Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Tóth Ágnes: A földreform és a társadalmi szerkezet változásának néhány összefüggése a Dél-Dunántúlon (1945–1949)
nosi tudatot a parasztságban, perspektivikussá tette a hagyományos paraszti életpályát, ugyanakkor az újonnan földhöz juttatott gazdák jelentős csoportja megfelelő szaktudás, forgó tőke, gazdasági eszközök hiányában tartósan képtelen volt az önálló gazdasági tevékenységre.9 A földreform végrehajtása a Dél-Dunántúlon A megyén belüli és országon belüli telepítések Az 1945. évi földreform dél-dunántúli végrehajtása több tekintetben eltér az ország más, különösen az Alföld és a Tiszántúl megyéiben történtektől. Az eltérés a régió földrajzi helyzetéből és etnikai összetételéből következik. Az etnikailag színes, több nemzetiség által lakott területen élt a magyarországi németek jelentős hányada. Az egyes településeken a lakosságszámhoz viszonyított arányuk lényegesen magasabb volt, mint az Alföldön. Hozzájárult ehhez az is, hogy a települések lakosságszáma - dombos vidék révén - alacsony. Baranya megyében 1941-ben 110 olyan település volt, ahol a németek többségben éltek, ezek közül több mint 80 ezer fő alatti. Még koncentráltabban helyezkedett el a tolnai németség, ahol a félszáz, német lakta faluból harmincban 90%-os vagy ennél magasabb a német nemzetiségűek számaránya az összlakossághoz viszonyítva. Ugyanakkor ebben a megyében kevesebb az aprófalvak száma is. Gazdálkodás szempontjából is jelentős különbségek voltak. A Dunántúlon több volt ugyan a nagybirtok, de az egyénileg gazdálkodó parasztok tulajdonában lévő birtokok nagysága kisebb volt, mint az Alföldön vagy a Tiszántúlon. Az éghajlati adottságok, a földbirtokok nagysága és a földek jó minősége miatt intenzív gyümölcs- és szőlőtermelést folytattak. Jelentős szerepet játszott az állattenyésztés, tejtermelés, húsfeldolgozó ipar is. Az Alföldön a rosszabb minőségű futóhomokon a szőlő- és gyümölcstermesztés mellett a szántóföldi növénytermesztés - kukorica, búza - volt elterjedve, s nagyobb volt a 25-50 kataszteri holdas gazdaságok, a középbirtokok aránya is. A Balaton déli vonalában kialakult állófront következtében a háborús cselekmények hosszabb ideig tartották fogva e terület lakosságát, így a közigazgatás megszervezésére és a földreform végrehajtására is később került sor. Jelentős volt az elmenekült lakosság létszáma is. A helyi közigazgatás vezetői által készíttetett 1945. év eleji statisztikai kimutatás - amely nem a jelenlévő lakosság bevallásán, hanem a hatóságok által történt minősítésen alapult - szerint Baranya megye összlakossága az 1941. évi népszámlálási adatokhoz viszonyítva (Pécs nélkül) 11%-kal, Somogyé 13,6 %-kal, Tolnáé 11,7%-kal csökkent. Az adatok nemzetiségi megoszlása jelzi azt is, hogy elsősorban a német anyanyelvűek száma csökkent radikálisan, Baranyában 43,8%-kal, Tolnában 55,2%-kal, míg Somogybán nem áll rendelkezésre adat. Valószínűsíthető azonban, hogy a német lakosság számában kimutatott fogyás - amely a magyar anyanyelvűek esetében lényegesen kisebb arányú - eltúlzott. Bár bizonyos, hogy a németek jelentős számban hagyták el e területről is az országot, az is feltételezhető, hogy a készítők az összeírást a német nemzetiségűek felelősségre vonásának előkészítéseként értelmezték, ezért többüket a magyar anyanyelvűeknél tüntették fel. Figyelemre méltó, hogy bár a délszláv nemzetiségűek száma e kimutatás szerint sem jelentős (2731 fő), de az 1941. évinek - minden bizonnyal a politikai változások hatására - a 11-szerese.10 Mindezekből következik, hogy a földreform végrehajtása ebben a régióban a jogszabályi lehetőségeken túl is a német nemzetiségű lakosság rovására történt. Egyrészt a helyi társadalom tagjai a korábbi nemzetiségi és politikai ellentétekre, feszültségekre adott revánsként élték meg a földosztást. Másrészt az a tény, hogy a felosztható földterületek országos méretekben elégtelennek bizonyultak, szükségessé tette az elkobzások kiterjesztését. Erre több ok miatt is a német nemzetiségűek látszottak alkalmasnak. Tulajdonukban jelentős földterület volt, a Volksbund-tagságnak mint elkobzási kritériumnak a földreformrendeletbe való beemelésével nagymértékben megnövelhető volt 9 Valuch Tibor: Magyarország társadalomtörténete a XX. században. Bp., 2001. 190-191. p. 10 Füzes Miklós: A népesség száma, anyanyelvi és nemzetiségi megoszlása Baranya járásaiban 1941-ben, nemzetiségi megoszlása 1945-ben. In. Baranyai helytörténetírás 1980. Szerk. Szita László. Pécs, 1981.533-580. p., valamint Füzes Miklós: Forgószél. Be- és kitelepítések Délkelet-Dunántúlon 1944-1948 között. Pécs, 1990. (a továbbiakban: Füzes, 1990) 12-13. p. 142
