Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Kálmán Zsolt: Somogy vármegye rendvédelme a török kiűzésétől a Magyar Királyi Csendőrség megszervezéséig
Csurgó: 6 fő Babócsai járás Nagyatád: 6 fő Csököly: 6 fő Németiad: 4 fő22 Az új szervezet számos új elemet is hozott. Megszűnt a strázsamesteri rendfokozat és bevezették a máig használatos őrmesterit, akik a járások pandúr-parancsnokai lettek. Emellett megjelent az őrvezetői rendfokozat is.23 Mivel a közbiztonság továbbra sem javult, a vármegye főispánja az 1864. november 3-án kelt rendeletével elrendelte a félreeső helyeken levő csárdák és lakóházak (tanyák) lerombolását. Ám ez nem hozta meg a várt eredményt. (Meg kell jegyezni, hogy a korábban már említett rögtönítélő bíróságok szigora sem javított az amúgy is kétségbeejtő viszonyokon. Az 1853-60 közötti 50, illetve az 1862-65 közötti újabb 80 végrehajtott halálos ítéletnek sem volt visszatartó ereje.)24 25 A vármegyében 1867. május 1-i határnappal szűnt meg a császári zsandárság működése. A vár- megyei közgyűlés ezek után 100 fős pandúrlétszám-emelést kért a Belügyminisztériumtól.20 A tárca azonban csak 80 főt engedélyezett. Ezzel az emeléssel a pandúrok létszáma elérte a 170 főt. A létszám- növekedés után is megmaradtak a pandúrállomások, amelyek állományát természetszerűleg bővítették.26 27 28 Az 1881. évi III. törvénycikk megjelenése - csakúgy, mint 1850-ben - további jövőjüket illetően teljes bizonytalanságba taszította a pandúrokat. A pandúrság intézménye 1883. december 31-ével szűnt meg a vármegyében, helyüket 1884. január 1-től a Magyar Királyi Csendőrség VI. (Székesfehérvári) kerület 3. (Pécsi) szárnyának 2. (Kaposvári) szakasza vette át. A pandúroktól a csendőrség állományába a vármegye főcsendbiztosán - Peér Mátyáson - kívül senkit nem vettek át. Az elbocsátott pandúrok az államtól végkielégítést sem kaptak.2' A vármegye utolsó juttatásként kéthavi bérüket utalta ki részükre. A pandúrság Somogy vármegyei fennállásának 117 éves története végére került pont.23 A császári királyi csendőrség, azaz a zsandárság I. Ferenc József császár 1849. június 8-án kelt rendelete alapján került sor az egész birodalomban - így Magyarországon is - a császári zsandárság felállítására. Ä vármegye rendfenntartó testületének átalakítására már annak osztrák megszállásakor született javaslat, amit később a csendőrség megszervezése során is figyelembe vettek. Czindery László, mint Somogy vármegye császári biztosa már 1849. március 5-én felterjesztést készített Windischgrátz részére, melyben a konkrét Somogy vármegyei helyzetből indult Id, amikor a vármegyei pandúrság intézményének átszervezését javasolta. Szerinte a biztonsági szervezet két részből kell, hogy álljon. Az ún. mozgó részleget a jól felfegyverzett, jól fizetett pandúrok alkotnák, akiknek létszámát Czindery a korábbi 120 fő helyett Somogybán 55 közlegényre, 5 őrvezetőre és 5 tizedesre korlátozta volna. Ezeket azonban magasabb zsold mellett kellene alkalmazni, hiszen a megyében olyan rosszul fizették a pandúrokat, hogy csak azok vállalkoztak erre, akik másutt nem jutottak jövedelemhez. Czindery fő feladatukat a bűnüldözésben látta, emellett azonban karhatalmi teendők ellátására is fel lehetett őket használni. A biztonsági szervezet második kategóriáját Czindery a falusi hadnagy intézményének fejlesztésével, illetve átszervezésével vélte megvalósíthatónak. Elképzelése a vagyonos parasztság különválasztásával az uralkodó osztály kiszolgálóinak kinevezésén alapult. Ezek a hadnagyok abban az időben még működtek a vármegyében, ők látták el a közmunkák felügyeletét, pénzküldemények kézbesítését. 22 Berta, 2000. 203. p. 23 Uo. 24 Uo. 216. p. 25 SML Somogy vármegye közgyűlési jegyzőkönyve. 1867. ápr. 24. 70. kgysz. 26 SML Somogy vármegye főispánjának iratai. 670/1867. 27 Uo. 1102/1884. 28 Uo. 40/1884. 50
