Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)

Varga Szabolcs: Hungaricakutatások Grazban

és ezzel párhuzamosan létrejött a Belső-Ausztriai Kamara (Innerösterreichische Hofkamrner).1 Ennek a szervnek kellett előteremtenie a török elleni védelem költségeit, és ebből kifolyólag sok itt keletkezett irat foglalkozott magyar ügyekkel. 1578-ban újabb szervezeti reformra került sor, ugyanis a grazi Belső-Ausztriai Haditanács (

Innerösterreichischer Hofkriegsrat) ekkor vette át a Drávától délre fekvő területek katonai irányítását az 1556-ban felállított Udvari Haditanácstól.7 8 Ezzel az aktussal vált Graz vitathatatlanul a régió központjává, és ekkortól intézték nem csak Szlavónia és Horvátország, hanem a Drávától északra fekvő, Bajcsavár központtal létrehozott új, Kanizsáig érő, Murakeresztúr és Fityeháza házakat egyaránt magába foglaló végvárvonal (windische und wietschawarische Grenze) védelmét is Grazból.9 Bajcsavár példája mutatja meg a legeklatánsabban számunkra, hogy milyen fontos a grazi tartományi levéltár a magyar koraújkor kutatásában.10 A vár történetére vonatkozó források legnagyobb része Grazban található, az erősséget ugyanis a Belső-Ausztriai Haditanács parancsára emelték 1578-ban, a német őrsége stájer földről rekrutálódott, és költségeit ugyancsak Stájermark vállalta magára.11

Az osztrák tartomány a 17. században is hatalmas áldozatokat hozott a környék védelméért, ám ennek szisztematikus feltárása még várat magára, ugyanis a magyar történetírás eddig nem tulajdonított különösebb jelentőséget a grazi levéltárnak. Amíg Károlyi Árpád óta történészgenerációk nőttek fel a bécsi központi kormányszervek levéltáraiban, és óriási munkát végezve máig folyamatosan publikálják az ott talált forrásokat, addig Stájermark fővárosába csak ritkán jutottak el magyar kutatók. Thallóczy Lajos volt az első, aki több munkája megírása során használt használt grazi levéltári forrásokat. Ezek alapján bizonyította be, hogy már 1541 előtt fogadott fel az osztrák tartomány szlavóniai nemeseket a zsoldjába,12 és neki köszönhető az is, hogy Muraköz koraújkori történetéhez kutatott fel Grazban forrásokat.13 Sajnos azonban nem akadt követőkre, és halála után évtizedekig nem találunk magyar történeti munkákban itteni levéltári jelzeteket. Ebben történelmi okok is szerepet játszottak, mert 1945 után a magyarok számára kevés lehetőség adatott a külföldi levéltárakban kutatni. A másik oka az lehetett a grazi közgyűjtemények negligálásának, hogy az 1970-es évektől az úgynevezett Mogersdorf konferenciák hatására inkább Burgenland felé irányult a magyar történészek figyelme.14 Egyetlen üdítő kivétel a Somogy Megyei Levéltár és a stájer tartományi levéltár között éveken át tartó szoros kapcsolat, melynek révén lehetőség adódott arra hogy egy-egy kutató hosszabb időt tölthessen el hungarica kutatással Grazban. A rendszerváltás utáni évekből két tanulmányt ismerünk, amelyekben grazi forrásokat használtak fel. Az egyikben Pálffy Géza vizsgálta a stájer rendek katonai szerepvállalását a Dél-Dunántúlon,15 a másikban pedig eddig ismeretlen Zrínyi levelek kerültek publikálásra, amelyek az 1556. évi hadjáratra is új adatokkal szolgáltak.16

A horvát történetírás a magyartól eltérően sokkal intenzívebben aknázta Id a grazi levéltárat. Ez érthető is, hiszen a belső-ausztriai tartományok már a Mohács előtti évektől kezdve részt vettek

7 Ez a szerv csak 1625-re nyerte el végleges formáját. Kezdetben grazi kamarának nevezték, és az Alsó-Ausztriai Kamara része volt, csak a 17. században lett teljesen önálló.

8 A belső ausztriai hadügyigazgatási reformokra lásd! Schulze, Winfried: Landesdefension und Staatsbildung. Studien zum Kriegswesen des Innerösterreichischen Territorialstaates (1564-1619) Wien-Köln-Graz, 1973. A magyar védelmi rendszer kiépülésének folyamatába ágyazva értékek további szakirodalommal Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer szervezetének története a kezdetektől a 18. század elejéig. (Vázlat egy készülő nagyobb összefoglaláshoz) In. Történelmi Szemle XXXVIII. (1996/2-3) (a továbbiakban: Pálffy, 1996) 201. p.

9 Pálffy, 1996.202. p. A vár történetére máig alapvető Roth, Franz Otto: Wihitsch und Weitschwar, Zum Veranwortungsbevußtsein der adeligen Landstände Innerösterreichs in Gesinnung und Tat im Türkischen „Friedemjahr” 1578. II. In. Zeitschrift des Historischen Vereines für Steiermark. LXI. (1970) 151-213. p.

10 Újabban kitűnő kötet is napvilágot látott Bajcsavárról, amelyben az ott végzett régészeti kutatások eredményeit is közölték. Weitschawar / Bajcsa-vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében. Szerk. Kovács Gyöngyi. Zalaegerszeg 2002.

11 Toifl, Leopold: Bajcsavár története stájer levéltári források alapján. In. Weitschawar / Bajcsa-vár. Egy stájer erődítmény Magyarországon a 16. század második felében. Szerk. Kovács Gyöngyi. Zalaegerszeg 2002. 27-41.

12 Takáts Sándor: Steierország magyar huszárai. In. Rajzok a török világból III. Bp., 1917. 235-281. p.

13 Takáts Sándor: Zrínyiek és Muraköz. In. Szegény magyarok. Bp., [é. n.] 83-105. p.

14 Varga Szabolcs: A 15-17. századi horvát történelem kutatásának új irányairól (1990-2004) In. Századok 139. (2005/4) 1045. p.

15 Pálffy Géza: A Bajcsavárig vezető út: A stájer rendek részvétele a Dél-Dunántúl törökellenes határvédelmében a XVI. században. In. Hadtörténelmi Közlemények 116. (2003/2) 463-499. p.

16 Kovács József László: Zrínyi-iratok a grazi Landesarchivban. In. Hadtörténelmi Közlemények 111. (1998/4) 911-927. p.

8