Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Récsei Balázs: Somogyvár megye monográfiájának története a dokumentumok tükrében

gazdaságukról adatokat szolgáltatni, ezt már Vende Aladár adatgyűjtő körútján is megtapasztalta. Jelezte, a hiány nem lényeges, mert a mezőgazdasági rész függelékének csak az a szerepe, hogy az egyes vidékek közép- és nagybirtokainak gazdálkodási rendszerét konkrét példákkal bemutassa. Ujváry január végén tehát ismét munkához láthatott.

118 Az időzavar egyre nőtt, a szerkesztő egyre sürgetőbb leveleket küldött Somogyba, mivel a nyomdával fennálló szerződés értelmében „a tördelés megkezdésétől a nyomda munkáját többé megakasztani nem lehet". Vende február eleji állítása szerint a nyomdának jogában állt a tördelést és a nyomtatást az esetleg hiányzó fejezet kihagyásával tovább folytatni. Tehát szélsőséges esetben üres oldalak is kerülhettek volna a kötetbe. Miután a tördelést már 250 oldalon elvégezték, félő volt, hogy a nyomda folytatja a tördelést, akár a mezőgazdasági fejezet nélkül is. Erre ekkor már csak 8-10 nap állt még rendelkezésre, azaz február közepéig nyomdakésznek kellett lennie. A második részlet utalványozását a megye egyelőre megtagadta, mivel nem volt kész még minden kézirat, pedig a hiányzó fejezetek átdolgozását, illetve Idbővítését Somogy szorgalmazta: úgymint a neuralgikus mezőgazdasági és a nemesi családokról szóló fejezeteket, amely utóbbi kibővítését kifejezetten az alispán kívánta."

9 A korábbi fenntartásokat szem előtt tartva az alispán február elején mégis utalványozta a második részletet a kiadónak. A mezőgazdasági részt még mindig nem kapta meg Vende, aki 10-én jelezte: már csak maximum 8 napot tudnak várni. Csánki a történeti rész revízióját ekkorra fejezte be. Reiszig felhasználta Borovszky régebbi szláv helynevekkel is foglalkozó kutatásait, de mivel ezek már jórészt elavultnak bizonyultak, így számos törlést kellett végezni. A lektor a középkori részt jól sikerültnek, értékesnek tartotta, „mely anyagban rendkívül gazdag és nagyon sok, még ismeretlen becses anyagot öleljél" .

m) Végül - utolsó előttiként - megérkezett a kiadóhoz a mezőgazdasági fejezet kézirata. Vende szerkesztő 1914 februárjának közepén jelezte, hogy ezt olyan késedelemmel kapták meg, hogy ellenőrzés, átolvasás nélkül, kéziratban továbbították a nyomdába.

121 A szerkesztő február 26-án küldte meg ellenőrzésre Kaposvárra az utolsó - a nemesi családokról szóló - fejezetet. A levonat egy példányát az éppen a fővárosban tartózkodó Sárközy Imrének is átadták. Baranyai Béla még az utolsó pillanatban is kiegészítéseket tett a kéziratba. Ha mindezek ellenére még pótolnivaló akadt volna, arra legfeljebb nyolc nap állt rendelkezésre.

122 Baranyai március 4-én még kérte Molnár Istvánt - utódját a somogyi főlevéltárnoki tisztségében -, hogy a Bárány és Stephaich családok címerrajzait valahonnét szerezze be számára. Innét tudhatjuk azt is, hogy a nemesi családok közt a Szegedy szócikk Reiszig Ede munkája, a szerkesztőség pedig a Rubidó-Zichv szócikket szúrta be. Baranyai munkája azért is húzódott el, mert a Siebmacherben található címerrajzokkal gyakran nem egyeztek meg leírásaik, „s a csacsik megkérdezésem nélkül ezeket javítás nélkül vették át, de ezen már nem tudok segíteni"}

23 Utóbbit a szerkesztőség úgy igyekezett magyarázni, hogy a Siebmacherben közöltekhez képest „a somogyi ágak ádtal használt czimerekben itt-ott eltérések mutatkoznak".

124 Az alispán március 6-án tudta Budapestre küldeni a családtörténeti fejezet javított kefelevonatát. A hozzájárulok és előfizetők névsora még kiegészítésre szorult, mivel egy hete újabb gyűjtést indított, ezért néhány nap türelmet kért.

125 118 ai. 2663/1914. [48.] 119 ai. 3297/1914. [50.] 120 ai. 3807/1914. [51.] 121 ai. 4326/1914. 122 ai. 5295/1914. 123 Molnár István iratai. Baranyai Béla levele Molnár Istvánhoz 1914. márc. 4. [52.] J. Siebmacher's grosses und allgemeines Wappenbuch. Der Adel von Ungarn I-VI. Nürnberg, 1885-1894. 124 Svm. monográfiája 634. p. 125 ai. 5781/1914.