Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Kiss Norbert Péter: Kovács-Sebestény Gyula tevékenysége a „Somogy” című hetilap tükrében
talmazza, ám ha ez mégis megtörténik, nem marad el a büntetés sem. ,Az a kor, hogy a néptanító is becsületesen díjazott államhivatalnok legyen, az a kor is, reményeim szerint eljőegykor,"5' ám az utat addig egyengetni kell, a tanítói feladatok teljesítése által, s az önbizalmat nem szabad ernyedni hagyni „a nép kiskorúsága és hálátlansága miatt."55 A tanítók szakképzetlenségének és hanyagságának a nyílt levélben említett okait Kovács- Sebestény elismerte, kivéve a rosszul fizetettség indokát: „soha elegendő okot nem formálhat arra nézve: hogy a rosszul díjazott hivatalnokok a szakképzettségének minél nagyobb fokára feltörni ne iparkodnának. ”57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 A fizetés növelésére nem látott esélyt, de majd - írta - egyszer az a kor is eljön, „a méltánylás ideje", s akkor belátják majd, hogy a néptanítók anyagi helyzete tarthatatlan. A tanfelügyelő' hozzátette, hogy a tanítók tevékenységének megbírálásánál figyelembe kell venni a „kitartó ügybuzgalom" hiányát is, pedig ezzel igen sok mindent elérhetnének. A tanfelügyeletről szóló javaslatot az egylet tagjai maguk és kollégáik ellen irányzottnak tekintték, ám ez nem így van, vélte: „a felügyelet czélja, nem csupán a tanítók működése körüli hajduskodás, - bár az ily tanfelügyelet oka maga is a társadalmi rend fogalmában foglaltatik, - hanem a népnevelés útjában álló akadályoknak, ha kell, a törvény hatalmával is elhárítása.”55 Ez a felügyelet alkalmas lenne a tanítók által felsorolt több probléma, akadály megoldására, s fő célja az 1868-as népoktatási törvény passzusainak végrehajtása. Kovács-Sebestény Gyula utalt a több hazai lapban őt ért támadásokra, melyek szerzői „azon csodatevő erőt kívánják tőlem, hogy a tanügy terén, századok vétkes mulasztásait én egy magam hozzam helyre, s mintegy varázsvesszővel érintsem meg a közönyös sziveket, zúdítsam ki azokból a lelkesedés éltető forrásait.”5' Nem sokat váratott magára a viszontválasz"2: Elemy Sándor és ifj. Ritter Andor a Somogy 25. számában közölték a tanítóegylet véleményét. „Mint üdítő balzsam csepegjek reménytelen sziveinkbe Nagyságod válaszából [...] azon elismerő szavak, mellyel társadalmi és anyagi helyzetünket, és azon akadályokat, melyekkel küzdenünk kell, méltányolva kinyilatkoztatja, hogy: tanügyi hátramaradott- ságunkért egyes embert, akár testületet ép oly könnyelmű mint bűnös eljárás lenne."53 A népről írták, hogy ők sem gondolják romlottnak és „erkölcsileg süllyedtnek", nem félnek attól, hogy tettlegességgel bántalmazná a tanítókat, de „nem látja be a képzés szükségét, nemfogjafel a kellő műveltség horderejét, és ebből származik azon rideg közöny, mely a tanítói munkásság sikerét mindenben hátráltatja."53 Az iskolakerülésért kiszabott büntetések miatt a nép a tanítót okolta, s helyzetét teljesen tűrhetetlenné tette az adott községben - a pedagógus viszont nem kérhettte az áthelyezését, mert a legtöbb meghirdetett állásra már megvolt a kiszemelt ember. ,A néptanító kinevezési, előléptetési és ha kell - azaz ha a tanító, a nép vagy más körülmények kívánnák - áthelyezési jogát az államnak kell kezébe vennie. A néptanítónak államhivatalnoknak kell lennie. E nélkül népnevelésügyünk soha sem fog felvirágozni.”55 Kovács-Sebestény véleménye szerint is csekély volt a tanítók fizetése, még a megélhetéshez sem nagyon bizonyult elégségesnek, de azért feladatuk, hogy tovább képezzék magukat - erre felteszi a kérdést a cikkíró: „Ha már a törvény által nekünk szánt dotatio hogy abból nagyságod szavai szerint is megélni majdnem lehetetlen, hogyan törjünk a szakképzettségnek minél nagyobb fokára? Ha a nervus remin hiányzik, miből szerezzük meg az önképzéshez nélkülözhetetlen szakkönyveket, szaklapokat stb.”55 A végkövetkezetés: „Rendeljen csak a törvény a néptanítóknak [...]« néptanítói hivatás fontosságához mért fizetést, biztosítsa nyugdíj által jövőjét, emancipálja a nép suprematiója alól: és a néptanítók azonnal általánosan szakképzettek lesznek. Addig azonban minden kísérlet, csak kísérlet marad.”5' 57 Uo. 58 Uo. 59 Uo. 60 Uo. 61 Uo. 2. p. 62 Viszontválasz. Nagyságos Kovács-Sebestény Gyula kir. tanácsos, megyei tanfelügyelő úrhoz. In. S. 1870. jón. 21. 25. sz. 3. p. 63 Uo. 64 Uo. 65 Uo. 66 Uo. 67 Uo. 81
