Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)

Gőzsy Zoltán: Adalékok Somogy vármegye világi és egyházi közigazgatásához a 17. század végén és a 18. század első harmadában

és Pázmány szentbeszédeinek gyűjteményét. Nem sokkal késó'bb, 1718-ban már meg is alapították a göllei plébániát.

159 A templomhasználat komoly vitát képezett tehát a század első' felében. Előfordult, hogy a birtokos nem engedte a protestáns vallásgyakorlatot, és a birtokán a templomot átadatta a katolikus plébánosnak. Széchényi Zsigmond például a Somogy megyei látrányi birtokáról kiutasította a református lelkészt, a püspök az ő közreműködésével megalapította a plébániát, majd azt a Gomba Imrét tette meg plébánosnak, aki igen buzgón fáradozott a protestáns hívek áttérítésén, és éppen ez a feladat vonzotta, amikor elfogadta - a már katolizált - Gölléről Látrányba történő áthelyeztetését. Gomba a protestánsok fa imaházát katolikus templommá avatta, a prédikátor lakását pedig elfoglalta.

160 A püspökök mellett a plébánosok is jelentős mértékben odafigyeltek arra, hogy a nem katolikus híveket át- vagy visszatérítsék az igaz hitre. Tették ezt egyrészt buzgó, szorgalmas tevékenységgel, aminek következtében több családfő is átkeresztelkedett. Ugyanakkor előfordult csecsemők megkeresztelése is „nyíltan és alattomban" (ennek a latin terminusa: praetextatus baptismus). Ebben jelentős szerepük volt a katolikus bábáknak (obstetrices), akik hol valós, hol fiktív körülmények hatására fürdetés közben keresztelték meg az újszülötteket. Minden esetben arra hivatkoztak, hogy a gyermekek nem voltak egészségesek {„megfeketedtek; megkékültek"), és saját lelki üdvösségük, lelkiismeretük nem hagyta, hog)' ne kereszteljék meg őket sürgősen („bárcsak én abban módot találnék, hogy ezen ártatlan gyermeket mennyországba küldhetném").'

61 A szülésznők nag)

7 büszkeséggel és vallásos meggyőződéssel számoltak be ilyen jellegű tetteikről. A protestánsok áttérítése a 17. század legvégétől már aktívan fol)!,

162 addig a zsidók átkeresztelése csak az 1740-es évektől vált gyakoribbá Somogyban. Egyrészt azért, mert ekkor egyre nagyobb számbanjelentek meg a dél-dunántúli megyékben, másrészt pedig maga a veszprémi püspök, Padányi Bíró Márton is nagy hangsúlyt fektetett a „hitehagyók" keresztelésére.

163 Mária Terézia azonban 1762-ben rendeletben tiltotta meg a zsidó gyerekek erőszakos áttérítését, 1763-ban pedig felszólította a katolikus papságot, hogy ne szedjenek stólapénzt más vallásúaktól.

164 Mivel a királyi rendelet csak a „violens" keresztelést nem engedte, a katolikus papság nagy buzgalommal folytatta a térítő tevékenységet.

165 A 18. század végére jelentősen megnőtt a plébániák száma a dél-dunántúli térségben, javult a katolikus egyház infrastruktúrája. A lakosság körében nőtt a katolikusok számaránya, ugyanakkor megmaradtak protestánsnak a század elején is protestáns többségű települések. Az áttérésekben nagy szerepe volt a barokk vallásosság térnyerésének, a körmeneteknek, búcsúknak. A plébánosok esetében a nemzetiségi és nyelvi kompetenciák már árnyaltabb képet mutatnak, de továbbra is hangsúlyos szerepet játszottak. A somogyi tizedekre tizedjoga alapján a pannonhalmi apátság is igényt tartott. Az apátság követelését a kamara úgy elégítette ki, hogy 1695 után a tízed felét átengedte neki. Az apátság azonban nem boldogult a megkapott tized beszedésével, és néhány évvel később megbízta Ernst Heher tiszttartót, hogy évi külön fizetség mellett gyűjtse össze a pannonhalmi monostornak járó dézsmát.

166 Ettől kezdve a tized felét az apátság feltehetően pénzben kapta meg, mivel a tiszttartó a természetben beszedett teljes tizedet eladta a legközelebbi katonai élelmezési rabárnak. Régi szokás szerint a tized bizonyos hányada (1/16-a) a plébánosokat illette meg. Ehelyett a tiszttartó anyagi támogatásban részesítette a kerületben újonnan megjelenő katolikus papokat. A tiszttartó 1698-ban 5 papnak összesen 275 forintot fizetett.

167 159 Pfeiffer, 1987. 556. p. 160 Uo. 445-446. p. 161 SML IV. 1. Jkv. 36. 1776. I. 783. p. 162 Erre vonatkozóan lásd! Dráva-menti plébáiiák rizitációja, ZEL. ArcliidiakonatiLS Camarcensis 1716-1731. Közli: Pfeiflér, 41-121. p. 163 Padámi Bíró Márton idején a Veszprémi püspökség területén történt átkeresztelésekről: De numero Judaeorum Weszpriinii in Cathedrali Eeelesiaper memet baptizatorum. Padányi Bíró, 286-288; 319-320. p. 164 Bebeeca Gates-Coon: The Jewish Communities. In The Landed Estates of the Esterházy Princes. Hungary during the reforms of Maria Theresia and Joseph II. The Johns Hopkins University Press, Baltimore and London, 1994. 126-127. p. 165 Gőzsy Zoltán: A zsidóság Somogy-' megyei megtelepedésétől 1815-ig. In Újrakezdések. Zsidósors Somogy megyében a XVIII. századtól napjainkig. Szerk.. Bősze Sándor. Kaposvár, 2005. SML-Bét Ólam Alap. 9-38. p. 166 Hofkammerarehiv. Wien. MOL, Filmtár. Vermischte ungarische Gegenstaende Konscriptionen, läse. 3. no. 71. fol. 2; Hoss, 1948. 15. p.; Solymosi, 1979. 108. p. 167 Solymosi, 1979. 108. és 277. MOL, E. 285. Budai kamarai adminisztráció: Varia et reponenda, 6. csomó, 12. tétel. Kaposvár: Emst Heher 1698. december 7-i jelentése a budai adminisztrációnak.