Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Tóth Ágnes: A földreform és a társadalmi szerkezet változásának néhány összefüggése a Dél-Dunántúlon (1945–1949)
fontosabb feladatai közé pedig az elkobzás alá eső földek összeírása és annak eldöntése tartozott, hogy mely területeket lehet elkobozni, valamint melyek esnek megváltás alá. Ezzel együtt az igény- jogosultak összeírása és elbírálása is az ő feladatuk volt.5 A községi földigénylő bizottságok először mindenekelőtt a helyi földigénylők jogosultságát voltak hivatottak elbírálni, de ennek az eljárásnak a keretén belül általában az őslakosság igényein túl, az ott tartózkodó, vagy immár ott lakó menekültek föld- és házjuttatásáról is gondoskodtak. A magyarországi egyenetlen birtokmegoszlás és a nagyszámú igénylő miatt a földbirtokreform során lehetővé vált azoknak a földigénylőknek az. ország más területeire való szervezett áttelepülése is, akiknek igényeit saját lakóhelyükön nem tudták teljesíteni. Ennek következtében egy meglehetősen nagy arányú népmozgás bontakozott ki az ország főként északi és tiszántúli területeiről a németek által lakott falvak és országrészek felé. Az országon belüli településre jelentkezettek kiválasztása toborzás útján történt. Bár „telepítésre csak mezőgazdasági foglalkozású, föld nélkül maradt, sokgyermekes, politikai szempontból megbízható” személy jelentkezhetett, a gyakorlatban a telepítés egyedüli kritériuma a jelentkezők pártpolitikai megbízhatósága volt. Nagy számmal jelentkeztek olyanok is, akik a földhöz nem értettek, korábban soha ilyen jellegű tevékenységet nem folytattak, és sok esetben néhány hónap elteltével, a sváb vagyonok felélése után, vissza is költöztek eredeti lakóhelyükre. Az önkéntes településre jelentkezettek a földigénylő bizottságokban túlsúlyra törekedtek. Ez főként a vegyes lakosságú községekben az „őslakosság” és a betelepülők közötti konfliktushoz vezetett.6 Az önkormányzatok, a járások vezetői fölkészületlenül álltak az önkéntes-önkényes föld- és házfoglalókkal szemben. 1945 nyarára nyilvánvalóvá vált, hogy a telepítések folytatásához a Volksbund-birtokokon túli, számottevő felosztható földbirtok szükséges, mert az országban földre várók telepítése még jószerével el sem kezdődött. További telepítéseket tehát az igénybe vehető földbirtokok körének kiszélesítése nélkül, juttatható birtokok hiányában nem lehetett végrehajtani. A földigénylő bizottságok, földbirtokrendező tanácsok munkáját ért tömeges bírálatok, a végrehajtás szakszerűtlen volta, ugyanakkor időben a tervezettnél hosszabb elhúzódása, a termelés visszaesése viszont a reform, és főként a végrehajtás módjának korrekcióját sürgette. 1946 elejére két álláspont polarizálódott. Az egyik szerint a megvalósult földreformot lényegében a tényleges helyzetnek megfelelően kell szentesíteni, a másik jogszabály szerinti revíziót követelt. Az elképzelések kompromisszumaként - az adott hatalmi viszonyok függvényében - a pártok a következőkben egyeztek meg: az 1946. IX. tc.- kel megerősítették a juttatottakat birtokolt földjük tulajdonjogában, általában megtiltották az 1946. január 1-je előtt kiosztott földek visszavételét, de kivételt tettek az 50 kát. hold alatt igénybe vett parasztbirtokokkal. Az ezt követő juttatásoknál a gazdasági szempontokat jobban figyelembe vették, a reform telekkönyvezési munkálatainál pedig szigorú szakmai felügyeletet ígértek.7 8 A reform során 75 500 földbirtokot sajátítottak ki, az ország 16 millió kát. holdnyi területének 35%-át vették igénybe, a juttatott birtoknagyság átlagosan 5,1 kát. hold volt. A mezőgazdasági munkások 48%-a, a cselédek 53%-a, a törpebirtokosok 56%-a, a kisbirtokosok 25%-a került a kedvezményezettek közé. A 750 000 benyújtott igényből 663 000-t ismertek el jogosnak, de csak 642 342 fő volt a juttatásban részesülők száma. A 350 000 házhelyigénylő közül 150 000 fő kapott 1500-3000 négyzetméternyi területet házépítés céljára.5 A földreform a korábbi birtokaránytalanságokat enyhítette ugyan, de nem párosult egy széles körű agrárreformmal, így elsősorban a szociális és politikai feszültségeket mérsékelte. A reform következtében jelentősen megváltozott a paraszti társadalom belső tagoltsága. A mezőgazdasági népességen belül az 1941-es adatokhoz viszonyítva 46%-ról 17%-ra esett a földnélküliek aránya, a törpe- és kisbirtokos rétegé 47%-ről 80%-ra emelkedett, tehát meghatározóvá vált ez a réteg. A gazdagparaszti csoport aránya 7%-ről 2,9%-ra csökkent. A földreform megerősítette a magántulajdo5 A magyar állam szervei 1944-1955. Szerk. Vörös Károly. Bp., 1985. I. 173. p. 6 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MÓL) Belügyminisztérium Népgondozó Hivatal iratai (a továbbiakban: BM NH) 693/1945. 7 Szakács Sándor: A földreform és a kisüzemi mezőgazdaság 1945-1948.441. In. Magyarország agrártörténete. Agrártörténeti tanulmányok. Szerk. Orosz István- Für Lajos-Romány Pál. Bp., 1996. 437-483. p. 8 Pető Iván-Szakács Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története. I. Bp., 1986. 38. p. 141
