Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Gőzsy Zoltán: Mezővárosi közigazgatás és igazságszolgáltatás a 18. századi Somogy megyében Szigetvár példáján
A tanácsülések időpontja és gyakorisága igen változó volt, nem alakult ki ezzel kapcsolatban állandó gyakorlat. Havonta 4-6 tanácsülést tartottak. Előfordult, hogy egymás után két vagy három napon üléseztek, de az is, hogy 2-3 hétig elmaradt a sessio. 1764-ben a szigetvári közösség azt fogalmazta meg, hogy az lenne az üdvös, ha háromnaponta ülésezne a tanács, fontosabb események, mint pl. adókivetés (repartitio) idején pedig akár két-három héten át is, naponta. A város érvelése szerint a tisztviselők éves fizetést kapnak, ezért ilyen mennyiségű munka is elvárható tőlük.28 A magisztrátus egyértelmű feladata volt a város békés együttélésének biztosítása, aminek érdekében igyekezett az esetleges kompromisszumokat elősegíteni. Ennek érzékeltetésére egy példát említenék. 1797-ben Lengyeltóti György eladta a házát Mozsgai Antalnak. A szomszédok azonban nem engedték, hogy azt birtokba vegye, és Darázsi Mátyást (a másik ajánlattevőt) fogadták el szomszédjuknak. A magisztrátus a közjó, a békesség, a jó szomszédság fenntartása érdekében Darázsinak ítélte a házat, azzal a kikötéssel, hogy Mozsgai és mások minden eddigi költségét (az áldomástól a házlevélig) fedeznie kellett.29 A tisztújító közgyűlés (restauratio) időpontja is igen változó volt, Szigetvár esetében nem találkozunk állandósult terminussal, ami részben a városi közigazgatás tematizáltságának és fejlettségének fokát tükrözné. Állandóság csak annyiban tapasztalható, hogy számos alkalommal ősszel volt restauráció, de találkozhatunk kora tavaszi (március 7.), illetve téli (december 10.) időpontokkal is.30 Voltak olyan évek is, amikor nem tartottak restaurációt. A restaurációs ülésen változó, de általában nagy számban jelentek meg a helyi polgárok. Amíg a város kamarai igazgatás alatt állt, elöljáróságát szabadon választhatta (a Caraffa-commissio azt írta elő, hogy a tiszttartó hármat jelöljön ki, és ezután választhattak a városlakók).31 Földesúri mezővárossá váláskor - az 1750. év eseményeit leszámítva - nem változott meg azonnal a helyzet. A földesúr jelölési joga (candidatio) 1756-ban érvényesült először.32 A birtokos tiszttartója (Provisor) révén három személyt jelölt, a városlakók pedig közülük választották ld bírójukat.33 Az 1780-as évektől előfordult, hogy már négy, sőt olykor öt személyt is jelölt Festetics bírónak. Ez utóbbi a birtokos részéről egyfajta taktikai húzást jelentett, amivel a közösséget kívánta megosztani. A bíróválasztás a tiszttartó jelenlétében történhetett csak meg, hangsúlyozva a választás szabadságát {„in praesentia officialis Dominalis libere eligat”).34 Az uraság tisztjének kellett őrködnie, nehogy a jogi aktus során sérüljenek a birtokos érdekei. Ugyanakkor az urbárium kimondta a birtokos azon jogosultságát, hogy a vétkező bírót letehette tisztségéből („Dominium attamen electum demeritis ita exigentibus deponere, et amovere possit licite”)35 és helyettest jelölhetett Id {„in loco autem ainovendi substitutio fiat praemissa modalitate”) ,36 Ez a kitétel elméletben igen nagy lehetőséget biztosított arra, hogy a birtokos beavatkozzon a magisztrátus ügyeibe, ezzel azonban nem éltek a 18. század folyamán, még akkor sem, amikor kifejezetten rossz viszonyban volt a két fél. Kivételt jelentettek az 1790-es évek közepének eseményei, amikor is Festetics Lajos már elővette ezt az aduját is, ténylegesen azonban nem tudott változtatni a magisztrátus összetételén, mivel a város ellenállt. Elvárás volt, hogy ajelöltek a hivatalok viselésére alkalmas és megfelelő, továbbá köztiszteletben álló emberek legyenek. Az urbáriumok önkormányzatokkal foglalkozó fejezetében három jelzőt emeltek ld, mégpedig az odaillőséget {aptus), az alkalmasságot, megfelelőséget {idoneus), illetve a szokások 28 SML V. 78. Ad punctam 12. 5. p. 29 SML V. 78. Prothocollum, 1795-1797.172. p. 30 SML V. 78. Prothocollum 1737-1752. 75. 1739-ben Czindery Ignác Ferenc, az adminisztrátori kinevezése után röviddel márciusra rendelt el restaurációt, és ezt követően többször tartották a tisztújítást márciusban. 31 SML XV. 4. 58. 41.9. A kiválasztást itt az electio mellett a selectio és a propono terminusokkal is jelölték. 32 SML V. 78. Prothocollum Sessionale 1753-1792. 19. p. 33 Érdekes, hogy az első földesúri kandidálással történt restaurációkor a birtokos még a perceptor személyére is három személyt ajánlott, és közülük választottak a szigetváriak. Ez a későbbiekben nem történt meg. 34 BMMI Sz. 58.151. 1. 723. 35 Uo. A demeritum vétek, bűn (peccatum, culpa) értelemben szerepel ebben a szövegrészben, mint a meritum (érdem) szó ellentéte, és nem a demereo ige eredeti (érdemet szerez magának) jelentésében kell értelmeznünk. Vö. Bartal Antal: Glossarium mediae et infimae latinitatis regni Hungáriáé. Lipcse-Budapest, 1901. 205. 36 BMMI Sz. 58.151. 1.723. 25
