Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Vonyó Anita: Szemelvények az orci birtok 1893-as megvásárlásához. Forrásközlés
vári kusztodiátus, illetőleg a piarista uradalom birtokállományának ősi tartozéka, hanem vétel útján került a rend tulajdonába. A birtok - amelyet 1889. október 1-től a festő Kunffy Lajos apja, Kunffy Adolf bérelt - megvétele először 1892-ben vetődött fel. A terv mellett több indok is szólt. Egyrészt a felhasználhatóvá váló földtehermentesítési kötvények6 7 által képviselt tőke kamatozása biztosabbnak látszott, mint pénzintézeti kezelés mellett. Lényeges szempont volt az is, hogy a megvételre kiszemelt terület közvetlenül kapcsolódott az uradalom legértékesebb központi területeihez, Taszárhoz és Gölléhez. Az előterjesztést a piarista rend kormányzata soron kívül megvitatta, és utasította Kemény Pál tiszttartót a birtok, illetve a haszonbérlet körülményeinek tisztázására.' A tulajdonosváltás előtt a birtok egészéről részletes felmérést készítettek (lásd! 1. forrás), amely kiváló helyzetkép a 19. század végének helyi viszonyairól. Kiemelték benne, hogy a település a járási székhelytől, Kaposvártól mindössze egy órányi távolságra feküdt, és oda kikövezett út vezetett. A művelési ágak számbavételéből kitűnt a szántók, az erdők és a rétek jelentős túlsúlya. Jelentékeny területű kertekkel, szőlőkkel és gyümölcsösökkel a 19. század végén Orciban csak elvétve találkozhattunk. A szántókat sík, mérsékelt hullámzású, vízmosásoktól mentes területekként jellemezték. Lapályos, vízerekkel sűrűn átszőtt terület volt a rétek nagyobb része. A leírás készítője, Bertalan Alajos jószágkormányzó kiemelte, hogy az Orci-patak vízrendezése nyomán újabb részek vonhatók be a legelőterületek sorába. Az erdő állapotát leginkább az jellemezte, hogy nagyobb része fiatal, 10-15 éves cseres-tölgyes, míg kisebb része inkább öreg tölgyes volt, amely elsősorban a tűzifa-szükségleteket elégítette ki. A birtoktest épületei elhanyagolt általános állapotban álltak a számbavétel idején.8 Az 1893. június 28-án kelt adásvételi szerződés (lásd! 2. forrás) értelmében a rend Lévay Imre rendfőnök és Bertalan Alajos jószágkormányzó irányításával vásárolta meg a 1160 katasztrális hold és 1320 négyszögöl kiterjedésű területet, Boxberg Frigyes és Boxberg Viola bécsi illetőségű báróktól. A báró Orczy család ősi tulajdonát képező birtok házasság útján került a báró Boxberg család tulajdonába. A vételár, 300 000 forint, a korszakban kétségkívül magasnak számított. E tényt támasztja alá az a körülmény is, miszerint Kunffy Adolf 10 000 forintos éves bérleti díjat fizetett. Nem véletlen, hogy a vásárláshoz szükséges engedély kiadását vonakodott megadni a vagyonfelügyeletet gyakorló gróf Csáky Albin kultuszminiszter. A rend erre hivatalosan is megindokolta, milyen előnyös rá nézve a vétel, és újból kérte a Vallási és Közoktatási Minisztérium hozzájárulását, illetőleg a vásárlás jóváhagyását, melyet a tárca vezetője 9643/1893. számú leiratában engedélyezett. Az eladást különössé tette, hogy az épületek (lásd! 3. forrás) nem lettek a vételárba belekalkulálva. A szerződés aláírásakor a piarista rend 115 785 forintot fizetett ki készpénzben, a fennmaradó összeg törlesztésére pedig 1893. év végéig vállalt kötelezettséget 4 %-os kamat mellett.9 Őrei a piarista uradalomban A kusztodiátus területe a 19-20. század fordulóján nem alkotott homogén gazdasági egységet. Minden kerületnek megvolt a maga sajátos termelési profilja. Ebbe a szerkezetbe kellett beilleszteni az újonnan megvásárolt Őreit. A századfordulón a rend gazdálkodásában elsősorban a növénytermesztés terén mutatkoztak meg a modernizáló törekvések. A hazai nemesítés még gyermekcipőben járt, a terméseredmények növekedését új vetőmagok beszerzésével igyekeztek megvalósítani. Az első idegen búzaféleség, amellyel kísérletezni kezdtek uradalom szerte, a bánáti búza volt. A régi magyar búza ugyanis kiváló belső tulajdonságai mellett három súlyos hibával rendelkezett. Szemtermése 6 Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc után hatályon kívül helyezték az 1848 tavasza után hozott törvényeket. Az 1853-as magyarországi, és az 1854-es erdélyi úrbéri pátens az állami kárpótlás mellett foglalt állást. Ezek a rendeletek a maradványföldeket saját erőből megválthatónak ítélték. A szabályozás után került sor a földek szétosztására 1856-1864 között. 1853-ban létrehozták a földtehermentesítési alapot, amelyből 1856-tól 5 %-os kamatozó kötvényben folyósították a jogosultak részére a kárpótlást. A kötvényeket az állam garantálta féléves kamatfizetéssel, a törlesztésre 50 év alatt került sor. 7 Tóth Tibor: Nagybirtoktól a nagyüzemig. A memyei uradalom gazdálkodása a jobbágyfelszabadítástól az első világháborúig. Bp., 1977. Közgazdasági és Jogi Kiadó, (továbbiakban Tóth); 50. p. 8 Magyar Piarista Rendtartomány Központi Levéltára. Custodiatus. Fasc. 42. [V. 405/42.]. Orczi-birtok leírása. 9 Tóth 51. p. 60
