Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
amint említettem - az érettségizett ember, míg a többi ki volt rekesztve a párbajképes kategóriából. Az idó'ben, amikor a lovagias ügy dívott, elég volt egy félig-meddig helytelen megjegyzés, mint pl.:- Ennek az embernek a fizimiskája nem tetszik nekem. Vagy valakinek a feleségét kissé jobban megnézte a jámbor halandó, máris megjelent lakásán két jólfésült úr, mondván:- X. Y. úr segédei vagyunk. Felünk sértve érzi magát, ezért lovagias elégtételt kér. Kérjük, nevezze meg segédeit. Vagy valamely utcai tolongásnál X. úr Y. úr elé tolakodott, máris Y. ú X. úr szemébe vágta kesztyűjét és kész volt a lovagias ügy. A felek aztán megállapodtak a sértés mértékében, hogy egyszerű sajnálkozással, netán bocsánatkéréssel intézzék el az ügyet, vagy tényleges lovagias elégtételre került sor, amikor megegyeztek a felek abban is, hogy az elégtételadás milyen fegyverrel, mikor és hol bonyolódjék le vívótőrrel, karddal, vagy pisztollyal. A felek általában szerettek megállapodni a fegyverben, többszöri golyóváltással, mert ezekben rendszerint nem történt sebesülés. Amikor így a felek megállapodtak minden szükségesben, egyik hajnalban valamelyik erdei tisztáson sor került a párviadalra. Különböző', szigorúan előírt ceremóniák között megvívták kard-, vagy pisztolypárbajukat, kölcsönösen óvakodtak a sebesülésektől, (vagy pláne a halálokozástól!), mert ennek súlyos következményei lehettek volna. A törvény nem ismerte el a párbajban okozott halált, elkövetőjét közönséges bűnözőként kezelte és a szerint ítélte el. Bár a fogházban kivételes bánásmódot biztosított részére (külön zárka, újságok, könyvek, kinti étkezés, stb.), azért a kisebb büntetést le kellett ülni és a perköltségeket meg kellett téríteni. A hatóság, a rendőrség a párbajozást szigorúan törvénnyel üldözte, de azért a jóhiszeműség szemet hunyt egy-egy párbaj felett, mert „holló a hollónak nem vájja ki a szemét.” Valószínűleg a lovagi középkor csökevényeként maradt meg a párbajozás s végigvonult életünkön egészen a második világháború befejezéséig. Sőt az első világháború után a közéletben nagyon elharapózott a párbajhóbort, s már a legjelentéktelenebb ügyeknek is az lett a végük, hogy bírókra keltek sértők és sértettek. Természetesen a párbajügyeket titokban kezelték, mégis óhatatlanul a legtöbb ügy napvilágra került, s mint a korábban vázolt esetben is a hírlapokban csapódott le. Ennek idején terjedt el a következő tréfa is: A tükör előtt borotválkozott X. úr. Gondolatai azonban elkalandozhattak, mert bizony a borotvával alaposan megvágta magát. Egy darabig dühösen nézett magával farkasszemet, aztán rámordult a tükörből rámeredő arcra:- Ön engem csúnyán megsértett! — ordított rá. - Ezért elégtételt kérek! Kérem, nevezze meg párbajsegédeit. Az ügy aztán elindult a maga útján. A párbajsegédek megállapították a sértést s mert vér folyt, csak vérrel lehetett letörölni, hát megállapodtak a párbaj feltételeiben is: kardpárbaj az első vérig. X. úr fel is állt a párbajhoz, de az ellenfél természetszerűleg csak nem jelentkezett. Erre egyoldalúlag jegyzőkönyvet vett fel a segéde és ebben közösen megállapították: „Miután Y. úr a párbaj színhelyén nem jelent meg, kijelentjük, hogy Y. úr egy gyáva fráter.” X. úr ennek a jegyzőkönyvnek a birtokában nyugodtan ment haza és a jegyzőkönyvet elégtétellel mutatta meg - a tükörnek... 1936 Az 1936-os esztendő - ahogyan most visszatekintünk az elmúlt félévszázad éveinek során, - az egyik legjellemzőbb esztendő volt. Persze, ne számítsuk az 1914-et, az 1919-et, az 1920-at, 1939-t és 1945-öt, amelyek mérföldkövet jeleztek a magyarság történetében és epochális esztendők voltak, nézzük csak 1936-ot a világon, az európain, az országos és a kaposvári politika életében s így ha most visszagondolunk erre az esztendőre, megállapíthatjuk, hogy évtizedek csírái most kezdtek sarjadni, hogy a későbbi évek során kiteljesedjenek, majd megérjenek. Minden célzatosság és válogatás nélkül lássuk hát kronologikus sorrendben az 1936-os év eseményeit. Idézzük fel az akkori eseményeket, amelyekre az élők még emlékeznek, az újkoriaknak meg már történelem. 146
