Somogy megye múltjából - Levéltári Évkönyv 38. (Kaposvár, 2007)
Gőzsy Zoltán: Adalékok Somogy vármegye világi és egyházi közigazgatásához a 17. század végén és a 18. század első harmadában
A Somogy megyei települések a pannonhalmi apátságnak tizedeltek Szent István király uralkodása óta, bár a tizedek ügyében hosszas pereskedés folyt az apátság, valamint a veszprémi és a zágrábi püspökség között. 168 Bár voltak olyan somogyi települések, melyek a Veszprémi püspökségnek tizedeltek a középkorban, 169 általánosságban véve mégis elmondható, hogy a Pannonhalmi apátság rendelkezett a vármegyei dézsmával. A hódoltság után több probléma is adódott a tizedbehajtással kapcsolatban. Az 1710. augusztus 5-6-án tartott vármegyei részgyűlésen Vágner György császári jószágigazgató {Dominus Annonae Praefectus et Provisor Caesareus) arról értesítette a vármegyét, hogy a pannonhalmi Szent Márton konventnek járó tizedet a mostani szükség által kényszerítve a vármegye az uralkodó részére szedje be, és szállíttassa a császári gabonaraktárakba. Felszólította a vármegye tisztségviselőit, hog) 7 a dézsmát csakis és kizárólag a császár megbízottainak engedjék beszedni. 170 A későbbiekben ismét az apátság kezében volt a dézsmáltatás joga, és a forrásokból úgy tűnik, hogy egyrészt be akarták pótolni a kényszer szülte kimaradást, másrészt minden eszközt meg is ragadtak a behajtás sikere érdekében. A vármegye gyűlése 1713. február 8-án Nagybajomban tartott nagygyűlésén Nádasdy Tamás főispán nevében figyelmeztette Lancsics Bonifác atyát, a pannonhalmi apátság dézsma-adminisztrátorát (administrator decimarum), hogy a tizedszedők tekintsenek el a kisebb dézsmák (kukorica, hajdina, káposzta, malac, főzelékfélék és egyéb kerti vetemények) beszedésétől. Arra is figyelmeztették, hogy minden tizedet időben szedjenek be, és ne pénzben, hanem természetben, úgy, ahogyan azt a törvény előírja. Azt is követelték, hogy bocsássák szabadon azokat, akiket azért zártak áristomba, mert nem adtak fuvart a kisebb dézsmák beszállítására, az adminisztrátor pedig tiltsa meg a dézsmaszedőknek a jobbágyok bántalmazását és azok ingyenmunkára való kényszerítését. Ugyanakkor kinyilvánította a megyegyűlés azt is, hogy a vármegye minden lakosa, aki arra köteles, tartozzon megadni a törvény által megszabott dézsmát. 1 ' 1 Az együttműködés azonban továbbra is sok kívánnivalót hagyott maga után, ráadásul az adminisztrátor elkövette azt a „hibát", hogy nemesi birtokokról is beszedette a dézsmát. Ezt már nem hagyták annyiban a megye nemesei, és az 1713. április 7-én Igáiban tartott vármegyegyúlés elhatározta, pert indít a pannonhalmi főapát ellen. 172 A per igen sokáig húzódott, és csak a század második felében jutott nyugvópontra. 173 Bár sok további vitás kérdés és konfliktus nehezítette Somogy megye helyzetét, 1711 után ténylegesen megindulhatott a vármegyében a világi és az egyházi intézményrendszer megindulása, kereteinek fokozatos kiépülése. 168 Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon. Bp., 1988. 254. p. 169 Erre vonatkozólag lásd! Kredics László - Solymosi László: A Veszprémi püspökség 1524. évi urbáriuma. Urbárium Episeopatus Vesprimiensis Anno MDXXIV. Fontes Minores ad Históriám Hungáriáé Speetantes. Új Történelmi Tár. Bp,. 1993. 170 SML, Jkv. 1658-1728.71. p..,... mandátum, ut décimas Conventui Sancti Martini Sacri Montis Pannóniáé modema necessitate ita exigente, pro parte Suae Majestatis Sacratissimae in Dornum Annonariam convehi curet, et nullo modo praefato Conventui colligendas permittat, sic super eo voluit amonitos habere Dominos Officiales Inelytorum Comitatuum, ut quivis in Suo Doininio miserae plebi in jüngere velit, ut praefatas Décimas absolute nulli alteri, quam pro parte Suae Majestatis Sacratissimae administrent, quae propositio Ejusdem Domini Annonae Praefecti sub moderna Congregatione publicata extitit." 171 SML, Jkv. 1658-1728. 181-184. p. Secundo: Suas legales décimas in tempore in Legibus praescripto colligat. . .sed nee res & vina decimationi obnoxia in peeunia taxare velit, sed in natura Secundum Leges excipiat. Tertio:... et non invectas arestatabénévole dimittat. . .Quarto: Tandem Homines Sues in Pagos, pro exactione Deeimarum exmitti solitos, ab Universis Excessibus, uti: Venerationibus, gravitis et quidem Superfluis Victitationibus pecuiarum a misera plèbe, sub praetextu poenalis desumptionis Exaetionibus, et his Similibus coerceat, ipseque Dominus Administrator se contineat. Quinto: E Converso vero: Universae Legales Deeimae quaecunque passim, per Totum Regnum Hunagiae...conceduntur decimandae in hoc Comitatu Simighiensi Saepefato Domino Administratori." 172 Uo. 198-200. p. A per várható költségeire 2000 forintot szavaztak meg (unanimi voto), melyet a megye nemeseinek kellett befizetniük. Erről levélben értesítette a közgyűlés az 1713. március 26-án elhunyt Esterházy Pál nádor fiát (finoman utalva a fájdalmas gyászra, majd bevezetve a per és a befizetendő összegből való részesedés tényét). Az iratból nem derül ki Esterházy Pál melyik fiának írták, de minden valószínűség szerint Esterházy Mihály volt a levél címzettje. 173 A perrel kapcsolatban: SML,. IV. 1. h. Összeírások. 55. cs. és 56. dob.
