Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Kálmán Zsolt: Somogy vármegye rendvédelme a török kiűzésétől a Magyar Királyi Csendőrség megszervezéséig
Korábban rablók üldözésére is felhasználták őket, ezt a tevékenységet azonban a pandúrok számának növekedése visszaszorította. Czindery szerint ők - szakmai tapasztalatai alapján - megbízhatóbbak, mint a pandúrok. A császári biztos azt javasolta, hogy a falusi hadnagyokat mentsék fel az adózás, közmunkavégzés, katonáskodás kötelezettsége alól, sőt ezeket a kedvezményeket terjesszék ki családtagjaikra is, azaz ezekkel a kiváltságokkal akarta szétválasztani a parasztokat a falusi hadnagyoktól, mellyel saját sorstársaik ellen is fordíthatta volna őket. A felterjesztés Windischgratznél kedvező fogadtatásban részesült, engedélyével Czindery meg is kezdte a falusi hadnagyok kiválogatását, amelyet csak a tavaszi hadjárat eseményei, illetve Noszlopy Gáspár és segítői által szervezett népfelkelés - melynek során Somogy vármegye ismét magyar kézre került - állította le.29 A pozsonyi példa, amely szerint az újonnan kiépülő - nem túl népszerű - zsandárság számára gyűjtést rendeztek, nem talált kedvező fogadtatásra a vármegye lakossága körében. Tallián Gyula somogyi megyefőnök 1850. március 26-ig csupán 155 pengőforint és 25 krajcár összegyűléséről tudott beszámolni Augusz Antal tolnai kerületi főbiztosnak. Tallián megyefőnök korábbi levelezésében, melyet a tolnai kerületi főbiztossal folytatott, meg is nevezte azokat a településeket, ahova véleménye szerint zsandári szerveket kellene telepíteni. Javaslatait részletesen meg is indokolta: Karúdról például „ mint egy sugárként figyelemmel kísérhetnénk a folytonosan nyugtalankodó törökkoppánylakat, tabiakat és őrszemmel tarthatnánk a szántódi révet... ” Marcali vidékén Kéthely lenne a legalkalmasabb, „...minthogy ismerem az azon vidéken uralkodó rossz szellemet [... ] Kéthely, Marcali vidékén alakíttatott legelsőhbenis Noszlopy felkelt népének első csapatja, különben e vidéken tartózkodhatik Noszlopy legbiztosabban, itt lévén attyafiai, barátai, de itt volt a lakhelye is... ” További központ lehetne Csurgó, „mint az ott s vidékén rejlő nép dühének egyik gyújtópontja". Kaposvár szomszédságában Toponárt javasolta, az itt állomásozó zsandárság hatáskörébe tartozna Dombóvár és vidéke, Kercseliget felé pedig a Baranya határán kezdődő erdőségek felett is őrködhetnének. Zsandárlaktanya felállítását is ajánlta Mernyén, Nagyatádon, Nagybajomban és Darányban. „Ekkép ált hálózva volna a megye úgy, hogy határai is őrszemmel tartva a személy és vagyonbátorság mint status fő feladata e megyében is fent tarthatnék... ”31 Somogy vármegye először az 5. majd a 6. számú zsandárezred felállítását követően annak 5. önálló szárnya illetékességi területére került. A csendőri szervek a vármegyében 1850 nyarán kezdték meg működésüket az alábbi felépítéssel32: Csapatparancsnokság Szakaszparancsnokság Őrs Kaposvár Kaposvár Kaposvár Cálosfa Kadarkút Kercseliget Igái Igái Somogyvár Várda Mosdós Karád Karád Tab Szárszó Ádánd 29 Dohai András: Somogy vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában (1849. január-1865. szeptember). Kaposvár, 1989. SML. (Somogyi Almanach 50-51.) (a továbbiakban: Dohai, 1989) 50-51. p. 30 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban: OL), Augusz Antal tolnai kerületi főbiztos iratai 1442/1850. 31 Uo. 332/1850. 32 Dohai, 1989. 53. p. 51
