Somogy megye múltjából 2008 - Levéltári Évkönyv 39. (Kaposvár, 2009)
Gyenesei József: Kísérletek a vármegyei közigazgatás megreformálására az 1920-as években (Második közlemény)
somogyi főispán, aid másolatban szintén megkapta a leiratot tudomásulvétel végett, az előbbiek kapcsán lapszéli megjegyzésként kendőzetlen őszinteséggel egyetlen szót írt le: „kivihetetlen”. A belügyminiszterhez felterjesztett alispáni változat valamivel cizelláltabban, de ugyanezt fogalmazta meg a következő furcsa indoklással: ,A haladás, a társadalmi fejlődés a meglevő rétegeket mind jobban szétválasztja, új és új osztályok, rétegek keletkeznek, úgy hogy erre való tekintettel az aránylagos képviseltetés nem is lenne célszerűen keresztülvihető, s az a közérdeknek sem felelne meg. A nagyobb, a tekintélyesebb társadalmi rétegek a választásnál érvényesíthetik a képviseletükre vonatkozó igényeiket, a kisebbek csatlakozhatnak a nagyobbakhoz, s így részint közvetlen, részint közvetve minden érdek kiegyenlítést nyer. "5 Az arányosabb képviselet megvalósulását elősegítő indítvány volt, hogy a törvényhatósági bizottság egyharmad része értelmiségiekből álljon, akik között az állami, társadalmi és tudományos intézmények vezetői is helyet kaptak volna tanácskozási és szavazati joggal. Az azonban a leírtakból nem derült ki, hogy a felsoroltakon kívül kik tartoztak volna még ebbe a kategóriába, ugyanígy az sem, hogy milyen módon válhattak volna az értelmiségiek az önkormányzati testület tagjaivá. A somogyi tisztikar a választással kombinált virilizmus fenntartása mellett kardoskodott, indoklásként a már sokszor elismételt érvet hangoztatta: a közterhek legnagyobb részének viselői nélkül nem lehet döntéseket hozni a helyi közügyekben. A javaslat szerint a legtöbb adót fizetők és a választott tagok egyharmad- egyharmad arányban osztoztak volna a törvényhatósági bizottsági helyeken. A helyhatósági választójog megilletett volna minden nagykorú magyar állampolgárt, aki ími-olvasni tud, két éve helyben lakik, és nem áll csőd, gondnokság, illetve büntetőítélet hatálya alatt. A választhatóság feltétele a fentieken túl a politikai feddhetetlenség, valamint a hat elemi iskolai osztály sikeres elvégzése lett volt. A tervezet a nőktől kategorikusan és indoklás nélkül megtagadta mind az aktív, mind a passzív választójogot, emellett állást foglalt a tisztviselők élethossziglani választása, illetve a törvényhatósági bizottság munkaterhének csökkentése érdekében a járási bizottságok felállítása mellett, valamint udvarias hangnemben és bő terjedelemben sürgette a vármegyei tisztviselők státusrendezésére vonatkozó törvény kidolgozását. Felhívás az ősi alkotmány visszaállítására A Vármegyék Országos Bizottságának (VOB) megalakítására a municipiumok közötti kapcsolatok erősítése, valamint autonómiájuk védelme érdekében került sor.6 7 A szervezet állandó és éber figyelemmel kísérte a közjogi helyzet változásait, és minden alkalommal harcos módon képviselte a vármegyei nagybirtokosság álláspontját. így a VOB, amilyen örömmel nyugtázta a „történelmi fejlődés eredményeit tisztelő” Egységes Párt megalakulását 1922 elején, ugyanilyen elkeseredettséggel fogadta a hírt, hogy a választások után a törvényhozó testület nemzetgyűlés elnevezéssel folytatja munkáját. A VOB 1922. március 20-i ülésén kelt határozata kijelentette, hogy a bizottság mély aggodalommal nézte a Friedrich-féle választójogi rendelet alapján összeült nemzetgyűlés törekvéseit, amelyek az ősi alkotmány félretételére irányultak. Az értekezlet résztvevői kifejezést adtak „ama megdönthetetlen felfogásnak”, hogy a forradalmi állapotok megszüntetése csak egy módon lehetséges: az ország erkölcsi egységét kifejezésre juttató országgyűlés visszaállításával. Az új nemzetgyűlés összehívásával azonban mindez elodázódott. A határozat végül a szokásos cirádás semmitmondással hangsúlyozta, hogy a magyar vármegyék a nemzeti alapon álló demokratikus gondolat fejlesztésének kegyeletes örököseiként szószólói a korszerű reformoknak, de csak annyiban és csak ott, amennyiben és ahol ezt a megváltozott körülmények és az ország érdekei megkívánják.' A fenti megnyilvánulás természetesen csak egy kiragadott eset a sok közül ebből az időszakból, de nagyon jól szemlélteti a vármegyei erők makacs szembenállását a közigazgatási reformtörekvésekkel szemben. 5 Magyar Országos Levéltár K 148 Belügyminisztérium Elnöki iratok. 1922-11-677 (7302/1921.) Ezúton szeretnék köszönetét mondani Polgár Tamásnak, a Somogy Megyei Levéltár munkatársának, aki önzetlenül rendelkezésemre bocsátotta ezt a forrást. 6 Gyenesei. 213-214. p. 7 Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML) Somogy vármegye alispánjának közigazgatási iratai (a továbbiakban: alispáni iratok) 8351/1922. alapsz. 130
