Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Kiss Norbert Péter: Kovács-Sebestény Gyula tevékenysége a „Somogy” című hetilap tükrében
elrongy olt fali olvasó táblánál. ”4S A tanfelügyelő szerint az iskolaépületek újjáépítése vagy átalakítása, illetve tanszerekkel való ellátása nem tűrt halasztást. Végül az utolsó nagy kérdés a felügyelettel volt kapcsolatos: annyi iskola tartozott a tanfelügyelő fennhatósága alá, hogy nem bírt eleget tenni kötelezettségeinek. Ezért javasolta négy-öt kisebb körű felügyelőség felállítását, ami meg is történt. A jegyzőkönyv közlője az alábbi szavakkal zárta írását: „Itt van a lelki szegénység legkiáltóbb példája: a keleti indolentia; a dicső, nagyra termett magyar, mely prémes bekecsben és szűrben inkább agyon pipázta magát, filkózott, agarászott, mintsem egy jóravaló falusi iskolát épített volna. Az ember valóságos lázba jő, midőn azon gondolkodik: hogy dűlő félben állnak az iskolák [...] s a melyek el nem dőltek még, üresek [...] a nemzet reményei li- bapásztorságban dőzsölik el a napokat [...] még könyveik sincsenek, az A. B. C-ét a szegény polgár porba irja fia számára! Kiáltó szégyen! a szittyavér mintha tegnap ütött volna sátrakat a nagy Duna mentében; s a civilisátiót most venné be csak labdacsokban.. .”48 49 Kovács-Sebestény tapasztalataira és megjegyzéseire nyílt levélben50 reagált a „Somogy” 1870. április 26-ai számában a „Szigetvári vidéki tanitó-egylet” nevében Elemy Sándor elnök és Körmendy József jegyző. A levél szövegét az egylet április 7-ei gyűlésén fogalmazták meg. A tanfelügyelő által említett problémákat taglalták ők is, a néptanítók nem túl kedvező helyzetének hangsúlyozásával. A néptanító felett az iskolaszék gyakorolt első fokú bíróságot, s ez nem tartották jónak, mivelhogy az iskolaszék „a néppel a rokonsági, sógorsági, komasági kötelékkel a legszorosabban van egybefűzve,”51 Ezért a nép közönye és ellenszenve által kísért tanítók nem merték az iskolakerülők nevét összeírni, mert emiatt a falubeliek még jobban meggyűlölték volna őket. A megoldási javaslat „föl kell őt [ti. a néptanítót] mentenünk a nép suprematiója alól’’52 53, azaz a tanító legyen államhivatalnok, mint Bajorországban. A tanítók hanyagságának, szakképzetlenségének okát a cikk szerzői az elismerés hiányában, a közönyben, a fizetés elégtelen voltában, illetve a tanító által ellátandó rengeteg feladat létében látták. Hogy csak az alaptárgyakat tanították meg, az nem a tanító hibája volt: silány, régi könyvekből tanítottak és taneszközöket használtak, s ráadásul még kevés is állt belőlük rendelkezésre. A Bach-korszakban más volt a helyzet: a néptanító több fizetést kapott, feladata ténylegesen a tanítás volt, most egyre több terhet raknak a vállára - egyszerre kell ellátnia a tanítói, jegyzői és harangozói feladatokat. A hiányos felszereltségről közölt adatok „tények, tagadhatatlan tények’’55 56. A felügyelet kérdésében határozottan állást foglaltak az újabb felügyeleti szerv ellen: a tanító felett addig is sokan gyakoroltak felügyeletet: a szülők, az iskolaszék, a helybeli lakók, a „közlelkész” vagy az esperes és a megyei tanfelügyelő is, nem kellett nekik még egy hatóság. Kovács-Sebestény Gyula válaszát54 Elemyék nyílt levelére a „Somogy” 1870. évi 21. száma közölte. A következőket írta: „a nyílt levélben uralgó hang és szellem arról győz meg engem s afelől tesz tanúbizonyságot, hogy önök, tisztelt tanito urak nem bérért dolgozó napszámosai, hanem igazi lelkes, ügybuzgó apostolai hazai s közelebbről megyei közoktatásunk ügyének. Csak örülök azon, midőn a néptanítói testület körében az ébredésnek, a tevékenység, s ügybuzgalomnak ily megható jeleivel találkozom, s örömest megbocsátom, ha felfogás egy vagy s más dologban s a hang, melyen az elmondatik, nem üti is ineg mindenkor a helyességnek s körültekintő tapintatosságnak kívánt mértékét.”05 Az iskolakerülés kapcsán fejtette ki a tanfelügyelő, hogy a megírt kifogások nem elégségesek, ebben az esetben sem szabad a tanítóknak meghajlania, elbátortalanodnia, hisz „törvény birand is erővel, hogy azon tanítót, ki legszentebb kötelességének teljesítése közben a néptől bántalmakkal il- lettetnék, az ily tanítót mondom - a méltatlan támadások ellen megvédje és sem anyagi, sem erkölcsi tekintetben rövidséget szenvedni s rágalmaztatni ne engedje.”55 A népről pedig azt írja, hogy nem ismeri olyan romlottnak és megátalkodottnak, hogy az ő helyzetén javítani igyekvő tanítókat bán48 Uo. 1. p. 49 Uo. 2. p. 50 Nyílt levél nagys. Kovács Sebestény Gyula, kir. tanácsos, somogymegyei tanfelügyelő úrhoz. In. S. 1870. ápr. 26. 17. sz. 2. p. 51 Uo. 52 Uo. 53 Uo. 54 Kovács-Sebestény Gyula: Válasz t. Elemy Sándor út „nyilt levelére.” In. S. 1870. máj. 24. 21. sz. 1-2. p. 55 Uo. 1. p. 56 Uo. 80
