Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)
Récsei Balázs: Somogyvár megye monográfiájának története a dokumentumok tükrében
terjedelmi okok miatt nem egyedi, hanem annotált a hivatkozás, bár erre máshol nem találtam utalást. Baló kívánsága jórészt teljesült, a jelentősebb iskoláknál a korabeli állapotot is ismertették. Az általa hiányként említett adatok részint pótoltattak, részint más fejezetekben - amelyek kéziratait ő nem láthatta - eredetileg is helyet kaptak. Vende szerkesztő Gönczi Ferenc bírálatát találta a legalkalmatlanabbnak. Alapvető fogalmak keveredtek kritikájában. Már az őskor meghatározása sem volt tiszta. A kötet szerzői elvárásai, feltételrendszere vagy nem volt kidolgozva, vagy Gönczi ezt nem ismerte, mivel önálló kutatási eredmények közlését várta. Nehezményezte, hogy Somogy megye korábbi lakosairól, különösen a szlávokról. kevés szó esik. Vende vette a fáradtságok és oldalszinten citálta az erre vonatkozó részeket. Sérelmezte azt is, hogy Gönczi a honfoglalás előtti korra vonatkozó eredeti kutatásokat hiányol. További feltárást igényel a szerkesztő azon megjegyzése, hogy a kelta és római időkre vonatkozó ismeretek kiegészítése céljából ásatásokat folytattak. Úgy látszik az alapvető félreértés abból adódott, hogy az 1913. decemberi monographia bizottsági ülésen Gönczit az Őskor munkacímű fejezet revíziójára kérték fel, ő azonban a Somogy vármegye története című fejezet 8 oldalas alfejezetét kapta meg, amely A római uralom, a népvándorlás és a honfoglalás kora címet viselte. A szerzők közti jó együttműködésre utal, hog)' ezt a részt még kéziratban olvasta Baranya Béla, és őcsak néhány helynevet igazított ki. Gaal Gaszton nincs megemlítve a könyvben, mint közreműködő a Somogy vármegye népe című fejezetnél. Ezért is értékes a szerkesztő megjegyzése, ugyanis Gaal számos adatot közölt ehhez a részhez, például a gúny- és megkülönböztető nevekről. Vende végül diplomatikusan megjegyezte: az előforduló szakszerű megjegyzéseket továbbra is szívesen fogadják. 113 A kiadót annyira sürgette már az idő 1914. januárjának vége felé, hogy az ekkor revízióra megküldött részt - a megyetörténeti fejezet 1867-ig tartó oldalait már nyolc nap alatt visszavárták. A vármegye nemesi családjaira vonatkozó fejezetet még ezt követően várták Baranyaitól. A szerkesztő megnyugtatta az alispánt, hogy az időközbeni szükséges pótlásokat elvégezték, ugyanis a kiadónak - mint vállalkozásnak - is alapvető érdeke, hogy a monográfia az adott keretek között megfelelő legyen. 114 A mezőgazdasági fejezet okozta az egyik legfőbb gondot a szerkesztők, bíráló, illetve a szerző számára. A legutolsók közt készült el, és megjelentetése is kérdésessé vált. Somssich László 1913. december végén kapta meg a kefelenyomatát, de stilárisan és tartalmilag is nagyon rossznak minősítette. Korrigálásához jelentősebb időt kért. 113 A kézirat 1914. január közepén még teljes átdolgozást igényelt. 116 Közel a kiadás időpontjához szinte megmagyarázhatatlan mértékű félreértés vagy meg nem értés borzolta a monográfia készítőinek idegeit. Vende a megyében található uradalmakról is gyűjtött adatokat, amelyeket megküldött Ujváry Imre uradalmi felügyelőnek, a mezőgazdasági fejezet írójának. Ujváry a mezőgazdaság ismertetése helyett a Vende-féle kérdőívek adatait írta át és ezt küldte be kéziratként, és ezt is csak 1913 végén. Vende Aladár ragaszkodott a függeléknek szánt uradalmi ismertetésekhez és így is jelentek meg. Egyébként ekkor már ennek a nyomdai szedése kész volt. A kötet tartalomjegyzékéből úgy tűnhet, hogy ez a 20 oldalas rész is Ujváry munkája - igaz a szöveg végén fel van tüntetve néhány adatközlő, köztük ő is - de a dokumentumok egyértelműen a szerkesztőség szerzőségét igazolják. 117 Érdekes adalékot nyújthat Somssich László 1914. január végi levele, melyben megküldte az alispánnak a birtokok leírását magában foglaló rész revízióját. Ekkor még mindig nem lehetett elégedett vele, mert azt kérte, hogy az egyes uradalmak leírásának kefelevonatát minden egyes érdekelt birtokosnak az alispán ellenőrzés céljából küldje meg. Továbbra is sok hiányos és téves adatot fedezett fel Ujváry kéziratában, valamint stílusát továbbra sem tartotta megfelelőnek. Jelezte, hogy néhány uradalom teljesen kimaradt az összeállításból, például gróf Andrássy Sándor szigetvári, herceg Hohenlohe Krisztina somogyszobi, gróf Széchenyi Emil lábodi, Márffy Emil szentimrei, gróf Somssich Antal gigei uradalma, illetve gazdasága. A hiányok oka itt abban rejlett, hogy voltak, akik nem akartak 113 ai. 1981/1914. [46.], 2662/1914. [47, 49.] 114 ai. 2416/1914. 115 ai. 30497/1913. [44.] 116 ai. 1488/1914. 117 ai. 30638/1913. [45.]
