Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Tóth Ágnes: A földreform és a társadalmi szerkezet változásának néhány összefüggése a Dél-Dunántúlon (1945–1949)
a felosztható földterületek nagysága. így a németek esetében az elkobzásoknál nemcsak az egyéni felelősség megállapítását mellőzték, de a csoport tagjainak meghatározása is úgy történt - hiszen a Volksbund-listák nem, vagy nem megbízható módon álltak a hatóságok rendelkezésére -, hogy az a szükségletek szerint tágítható legyen. A földigénylő bizottságok 1945. május végére a Dél-Dunántúlon is megalakultak, és már az első hónapokban a gazdasági érdekérvényesítés legfontosabb színtereivé váltak. A német nemzetiségű községekben sajátos helyzet állt elő. A törvény nem tett különbséget nemzetiségi hovatartozás szerint a nincstelen vagy szegényparaszt földigénylők között, így természetesen ők is helyt kaphattak a bizottságokban. Ezt azonban az Országos Földbirtokrendező Tanács saját hatáskörében igyekezett megakadályozni, sok német többségű községben előbb a földigénylő bizottságok működését, majd a települési autonómia egyéb szervezeteit is felfüggesztették.11 Bár a törvény csak az egyénekkel szembeni eljárást tette lehetővé, ezekben az utasításokban - nem is titkoltan - a német nemzetiséghez tartozás már önmagában elegendő volt a joghátrány elszenvedéséhez. Az általuk lakott községekben a Földigénylő Bizottságok működésének felfüggesztése nemcsak azt a célt szolgálta, hogy az egyébként jogosult, ám német nemzetiségű családokat a juttatásból kizárják, hanem egyben biztosítani kívánták a Kommunista Pártnak azt a törekvését, amely a tiszántúli agrárproletár családokat az Alföldön, illetve a Dunántúlon kívánta letelepíteni. Ezzel az eljárással a párt - az őszi választásokat szem előtt tartva - szavazóbázisának növelését kívánta elérni. A vegyes lakosságú községekben a politikai-gazdasági érdekérvényesítés a nemzetiségi törekvések színterévé is vált. Főként a bunyevácok, horvátok által lakott településeken figyelhető meg, hogy tagjaik a községek újjáalakuló irányítótestületeiben hegemóniára törekedtek, számarányuknál nagyobb képviseletet kényszerítettek ki, elsősorban gazdasági előnyeik biztosítása érdekében. Az 1945 májusában a szomszéd országokból érkező menekültek letelepítésére és a németek tervezett kitelepítésére alapított Népgondozó Hivatal hatáskörét július elején kiterjesztették. A Hivatal irányítása alatt kezdődött meg a németek nemzethűségi igazolása, és ekkor kapta feladatul az országon belüli csoportos telepítések végrehajtását is. Az eljárás bevezetésének alapvetően kettős célja volt: egyrészt a németek felelősségre vonását az egyéni elbírálás felé közelíteni, másrészt a vagyonjogi korlátozásokat, a földelkobzásokat, az egyéni és csoportos telepítéseket szinkronba hozni, és ellenőrzés alatt tartani. A minden, 16. életévét betöltött német nemzetiségű személy nemzethűségi szempontú minősítése (Volksbund-vezető, -tag, -támogató) különböző vagyonjogi szankciókat tett lehetővé, amivel a kormányzat megteremtette a telepítések folytatásához szükséges juttatások vagyoni bázisát. Nem történt meg azonban a Népgondozó Hivatal hatáskörének kiterjesztésével párhuzamosan a telepítési jogkörök szétválasztása, pontosítása. Ez az abban érdekelt szervezetek - FIB, MFT, OFT, Népgondozó Hivatal - folyamatos konfliktusát indukálta, és lehetőséget adott a végrehajtásban a szakszerűség mellőzésére, a politikai pártok direkt beavatkozásaira. A Népgondozó Hivatal sokszor a már korábban elindult folyamatokat - a községi földigénylő bizottságok által végzett jogtalan elkobzásokat, juttatásokat, az egyéni települési akciókat - sem tudta kezelni. A Hivatal baranyai kirendeltség-vezetője jelentésében a telepítések legfőbb akadályának a következőket tartotta: a földigénylő bizottságok a jogszabályi lehetőségekkel nem voltak tisztában, ugyanakkor a bizottságok vezetőinek „olyan hatalom volt a kezükbe adva, amivel igen sokszor a saját érdekükben visszaélhettek és vissza is éltek”, továbbá a németek lakta községekben a földigénylő bizottságok, maguk is svábok lévén, hatalmukat vagyonmentésre használták fel. A fentiek miatt a kirendeltség-vezető számos községben feloszlatta a földigénylő bizottságokat, és új, csak magyar tagokból álló bizottságokat hozott létre. Erre sok esetben csak úgy volt lehetőség, hogy egyes településeken nem a helybeli lakosokból, hanem megyén belüli más települések lakóiból alakították meg a földigénylő bizottságokat. Azokon a településeken, ahol a bizottságokat újjáalakították, a korábbi elkobzásokat megerősítették, ugyanakkor a juttatásokat felülvizsgálta az új összetételű bizottság, mert annál nem kellő mértékben vették figyelembe a magyar érdekeket. A megye területén csoportos 11 MOL BM NH 628/1945. 143
