Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 40. (Kaposvár, 2010)
Szőllősy Ferenc: Visszapillantó tükör (bevezetőt és jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Csóti Csaba, a kéziratot átírta: Domokosné Szalai Zsuzsanna)
két háború közt eltelt időszak legnagyobbrészt a kaposvári munkásság komoly mozgolódása nélkül telt el s bár sokan voltak, akik Moszkva felé tekintgettek, de majdnem hogy ez volt a végső határ, ameddig szemük ellátott. Belpolitikailag is a szociáldemokrácia átadta Kaposvárt a kormánypártnak, megtért báránynak tűnt fel akkor a kaposvári munkásság és Hegedűs Jenő rendőrségi nyomozó büszkén jelenthette feletteseinek:- A kaposvári munkásság csak sakkozik a Munkás Otthonban...49 A Sajtó50 Megtagadnám múltamat, ha egy fejezet erejéig nem emlékeznék meg Kaposvár sajtójáról. Bizony van vele dicsekedni való éppen elég. Mert hány magyar város dicsekedhet el vele - Budapestet, Pozsonyt és Kolozsvárt leszámítva - hogy olyan fiatalon, még kamaszkora előtt sajtóorgánuma lett volna? Hiszen az első sajtótermék még 1849 előttről származik, a Somogy Megyei Hivatalos Tudósítások, Czindeiy László, Somogy megye Ideiglenes Királyi Biztosának kiadásában, amelyet ugyan Pécsett, a Lyceum Nyomdában nyomtak, de utána már a sajtótermékek egész sora jelent meg Somogy és Zala megyére közösen, de azok jó része már a Ids mezővároska, Kaposvár nyomdáiban készültek. Erről az első somogyi időszaki sajtótermékről említették meg az akkori feljegyzések, hogy Czindery László kormánybiztos ezzel a megjegyzéssel vette kézbe:- A szabadságharcot majdnem biztosan elveszítettük, de ezzel szemben, íme, megszületett az első somogyi hírlap.51 Eleinte - amint említettem - Somogy és Zala közösen működött és közös közleményeket jelentetett meg hetenként kétszer, csütörtökön és vasárnapon. Ekkor már kaposvári nyomda is érdekelve volt, (pontosan 1864-től 1874-ig), amikor egy ideig Roboz István, az első kaposvári újságíró volt felelős szerkesztője a lapnak, amely Wajdics József, majd később Bátorfi Lajos alatt átköltözött a nagyobb Nagykanizsára, ahol a lap a Zalai Közlöny nevet vette fel. Ezzel Somogy és Kaposvár valójában ismét hírlap nélkül maradt. De nem olyan fából faragták Roboz Istvánt, akit ekkor már átjárt a nyomdaszag, hogy ebbe belenyugodott volna. Összehozta az első vegyes tartalmú kaposvári hetilapot, a Somogy-ot, amelynek első száma 1866. március 6-án meg is jelent, hogy fél évszázadig hirdesse Somogy és Kaposvár élni akarását. Az első példányok Kaposvárott kerültek Id a nyomdából s noha 1868. január 7. - 1873. december 30. közt Nagykanizsán nyomták, a mindvégig a Somogy-Kaposvári Föld, Kereskedelmi és Ipar Hiteltársulat kiadásában Kaposvárott jelent meg a Somogy, Roboz István szerkesztésében. Egy időben új kiadó is jelentkezett, előbb Jeiteles Herman, később Hagelmann Károly, majd utána Gerő Zsigmond személyében, mintegy első jeleként a nyomdatulajdonosok mindvégig feltűnő lapkiadási kedvének. Ez időben járt közszájon két mondás is. Az első Hagelmann Károlyhoz, a korpulens nyomdatulajdonoshoz és könyvkereskedőhöz fűződik. Mikor az egy krajcáros ceruzát kettőért adta el könyvkereskedésében, amely az akkor Fő utca jobb oldalán, a Kossuth térre néző sarkon helyezkedett el, ezt mondta:- Ebből az egy százalékból nem lehet megélni. Kell a nyomda is.- Hogyan egy százalék? - kérdezték tőle. - Egy krajcáros ceruzát kettőért adni? Ez pontosan száz százalék!- Látszik, hogy nem értetek a százalékszámításhoz, - torkolta le Hagelmann Károly. - Az egy krajcáros ceruzát egy krajcárral drágábban adni, ez mindenhogyan csak egy százalék. Mert egy krajcár az csak egy százalék lehet. Bizony! A másik mondás Gerő Zsigmondhoz, a népszerű Gerő Zsigához fűződik. Baráti körben mondta egyszer: 49 A munkásotthon történetéhez lásd! Mautner József: A kaposvári munkásművelődés krónikája, 1870-1945. Kaposvár, 1975. 50 A sajtóról szóló fejezet esetében Szőllősy elsősorban saját „irattárára” és emlékeire hagyatkozhatott, meglepő pontossággal. A somogyi sajtó világára vonatkozóan lásd! még Paál László: Somogy megye sajtója 1919-1944. (Harmadik közlemény). In. Somogy megye múltjából. Kaposvár, 1997. SML. 241-266. p. 51 E kijelentés nyilvánvalóan sohasem hangzott el. 101
