Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Tóth Ágnes: A földreform és a társadalmi szerkezet változásának néhány összefüggése a Dél-Dunántúlon (1945–1949)
falu népét dobolás útján egy rétre összegyűjtötték. [...] Ez idő alatt a pécsi Volkshund-listáról a Föld- igénylő Bizottságokkal megállapítottuk, hogy teljes-e. A falu népéből kiválasztották a listán szereplő bundosokat és hozzátartozóikat, és ezek részére összeállítottak a nekik szükséges holmikból és élelemből egy nagy csomagot, és kocsikkal elindították őket Lengyel községbe, ahol egy nagy kastélyba lettek ideiglenesen elhelyezve. Mikor ott több ezer bundos össze lett gyűjtve, a munkabírókat a rendőrség kiválasztotta, s ezeket a vármegye különböző helyein használják fel munkára. A munkaképteleneket kb. 70 krn-re lévő Györköny, Bikács, Németkér sváb községekbe szállították. A megérkező székelyekből azonnal megalakítjuk a nemzeti bizottságot és a földigénylő bizottságot. Munkánkban támogatást nem nyertünk sem a közigazgatás, sem a pártok részéről. Egyedül a Völgy ségi járás rendőrségének volt köszönhető, hogy ezt végre lehetett hajtani. Két héttel a munkánk elkezdése után leérkezett a Földművelési Minisztériumból Bodor telepítési megbízott.”20 A kommunista kiküldöttek beszámolójukban Bodor tevékenységét negatívan értékelték, mert „ő is székely ember és egy nimbusszal veszi körül a csángókat”, továbbá a pártharcoktól függetleníteni akarja őket. Hasonlóan elítélő véleményt fogalmaztak meg a székelyekről, akik „nagyon elmaradott állapotban vannak, teljesen korrumpálódtak, a lopás mindennapos náluk, és azt hangoztatják, hogy az itteni településük csak ideiglenes jellegű”. Éppen ezért javasolják a párt vezetőinek, hogy nagyobb létszámú katonaságot vagy rendőrséget - mintegy 200 főt - küldjenek a járásba, mert ezt a területet úgy kell kezelni, „mintha frontvonal lenne”.21 Bodor György április 25-én érkezett Bonyhádra. Itt azonnal lefoglalt egy irodát, kinevezte magát kormánybiztosnak, és munkához látott. Április 29-ig, tehát négy nap alatt, tíz községet ürített ld, és mintegy 1500 családot (6000 fő) telepített le. A székelyek folyamatos áramlása miatt a megnövekedett feladatokat a Telepítési Hivatal nem tudta ellátni, ezért egyre szélsőségesebb megoldásokat választottak. Bodor már április 29-i levelében ezt írta feleségének:, A lengyeli Apponyi kastélyt koncentrációs tábornak neveztük ki. ” A lengyeli internáló tábor felállítására 1945. április 20-a körül került sor.22 A községi orvos, Schreck Ádám április 29-én egészségügyi vizsgálatot tartott a táborban, amelynek során 140 embert megvizsgált. A táborban tapasztaltakról a járás főjegyzőjének korrekt, tárgyilagos beszámolót írt.23 Az orvosnak semmiféle intézkedési joga nem volt, ezért a járási főjegyzőtől a „tapasztalt hiányok maradéktalan kiküszöbölésé”-t kérte. Nyomatékosan felhívta a figyelmet a fertőző és lázas betegek azonnali elkülönítésére, lehetőség szerint kórházba szállításukra, a tetvesség terjedésének megakadályozására, valamint a gyerekeknek az édesanyjukkal közös helyiségben való elhelyezésére. Ezen helyiségeknek hűvös időben való fűtését, a csecsemők - a táborban volt egy hathetes csecsemő is - fürdetéséhez melegvíz és szappan biztosítását, továbbá napi 1 liter forralt tejjel való ellátásukat alapvetőnek nevezte. Külön kérte egy 24 éves teljesen vak és egy 93 éves összetört ember elbocsátását is, valamint a másodnaponkénti orvosi rendelés és ellenőrzés bevezetését. 20 Politikatörténeti Intézet Levéltára (a továbbiakban: PIL). 274.Í. 10.cs. 34. ö.e. 21 A beszámolóból kiderül, hogy a kommunista párt, kihasználva a földreform lehetőségeit, a törvényi kereteken túl, mintegy .saját hatáskörben" igyekezett a székelyek letelepítését megoldani. Az akcióval kapcsolatban kevés forrás lelhető föl, valószínűleg azért, mert maga a párt sem akarta ezt nyíltan felvállalni. Bizonyítja ezt az is, hogy az ügy minden kellemetlen vonatkozását később maguk is Bodor Györgyre, illetve a NPP-ra igyekeztek hárítani. Az azonban Bodor beszámolóiból is kitűnik, hogy őt megelőzően pesti kiküldöttek dolgoztak már ezekben a községekben, és gyakorlatilag őcsak egy elkezdett folyamat folytatója, illetve befejezője lett. A kommunista kiküldöttek beszámolója szerint egyébként 2200 családot telepítettek le a Völgységi járásban, mintegy 21 900 kat.h. földet osztottak szét. - PIL. 274.f. 10.cs. 34.ö.e. 22 A megye területén - bár ennek megállapítása további kutatásokat igényel - bizonyosan intemálótáborok működtek még Nagymányok, Tolna, Bátaszék, Szekszárd, Györköny, Simontomya településeken. A lengyeli intemálótáborról lásd! bővebben: Tóth Ágnes: ,A népeket kihajcsák a legelőre és ök azt viszik getoba akit akkamak.” Intemálótábor Lengyel községben. In. Kisebbségkutatás, 2006. 4. sz. 621-641. p. 23 „4. A folyosókban - szalmán - az emberek zsúfoltan fekszenek; ez a hely huzatos, hideg, az elhelyezettek pedig a közlekedést akadályozzák, sőt helyenként lehetetlenné teszik. 5. A sötétség beálltával semmiféle világítóeszköz nem áll rendelkezésre. Ez éjjel minden közlekedést lehetetlenné tesz. 6. 8 tuberkulotikus a többiekkel együtt van, ami a fertőzési lehetőségeket nagyfokban növeli, ugyancsak találtam egy trachomást is. 7. A kisgyermekek — köztük 6 hetes csecsemő is - a felnőttekkel egy helyiségben vannak fiirdetési, vagy lemosást lehetőségek nélkül. 8. A kastély lakói meleg ételben eddig nem részesültek, ami főleg a gyermekekre lehet végzetes." - Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára (a továbbiakban: TMÖL) A Völgységi járási főjegyző iratai (a továbbiakban: Völgységi j. fjz.) 3170/1945. 146
