Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Varga Szabolcs: Hungaricakutatások Grazban
Horvátország és Szlavónia török elleni védelmében.1' Ebből kifolyólag Radoslav Lopásié már 1879- ben hosszabb ideig kutatott a levéltárban, és az ott talált horvát történelemre vonatkozó forrásokat regesztával ellátva publikálta is az 1529-1695 közötti időszakból.17 18 Máig ez a mű tekinthető a legalaposabbnak a forrásközlések közül. A későbbi évtizedekben főként Varasd koraújkori történetét feltáró munkák születtek a grazi levéltár forrásainak felhasználásával. Ezek a magyar történetírás szempontjából is komoly értékkel bírnak, mert a jő forrásadottságokkal rendelkező vár19 és város mindezidáig elkerülte a hadtörténészek és a várostörténettel foglalkozó kutatók figyelmét egyaránt.20 Nem csupán a szűkén vett hadtörténet számára vannak fontos források Grazban. A magyar történelemben kimagasló szerepet játszó személyek életrajzai is több ponton kiegészíthetők itteni levéltári adatokkal. Egy 1542-ben készült birtokbecslésből tudjuk, hogy ekkor Stájermark legnagyobb bevétellel bíró birtokosa az a Székely Lukács,21 aki ugyanebben az időszakban pécsi várkapitány, a következő években pedig a szlavón végvidék egyik legfőbb irányítója volt.22 Zrínyi Györgynek, a szigetvári hős fiának az életrajzához ugyancsak talált forrásokat Grazban egy horvát kolléga,23 és ismereteink szerint további, eddig ismeretlen levelek találhatók még itt a Zrínyi család különböző tagjaitól. A grazi levéltár azonban nem csupán ezek miatt fontos. Othmar Picid kutatásaiból tudjuk, hogy a koraújkori magyar exportban fontos szerepet játszottak a szlavóniai harmincadok.24 Ezért a gazdaságtörténészek is sikerrel aknázhatják ki a grazi levéltárat számukra fontos adatokra vadászva. Pettau volt a térség legjelentősebb kereskedő városa, egyben a magyarországi bőr elosztóhelye. A Laibachon át Anconába tartó magyar bőröket itt szállították keresztül Trieszt felé. Az erre vonatkozó források is Grazban találhatók, és megtudjuk belőlük a kereskedelem lehanyatlásának az okát is. Az 1560-as évektől kezdve a kereskedők inkább a Neretva völgyén keresztül vitték az áruikat Itáliába. Értékes hódoltságra vonatkozó adatokat rejtenek ezek az iratok, mert itt maradt fenn az a jelentés, amelyet 1568-ban a magyar marhakereskedők írtak a pettaui marhapiacnak, miszerint Pécsett a törökök már 75 krajcárt adót (Dätz, Abgabe) szednek egy marha után, míg korábban 100 marha után követeltek 10 dukátot. Tehát nem csak a bőr-, hanem a szarvasmarha-kereskedelem is Pettaun keresztül történt a 16. század derekán. Néhány évtizeddel később azonban ennek a volumene is visszaesett, mert a pécsi és temesvári kereskedők a velenceiek kérésére az állatokat már Zadar felé hajtották, mert ez az útvonal a jóval nagyobb kockázat ellenére olcsóbb volt számukra.25 Ugyancsak ezekből a forrásokból ismerhetők meg azok a nagyvállalkozók, akik a magyar külkereskedelmet a kezükben 17 Erre nézve máig alapműnek számít: Thallóczy Lajos - Hodinka Antal: A horvát véghelyek oklevéltára 1.1490-1527. Magyarország melléktartományainak oklevéltára. 1. (Magyar történelmi emlékek. Okmánytárak. 31.) Bp., 1903. Legújabban feldolgozta E. Kovács Péter: Ferdinánd főherceg és Magyarország. (1521-1526) In. Történelmi Szemle XLV. (2003/1-2) 25-45. p. 18 LopaSic, Radoslav: Prilozi za poviest Hrvatske XVI i XVII. vieka iz stajerskoga arhiva u. Cradeu. In. Starine 17; 19. (1885; 1887) 151-231; 1-80. p. 19 A vár koraújkori történetével elsősorban Mira Iljanic foglalkozott az elmúlt évtizedekben. Iljanic, Mira: Der Baumeister Dominico de Lalio und sein Kreis der Windischen Grenze. In. Siedlung, Macht und Wirtschaft. Festschrift Fritz Posch zum 70. geburtstag. Graz 1981. 369-381. p., illetve Uő: Varazdin u 16. stoljecu. In. Radovi Zavoda za znanstveni rad JAZU Varazdin 2. (1988) 447-457. p. 20 A város történetének középkori forrásait kiadta: Tanodi, Zlatko: Poviestni spomenici slobodnoga kraljevskoga grada Varazdina. I. Zbomik isprava 1209-1526. Varaádin, 1942. A szabad királyi város 1589-1697 között készült jegyzőkönyvei tíz kötetben láttak napvilágot. Zapisnici poglavarstva Grada Varazdina I-X. Uredio Barbaric. Josip et alii. Varazdin, 1990-2005. 21 A grazi levéltárban fennmaradt Gültbeschätzung szerint Ormosd és Friedau uradalmak értéke 109 400 gulden volt, míg a második seckaui püspöknek 104 900 guldenre becsülték a birtokait. Pickl, Othmar: Pettaus Kampf um sein Niederlagsrecht (1520- 1535). Ein Beitrag zur Handelspolitik Ferdinands I. In. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung LXXVIII. (1970) 442. p. 22 1551-1553 között főhadparancsnok-helyettes volt Szlavóniában, 1567-68-ban horvát-vend végvidéki főkapitány. Pálfly Géza: Kerületei és végvidéki főkapitányok és főkapitány-helyettesek Magyarországon a 16-17. században. In. Történelmi Szemle XXIX. (1997/2) 282-283. p. Nádasdy Tamáshoz írt magyar nyelvű leveleit kiadta Komáromy András: Magyar levelek a XVI. századból. (Harmadik közlemény) Kevendi Székely Lukács levelei Nádasdy Tamáshoz. In: Történelmi Tár 1907. 522-547. p. 23 Stefanec, NataSa: Heretik Njegova Velicanstva. Povijest o Jurju IV. Zrinskom i njegovu Rodu. Zagreb, 2001. 24 Pickl, Othmar: Der „Dreißigist im Windischland" Organisation und Ertrag des ungarischen Außenhandelszolls in oberslawonien im 16. Jahrhundert. In. Im Lebensraum der Grenze. Festschrift Fritz Posch zur Vollendung des 60. Lebensjahres dargebracht, herausgegeben von Franz Pichler und Ferdinand Tremel. Graz, 1971. 155-177. p. 25 Pickl, Othmar: Handel und Wandel am „Hofzaun des Reiches” um 1550. Beiträge zur Handels und Wirtschaftsgeschichte von Leibnitz, Radkerburg und Pettau. In: Festschrift für Otto Lamprecht. Herausgegeben vom Historischen Verein für Steiermark mit Unterstützung der Historischen Landeskommission für Steiermark. Schriftleitung Ferdinand Tremel. Graz, 1968. 184-187. p. 9
