Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Récsei Balázs: Somogyvár megye monográfiájának története a dokumentumok tükrében

A kéziratokról, azok revíziójáról és a határidőkről A monográfia kéziratainak nyomdai kefelevonatai nagyobb része 1913. december közepén érkezett Kaposvárra. Ezért az alispán az ekkor már 12 tagú Monographia Bizottságot ismét összehívta.

108 Eg}' ilyen, műfajában tudományosnak is szánt mű lektorokat is igényelt. A kötetbe került írások átnézésére aránylag kevés idő maradt. Az alispán 1913. december 18-ikai dátummal adta ki a kefelenyomatokat revízió végett, 28-áig visszavárólag. Az alábbi fejezetek tartalmára a szerzőkön kívül tehát ők is befolyással voltak: Somogy vármegye természeti viszonyai: dr. Cholnoky Jenő, egyetemi tanár. Somogyban senki nem merte/akarta felülbírálni munkáját. Kéziratához hozzáfűzte az alispán: „szak műve nein igényel felülvizsgálást". A Balaton: Szaplonczay Manó, vármegyei tiszti főorvos Somogy vármegye községei: Kacskovics Lajos, alispán és Molnár István, levéltárnok Kaposvár: dr. Kovács-Sebestény Gyula, Kaposvár polgármestere Somogy vármegye népe: Gaál Gaszton, földbirtokos, politikus Közegészségügyi viszonyok: dr. Szaplonczay Manó, vármegyei tiszti főorvos Irodalom, tudomány, művészet: Fekete Gyula, ügyvéd Közoktatásügy: felsőbb intézetek: Baló Gyula, gimnáziumi tanár elemi iskolák: Tarján Antal, elemi iskolai igazgató Mezőgazdaság, állattenyésztés, szőlőmívelés, erdészet: gróf Somssich László, földbirtokos Somogy vármegye (ískora: Gönczi Ferenc, vármegyei tanfelügyelő Somogy vármegye története: A régi kor 1526-ig Szabó Kálmán, dr. Andorka Elek, és Molnár István levéltárnok Somogy vármegye közállapotai a kiegyezés óta napjainkig: Makfalvay Géza, főispán A Somogy vármegye nemes családai fejezet ekkor még nem volt kész, ezt Sárközy Imre, földbirtokosnak tervezték kiadni. Szaplonczay Manó azt a két fejeztet kapta revízióra, amit saját maga készített. A forrásokból eddig ennek okát nem sikerült feltárni.

109 A megyetörténeti fejezet kefelenyomatai részletekben érkeztek meg december végén és a következő év elején. Ezeket Szabó Kálmánnak adták ki átnézésre.

110 Az alispán a levonatok nagyobb részét 1914. január 20-ával beérkezően visszaküldte a szerkesztőnek, ám a természeti viszonyokat, vármegye őskorát és a mezőgazdaságit tárgyalót nem. Vende az utóbbit ismét megsürgette. Az előző kettő több mint egy hónapig hevert az alispáni hivatalban. Ez a két fejezet Somogyból nem kapott bírálót, „mert arra alkalmas egyén - de szükség sem volt".

111 A kötet megjelentetésében újabb csúszást okozott, hogy a korrektúrázott levonatok visszaküldése jelentősen késett. Ezek 1914 januárjának közepén még Kaposváron voltak. A kiadónak ez egyre nagyobb aggodalmat okozott, mivel a nyomdával kötött szerződés határidejét tartania kellett. Egyébként a megyetörténeti fejezetet csak ekkor fejezte be Reiszig, Baranyainak pedig még kellett egy kis idő a nemesi családokról szóló fejezet véglegesítéséhez."

2 Ahogy a szerzői kéziratok, úgy ezek bírálatai sem kerültek látóterembe. Az alábbi bírálói megjegyzések ezért is értékesek, bár csak másodkézből származnak. Szerkesztési, egyeztetési problémákat mutat dr. Fekete Gyula észrevétele, ugyanis az általa hiányosnak ítélt fejezet jelzett részei a kötet más részébe kerültek. Tarján Antal és Baló Gyula bírálók szerint, a közoktatásügy túl rövidre sikeredett. Vende Aladár mintegy két évtizedes szerkesztő múlttal a háta mögött pedig kijelentette, hogy túlságosan hosszú. Az elemi iskolákkal foglalkozó rész lábjegyzetekkel készült. Tarján kifogásolta, hogy ezeket kihúzták. Bár a szerkesztőség is fontosnak tartotta, mégis kiiktatták ezt a 45 sort, és helyette a fejezet végén 10 sorban adták meg a forrásokat, A magyarázatból az tűnik ki, hogy csak 108 ai. 29473/1913. 109 ai. 30048/1913. [42.] 110 ai. 30412/1913. 111 ai. 1980/1914. 112 ai. 1488/1914.