Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Récsei Balázs: Somogyvár megye monográfiájának története a dokumentumok tükrében

középiskolái, az irodalom és a kulturális intézmények témakörében. Öt monographia bizottsági tagtól is csak ekkor kértek nyilatkozatot: mit írnának a monográfiába? A kötetben közülük Szaplonczay Manó, Baranyai Béla és Andorka Elek nevével találkozhatunk. Szabó Kálmán csak mint a történeti fejezet egy részének bírálója ismert, míg Sárközy Imre bírálattal és tanácsaival segítette a munkát.

104 Már csak háromnegyed év volt hátra a megjelentetés tervezett végső időpontjáig, amikor a somogyi Monographia Bizottságnak még arról kellett ismételten nyilatkoznia, hogy elfogadja e Dedek Crescens Lajost és Reiszig Edét a történeti rész megírására. A bizottság egyetértett az Országos Monográfia Társaság ajánlatával. Az 1867 utáni korszak megírására - melyre korábban Marczali Henriket akarták megnyerni - eg)' új ajánlkozót, Botár Imre kaposvári főgimnáziumi tanárt kérték fel. Ugyanezen az 1913. április végi bizottsági ülésen döntöttek arról is, hogy a Somogy vármegye három közkórházának története, A Mária Valéria árvaház története, A somogyi Balaton kultusz története, Más jótékony alapítványok története és a Somogy vármegye közegészségi viszonyai a múltban és jelenben munkacímű fejezetek elkészítésére Szaplonczay Manót jelölik ki. Baranyai Béla ekkortól számított hivatalosan is a Sonwgy vármegyei nemesi családok története és ismertetése címmel tervezett fejezet szerzőjének. A megyei középiskolák (a csurgóiak kivételével) történeteinek megírására Bécsi Márton és Prilisauer Adolf kaposvári, és Endrei Ákos, ekkor már budapesti főgimnáziumi tanárokat, a csurgói középiskolákéra pedig Horváth József és Kalocsai Endre csurgói gimnáziumi tanárokat hozták javaslatba. A művészetekkel és intézményeikkel foglalkozó fejezetek összeállítására Varvasovszky János és Vass Miklós kaposvári főgimnáziumi tanárokat és Endrei Ákost szemelték ki. Ekkor még úgy tűnt, hogy a megye tekintélyes, tudományokkal is foglalkozó földbirtokosa, Sárközy Imre külön vízépítészeti fejezetet kap. Ettől függetlenül felajánlotta segítségét a nemesi családok történetével foglalkozó részhez is. A megyei közművelődési egyesületekről szóló írás elkészítésére pedig Andorka Eleket nevezték meg hivatalosan az Országos Monográfia Társasághoz küldött jegyzőkönyvben. A fővárosi vállalat csak eztán köthetett megállapodást velük.

105 A szerkesztőség 1913. május elején a Somogyból ajánlott szerzőkkel kapcsolatban még majdan megindítandó tárgyalásokról számolt be. Az előbb említett személyi döntéseket elvileg elfogadták, azonban az Irodalom, tudomány és művészet című fejezetet, mint azt már korábban is jelezték, Vende Ernőnek, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság választmányi tagjának szánták, sőt tudatták: nagyrészt már el is készült vele. Endrei Ákos szerepéről megjegyezték, hogy ő a néprajzi résszel foglalkozna, de a közoktatásügyi fejezetből is kivenné a részét, Baranyai Bélával pedig már 1912-ben megállapodást kötöttek. Ekkor hozták az alispán tudomására, hogy Darnay Kálmán hivatalosan is elvállalta az őstörténet megírását. Figyelemre méltó, hogy Vende Aladár szerkesztő csak ekkor jelezte: aggályosnak tartja az egyes részek elaprózását és ezek sok szerző általi megírását. A történeti részen kívül fennmaradó 200 oldalon kellene 9 fejezetet bezsúfolnia. Mivel mindenki azt szeretné, ha az általa írott rész a lehető legtöbb helyet kapja, így előfordulhat - mint később kiderült a somogyi kötetnél elő is fordult -, hogy jelentős mennyiségű kéziratrészt kell törölni. Ennek ismeretében a somogyi Monographia Bizottság csak Szaplonczay Manó és Baranyai Béla személyéhez ragaszkodott, a többi szerzői és tartalmi javaslatához ekkor már nem, mondván ezekkel csak segítségére kívánt lenni a társaságnak. Az előkészítés ezen szakaszában meglepő az alispán megjegyzése, hogy a szerzőkkel tudatni kellene a rendelkezésükre álló terjedelmüket.

106 A mezőgazdasággal foglalkozó fejezet megírására 1913 májusában valószínűleg Sárközy Imre nagybajomi birtokost kérték fel, ő azonban elfoglaltságára hivatkozva nem vállalta a megbízatást. Mivel Sárközy nagyon diplomatikusan fogalmaz, nehéz eldönteni: a megjelölt ok, vagy pedig az késztette erre a lépésre, hogy nem lett külön vízépítési rész a kötetben, amely témával ő korábban behatóbban foglalkozott. Utóbbi szerkezeti egyszerűsítés egybevágott Vende szerkesztő szándékaival, és az alispán is áldását adta rá. Utóbbi döntésnél nem találtam nyomát, hogy a Monographia Bizottsággal egyeztetett volna.

107 104 ai. 27446/1912 105 ai. 9825/1913. [37.] 106 ai. 10640/1913. [38.] 107 ai. 11855/1913. [39.]