ügyeket. Voltak olyan hónapok az 1730-as és az 1740-es években, amikor csak ilyen jellegű ügyekkel foglalkoztak a tanácsülések. Az adósság megállapítása esetén a magisztrátus megvizsgálta az adós fizetőképességét, és ennek alapján hozott döntést a visszafizetés módjáról, időpontjáról.24 A pénzügyi visszaélésekkel az 1750-es évektől már az úriszék foglalkozott leginkább. ítéleteivel és határozataival a magisztrátus megszabta a település működési kereteit. Rendelkeztek a tisztségviselők és a különböző funkciókat ellátó egyének feladatairól. Abban az esetben, ha fontosabb közügy került napirendre, összehívták az egész közösséget a városházára, és felolvasták előttük, először magyar, azután német és horvát nyelven is. A tanácsülések mellett ún. Idsgyűléseket is tartottak, amelyeken elsősorban az üléseket készítették elő, ezeken nem tárgyaltak külön lakossági ügyeket.25 A magisztrátus ülését illett tiszteletben tartaniuk a városlakóknak, az ülésre hívatlanul nem lehetett bemenni, ott nem szabadott zajongani, türelmetlenkedni, a tanácstagokat sértegetni, esetleg számon kérni. Aki ez ellen vétett (ez is előfordult), azt a város vezetése megbüntette, ha pedig visz- szaeső volt, az úriszék szabott ki rá súlyosabb büntetést. Ugyanez vonatkozott a bíró személyére. Ót a városházán kívül sem volt szabad megsérteni. 1740-ben Pozsonyi Antalt a város főterén szidták" és Jiuncutozták”, amiért 1 forint 50 dénáros büntetést rótt Id a magisztrátus, felhívta ugyanakkor az elkövető figyelmét arra, hogy a következő alkalommal már 24 forintot kell fizetnie.26 Éppen azért úszta meg olcsóbban Grász András (Petinger Jakab bírót sértette meg 1743-ban), mert az nem nyilvánosan (non publice) történt. A magisztrátus és több polgár előtt nyilvánosan visszavonta állításait, majd megígérte, többet nem fogja „gyalázni és semmi nemű dolgokat ellene elkövetni.”27 18 Idem Oppidum tenet Domum Civitatensem duarum contignationum ex duobus superioribus cubiculis constans, in quorum uno acta civilia servari, in altero suas consultationes celebrari solent, in inferiori autem parte 4 Officinae habentur titolo census eidem communitati Importantesflorenos 34. BMMI Sz. 58. 151. 1. 2324-2325. 1780 és 1798 között 80-120 forintnyi bevételt hozott. SMLV. 78. Szigetvár iratai, 1775-1797; SML V. 78. Prothocollum, 1795-1797. 55. p. 19 SMLV. 78. Prothocollum 1737-1752. 82. p. 20 SMLV. 78. Prothocollum Sessionale 1701-1748. 21 Ilyen ügyek közé tartozott például a városbíró megsértésének nyilvános tisztázása, illetve annak a város vezető személyiségei előtt történő visszavonása, exkuzálása. SML V. 78. Prothocollum 1737-1752. 92. p. 22 SML V. 78. Prothocollum Sessionale 1701-1748, illetve Prothocollum, 1737-1752. 23 Nagy értékű rablásokról nincsenek adataink. Ezt olvashatjuk Kanizsa esetében is. Kaposi, 2006. 45. p. 24 Vö. SMLV. 78. Prothocollum 1737-1752.195. p. Több esetben hagytak meg ún. türelmi időt (általában egy hónap) az adósok számára, ugyanakkor szorgalmazták a mielőbbi visszafizetést. 25 Vö. SML V. 78. Instantiae ad Magistratum. Spetl Jakab kérvénye (sine dato). 26 SMLV. 78. Prothocollum 1737-1752. 68-69. p. 27 Uo. 92. p. 24
