Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Tóth Ágnes: A földreform és a társadalmi szerkezet változásának néhány összefüggése a Dél-Dunántúlon (1945–1949)
kezésre áll viszont több, a helyi közigazgatás vezetői vagy a telepítést végző szakemberek által készített kimutatás, amelyek ugyan nem összehasonlítható módon tartalmazzák az adatokat, de részletességük miatt alkalmasak a lokális, regionális társadalmi változások megragadására. Megítélésünk szerint mind több helyi, megyei elemzést kellene elvégezni annak érdekében, hogy az országos folyamatokról is megbízhatóbb, a területi különbségeket tükröző összefoglaló elemzés készülhessen e szempontból is. A földreform folyamatáról A háború időszakára minden progresszív politikai erő egyetértett abban, hogy az agrárstruktúra megváltoztatása halaszthatatlan történelmi feladat. A félfeudális nagybirtok fennmaradása, a parasztság jelentős mérvű polarizáltsága miatt jelentkező szociális problémák, de a mezőgazdaság üzemi, termelési és piaci nehézségei is jelezték az elkerülhetetlen változtatást. A termelés beindítása, valamint az agrárnépesség részéről megnyilvánuló határozott és türelmetlen igény a mezőgazdasági tulajdonviszonyok mielőbbi gyökeres átalakítását kívánta. Az egyes politikai pártoknak a földreform-elképzeléseit nagymértékben befolyásolta, hogy annak kidolgozásakor elsősorban gazdasági-gazdálkodási, vagy pedig politikai szempontokat tartottak szem előtt. A gazdasági racionalitást leginkább a Független Kisgazdapárt (FKGP) elképzelése tartotta szem előtt, amely a meglévő birtokviszonyok modernizálását, a kis- és középparaszti birtokok megerősítését, gazdálkodásuk eredményesebbé tételét kívánta elérni. Ennek érdekében csak a 300-500 kát. holdon felüli birtokok igénybevételét javasolta, a végrehajtásból kizárta volna az abban érdekelteket, a túlzott birtokaprózódás megakadályozása érdekében pedig korlátozta volna a földnélküliek földhöz juttatását. A Szociáldemokrata Párt (SZDP) csak a 200 hold feletti birtokok kisajátítását támogatta- csupán az egyházi és hitbizományi birtokok esetében szorgalmazta a teljes elkobzást -, és nagy hangsúlyt helyezett a kártalanítás kérdésére is. A legradikálisabb elképzelést a Nemzeti Parasztpárt (NPP) képviselte, amit a Magyar Kommunista Párt (MKP), korábbi elképzelésével is szakítva - igaz, ezt a megoldást csupán átmenetinek tartva - támogatott. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány március 17-én elfogadott 600/1945. M. E. sz. rendeletében- amely a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földműves nép földhöz juttatásáról intézkedett —, lényegében ez a radikális, a felgyülemlett szociális feszültségeket enyhítő, ám a gazdasági célszerűséget sok tekintetben mellőző, a Parasztpárt és a Kommunista Párt szavazóbázisának kialakítását, növelését szem előtt tartó elképzelés tükröződött.3 A rendelet értelmében teljes egészében el kellett kobozni a háborús bűnösök, a nyilas és más nemzetiszocialista vezetők és a Volksbund-tagok földjét. Megváltás ellenében igénybe kellett venni a 100 holdon felüli úri és a 200 hold feletti paraszti birtokokat. Az 1000 holdnál nagyobb birtokokat teljes egészében kisajátították. Lehetőséget adott a rendelet a gazdasági cselédek és a mezőgazdasági munkások mellett a szegényparasztoknak is birtokuk kiegészítésére. A földreform végrehajtását nem az államigazgatási szakapparátus, hanem az érdekeltek maguk végezték. A végrehajtás lebonyolítására ún. népi szerveket - községi földigénylő bizottság (FIB), Megyei Földbirtokrendező Tanács (MFT), Országos Földbirtokrendező Tanács (OFT) - hoztak létre. A birtokba helyezési szakmunkákat - földkimérés, telekkönyvezés - a Megyei Földbirtokrendező Tanácsok mellett életre hívott Megyei Földhivatalok végezték.4 A rendelet végrehajtási utasítása értelmében minden községben a földigénylők képviselőiből földigénylő bizottságot kellett alakítani, amely jogi helyzetét tekintve köztestületnek minősült. Legágak szerint, és külön föltüntetve a németektől elkobzott földek nagyságát. A juttatásokat nemcsak művelés ágak szerint, de a juttatottak szerinti csoportosításban - helybeliek, országhatáron belüliek, menekültek, intézményesen áttelepítettek - is részletezték. Külön összeírták a szlovákok, illetve a szlovákiai magyarok birtokstatisztikai mutatóit. A házingatlanokra vonatkozó adatokat is részletes bontásban tartalmazta az összeírás. Részét képezte az összeírásnak az adott helység népességstatisztikai adatainak összegyűjtése is, ami nemzetiségi bontást is tartalmazott. 3 Magyar Közlöny, 1945. 10. sz. 4 A községi földigénylő bizottságokat és a földbirtokrendező tanácsokat 1947-ben megszüntették, jogutódaik a Megyei Földhivatalok lettek. 140
