Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Vonyó Anita: A szentgáloskerti termelőszövetkezet története a kezdetektől a rendszerváltozásig (1951-1992)
A SZENTGÁLOSKÉRI TERMELŐSZÖVETKEZET TÖRTÉNETE A KEZDETEKTŐL A RENDSZERVÁLTOZÁSIG (1951-1992) VONYÓ ANITA Bevezetés Kevés gazdasági szervezet van, amely a falvak életét olyan mértékben határozta meg, mint a termelőszövetkezetek. Megítélésük a rendszerváltozást követő majd két évtizedben gyakran keltett szélsőséges megnyilvánulásokat.1 A mezőgazdasági termelőszövetkezetek történetét a 20. század második felének szakirodalma eltérően korszakolja. Az 1990-es évek előtt született művek többsége négy vagy hat fejlődési szakaszt különített el. Ezzel szemben napjainkban már csupán két periódust említenek meg. Az elsőt a termelőszövetkezetek (csoportok) szervezése, egyesülése, felbomlása jellemzi az 1948-1961 közötti időszakban, a másodikat a teljesen „kollektivizált” szövetkezetek működésével lehet jellemezni, azok megszűnéséig.2 A háború súlyos következményei ellenére a mezőgazdasági termelés Magyarországon viszonylag gyorsan beindult, és rövid időn belül látványos eredményeket ért el. Mindebben az elsősorban szociális szempontokat figyelembe vevő földreformnak (600/1945. M. E. rendelet) tagadhatatlanul nagy szerepe volt. Az ország területének mintegy 35%-át (3,2 millió hektár)- amelynek több mint 93%-át egykori cselédek, mezőgazdasági munkások és törpebirtokosok kapták - érintette a reform. A második világháború előtt Somogy megyét a nagybirtokrendszer túlsúlya jellemezte, így itt a gazdasági cselédek nagyobb arányban kaptak földet, mint országosan.3 A mezőgazdaság kollektivizálása kezdetben nem szerepelt a Magyar Kommunista Párt célkitűzései között, mert az 1919-es tapasztalatok azt mutatták, hogy a parasztságot földosztás nélkül nem lehet megnyerni. Eleinte tehát nemcsak elfogadták a földreformot, hanem kifejezetten arra törekedtek, hogy azt a lehető legradikálisabb formában hajtsák végre. Hosszú távon azonban a jelek egyértelműen a szövetkezetesítés felé mutattak. Ezzel kapcsolatos irányelveiket először 1948 februárjában hozták nyilvánosságra. A mezőgazdaság szocializmusba való átvezetésének bázisává ezek szerint az 1945-1946-ban létrehozott földműves-szövetkezeteknek kellett válniuk, de végső cél a termelőszövetkezetek megalakítása volt. A februári irányelvek az esztendő második feléig maradtak csupán érvényben. A termelőszövetkezeti csoportok, azaz a téeszek megalakításával és működésével foglalkozó kormányrendelet 1948. december 18-án jelent meg.4 A kis területű, sok helyen szétszórtan fekvő parcellák egy tagban való összevonása volt a közös gazdálkodás egyik fontos feltétele. A tagosítás5 folyamata 1949-1955 között Somogy megyében a földterületek legnagyobb részén befejeződött, és létrejöhettek a termelőszövetkezetek. A megalakuló gazdasági szervezeteket három csoportba sorolták. Az I. típusú termelőszövetkezeti csoport a saját tulajdonú vagy haszonbérelt föld megművelésére alakult. A földeken táblás művelést, közös szántást, gépi erővel elvégezhető munkafolyamatokat szerveztek, a vetést pedig vetésforgós rendszerben vé1 Király István Szabolcs: Mezőgazdasági termelőszövetkezetek Somogybán (1948-1989). Kaposvár, 2006. Szerzői kiad. (továbbiakban: Király, 2006) 5. p.; Király István Szabolcs: Dél-Dunántúl mezőgazdasága. Kaposvár, 2009. Szerzői kiad. 22-23. p. 2 Király 2006. 7. p. 3 Uo. 9. p. 4 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp., 2000. Osiris, (továbbiakban: Romsics, 2000) 309-311. p. 5 A Rákosi-korszakban a parasztság megtörésének hatásos eszköze volt a tagosítás. Arra hivatkozva, hogy a megalakuló termelőszövetkezetek szerteszét heverő kisparcelláit a gazdaságos nagyüzemi termelés érdekében egyesíteni kell, a magánparasztokat ingatlanjaik cseréjére kötelezték. Ezeket a cseréket lényegében arra használták fel, hogy a szövetkezetek a jobb, a magánparasztok pedig a rosszabb minőségű földeket kapják meg. (Romsics, 2000. 349. p.). Benke József: Demokratikus és szocialista agrárátalakulás 1945-1970, különös tekintettel Somogyra c. művében (Pécs, 1974. PAB.) a tagosítási folyamatot még mezőgazdaságunk szocialista átszervezésének nagyon fontos velejárójaként értékelte, melynek során a termelőszövetkezetbe belépő parasztok szétszórtan elhelyezkedő földjeit a nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas táblákba vonták össze. 191
